Nagy István és Áder János is ott lesz az idei Agrárszektor konferencián!
Az idén először 3 napos konferencián előad többek között Bige László, Gyuricza Csaba, Éder Tamás, Feldman Zsolt, Jakab István, Harsányi Zsolt, Makai Szabolcs, Szabó Levente, Kulik Zoltán, Hollósi Dávid és még sokan mások...
Ne maradjon le az év egyik legjelentősebb agrárszakmai eseményéről!
Az elmúlt évek slágertémája volt a poloskainvázió: a különböző, Ázsiából és mediterrán térségekből származó invazív poloskafajok évről évre megkeserítik a falusi és a városi ember életét egyaránt. A poloskák mindannyiunk esti nyugalmát gyakran megzavarják: kinek ne lenne ismerős a tévé képernyőjén landoló zúgó-koppanó, váratlan vendég. Sokan a hangjuk miatt tartják e jövevényeket visszataszítónak, mások a szagukat nem tudják elviselni.
Nos, azoknak, akik minden évben megszenvedik a poloskaszezont, vagy egy friss hírünk: hazánk közelében is megjelent a poloska természetes ellensége, a szamuráj darázs. A szamuráj darázs nem csak az európai országokat hódította meg; Olaszország és Svájc mellett Észak-Amerikából is érkeznek a hírek: a szamuráj darázs mindenhová követi az egyik leggyakoribb poloskafajt, a márványpoloskát.
Szamuráj darázs, a parazitoid darázsfaj
Miért hívjuk parazitoidnak, nem pedig parazitának? A paraziták élősködnek a gazdatesten, annak testnedveiből táplálkoznak, mint például a bolhák: a bolha kellemetlen az állatoknak, de elviselhető; a bolhának nem érdeke ártani az élőlénynek, ugyanis az élőhelyet és táplálékot biztosít számára. Ezzel szemben a szamuráj darázs egy parazitoid, aki megöli a gazdatestet, helyesbítve annak petéjét: a szamuráj darázs csak addig hasznosítja áldozatát, míg lárvaállapotából kifejlődik.
Az apró, mindössze 2mm nagyságú szamuráj darázs tudatosan kutatja fel a poloskák tojásait. Egy-egy jól irányzott döféssel saját petéjét a poloskáéba helyezi, így egyúttal gondoskodik utódjának "élelmezéséről" is. A szamuráj darázs fejlődése során felfalja a a poloskatojásban lévő poloskaembriót, majd, mintha mi sem történt volna, kirágja magát a burokból és szárnyakon folytatja életét.
A kelet-ázsiai szamuráj darázs természetes környezetében évente körülbelül 10 alkalommal szaporodik, és bár a parazitáltság mértéke sok tényezőtől függ, egyes becslések szerint ez azt jelenti, hogy a márványpoloskák tojásainak 90%-át elpusztítják. Noha ismert Magyarországon olyan faj, amely a márványospoloska potenciális természetes ellensége (ezen hasznos szervezetek pontosabb köre és az egyes fajok poloskával szembeni hatékonysága alapos vizsgálatokat és kutatásokat igényel); a szamurájdarázs a nemzetközi tapasztalatok szerint ezeknél jóval hatékonyabban tudná felvenni a harcot a betolakodókkal.
Hogy került ide a szamuráj darázs?
Ahol egy invazív faj megjelenik és elszaporodik, jelen esetben az ázsiai márványpoloska, előbb utóbb követik őket a természetes ellenségeik is, attól függően, hogy az adott földrész klímája megfelel-e mindkettőjüknek. Minden valószínűség szerint a szamuráj darazsakat maguk a poloskák hozták nyugatra; elképzelhető, hogy a nagyobb keleti zöldség- vagy gyümölcsszállítmányokon lévő poloskatojásokban szamuráj darázs peték is utaztak, így jelenhetett meg a faj Európában és Amerikában egyaránt.
Szamuráj darázs: Amerikában biológiai növényvédelemnek szánták
Az Amerikai Mezőgazdasági Minisztérium entomológusai 2005-ben kifejezetten azzal a szándékkal utaztak a Távol-Keletre, hogy olyan darázsfajokat keressenek, amelyek a poloskák petéibe rakják sajátjukat, így természetes módon csökkentik azok szaporulatát és a növényekre kifejtett káros hatásukat. Kutatásaik hamarosan a szamuráj darázs felfedezéséhez vezettek: több szamuráj darázs törzset is importáltak Newarkba, Amerikába, ahol kísérletezni kezdtek a szamuráj darázs biológiai ökoszisztémára gyakorolt hatásával.
Nem szabadult ki, a saját lábán jött
2014-ben fedeztek fel elsőként vadon élő szamuráj darazsat Észak-Amerikában, Marylandben. A kutatók értetlenül álltak az eset előtt: a szamuráj darázs nem szabadulhatott ki a szigorúan őrzött laboratóriumi körülmények közül, sőt, a tudósok majdhogynem egy évtizednyi kísérletezésen keresztül mérlegelték az idegen szamuráj darázs szabadon engedésének eshetőségeit. Fel kellett ismerniük a tényt: a szamuráj darázs magától "érkezett", csupán követte természetes táplálékforrását, a márványpoloska tojását egy másik kontinensre.
Természetes vs. mesterséges biokontroll
A márványpoloska és a szamuráj darázs esete csak egy a sok közül. Legfőképpen az emberi utazásnak és világkereskedelemnek köszönhetően rengeteg invazív növényi és állati faj honosodott meg a világ különböző részein, amelyek természetes ellenség híján könnyűszerrel elszaporodtak. A leggyakoribb probléma, hogy a tápláléklánc magasabb fokán álló élőlényeknek nehezebb követni őket egy idegen környezetbe. A szamuráj darázs és a poloska története a természetes, spontán betelepülés példája, ám ez közel sem minden esetre jellemző.
Az ember gyakran beavatkozik a természet rendjébe: a kutatók példánkban hosszas elemzéseket végezve fontolgatták a szamuráj darázs szabadon engedését. Az elszaporodott invazív kártevőket már több esetben is sikeresen legyőzték mesterséges biokontroll alkalmazásával, például egy másik, dél-amerikai darázsfajt sikeresen alkalmaztak levéltetvek ellen, megmentve az édesburgonya-termést. Más esetben a mesterséges biokontroll több kárt okozott, mint azt gondoltuk volna: a Hawaiin elszaporodott patkányok kiirtására betelepített mongúzok az őshonos madarak és teknősök populációit is pusztították.
Jelenlegi trendek a biológiai növényvédelemben
A szamuráj darázs egy ígéretes biokontroll-alanynak számít, ugyanis hosszú évek pozitív kimenetelű kísérletei és egy már benyújtott szabadon engedési kérelem áll mögöttük. A biológiai növényvédelemmel kapcsolatban a kutatók kifejezetten óvatosan járnak el a negatív példákból okulva: csak komoly kutatási eredmények előzhetnek meg olyan döntéseket, amelyek, ha jól sülnek el, helyreállítják a természet egyensúlyát, ha pedig rosszul, katasztrofális következményeket okozhatnak.
Minden esetben fel kell tennünk a kérdést: attól, hogy a betelepedő/betelepíteni kívánt faj fogyasztja, pusztítja a szóban forgó kártevőt, milyen valószínűséggel fog ellene fordulni más életformáknak? Az amerikai kísérletek szerint a szamuráj darázs hajlamos megtámadni más, őshonos poloska petéit is, ám legnagyobbrészt ragaszkodik a márványpoloska tojásaihoz.
A kutatók a szamuráj darázs mellett más természetes módon betelepülő fajok jelenlétét is feljegyezték, sőt, olyan fajok is jelen lehetnek egyszerre több kontinensen, amelyet a kutatók eddig nem is vizsgáltak e tekintetben. Talán az ember "hatóerejét" mégis csak felülmúlja a természet?
