Agrárszektor.hu: Mivel foglalkozik?

Rideg Tamásné: Növénytermesztéssel és juhtartással foglalkozunk a férjemmel, a földművelési munkákat és a fizikai munka nagy részét ő végzi. Összesen 60 hektár földünk van, búza, árpa, kukorica, lucerna, illetve legelő. Emellett 200 anyajuh, 25 kecske, három szarvasmarha.

Asz.: Mit csinálnak a terméssel és az állatokkal, hogyan értékesítik őket?

R.T.: A bárányokat a Juh-Sárrét Szövetkezeten keresztül adjuk el. A szövetkezet igazgatója a felvásárló, rajta keresztül Olaszországba exportálják az állatokat. A növényeket teljes egészében takarmányozásra használjuk.

Asz.: Úgy tudom, ön elnyerte a fiatal gazda támogatást. Mire fordították ezt az összeget?

R.T.: A támogatásból egy traktort vásároltunk. Most megérkezett az utolsó tíz százalék is, amiből a juhokat fizettük ki. Technológiai berendezés támogatásból vettünk szénarácsokat, illetve az agrár-környezetgazdálkodási támogatást is idén igényeltük először, 20 hektár gyepre.

Asz.: Mik a tapasztalatai a támogatásokkal kapcsolatban?

R.T.: Egyelőre nem volt alkalom igazán kihasználni a lehetőségeket, de amit eddig tapasztaltam, az az, hogy nagyon lassan ítélkeznek a pályázatokról.

Asz.: Tervezik, hogy még pályáznak a jövőben?

R.T.: Igen, állattartó telep korszerűsítésére szeretnénk, egyelőre ez a terv.

Asz.: Ha már a pályázatokról beszélünk, mit gondol, miben más ezzel kapcsolatban a fiatal és az idősebb generáció gondolkodása?

R.T.: Aki idősebb, az sokszor úgy gondolkodik, hogy ő már nem biztos, hogy még öt évig ezzel fog foglalkozni, és nem nagyon kezdenek bele semmi újba. Az internet elé sem nagyon ülnek le, pedig ott sok mindennek utána lehet járni, általában mi is onnan tájékozódunk.

Asz.: Lehet internet nélkül gazdálkodni?

R.T.: Lehet, de akkor kell valaki, aki mindig mindennek utánajár. Az újságokban nagyon felületes a tájékoztatás, az önmagában nem elég.

Asz.: Önök például kitől tudnak tanácsot kérni? Segít a falugazdász, esetleg a kamara?

R.T.: A falugazdászra nem nagyon számíthatunk, ő nem olyan tájékozott. A kamaránál ugyanakkor nagyon készségesek, szívesen válaszolnak minden kérdésre. Mi a fiatal gazda pályázatot egy veszprémi pályázatíróval készíttettük el, ő is sokat segít. Ha szólunk neki, hogy érdekel egy pályázat, utánajár, értesít, ha van pályázati lehetőség.

Asz.: Idén elég szélsőséges volt az időjárás. Önöknél mi a helyzet, milyen évük van?

R.T.: Elég rossz. Ami szénánk volt, az víz alatt áll, amit sikerült lekaszálni, az megázott. A bárányoknak a sok eső után pállik a lábuk, nem tudtuk kihajtani őket legelni.

Asz.: A korábbi évekről jobbak a tapasztalataik?

R.T.: Eddig sem volt túl fényes a helyzet.

Asz.: Mégis, mivel lehetne segíteni a nem túl fényes helyzeten?

R.T.: Ha kicsit enyhítenének a szigoron, nem lenne ennyi követelmény, az nagy segítség lenne. Rengeteg a papírmunka, a földekkel, az állatokkal kapcsolatban is nagyon sok a dokumentáció. Az ember vagy ezzel foglalkozik, vagy azzal, a kettő egyszerre nem megy.

Asz.: Mostanában egyre többször hallani, hogy a családi gazdaságokat, a kis gazdálkodókat próbálják támogatni. Mit gondol, a kicsiknek milyen intézkedésekkel lehetne segíteni?

R.T.: Úgy látom, az ellenőrzéseknél azokat piszkálják a legjobban, akik megpróbálják betartani a bonyolult szabályokat. A nagyoknál valahogy nincs ilyen gond, ők megoldják, átcsúsznak az ellenőrzéseken. Talán ezen lehetne változtatni.

Asz.: Ön miért döntött éppen a mezőgazdaság mellett?

R.T.: Már a szüleim is gazdálkodtak. Édesapám fiatal korában bányában dolgozott, de ezt abba akarta hagyni, ezért kezdett juhokkal foglalkozni. Miután összeházasodtak, édesanyám néhány évig dolgozott még bolti eladóként, azután ő is inkább itthon segített a munkában. Édesapám halála után édesanyám vette át a gazdaságot, ennek egy részét adta át nekem. Neki 250 juha van és egy kevés földje, de hamarosan abba szeretné hagyni a gazdálkodást.

Asz.: Mennyit számít a gyakorlatban, hogy a szülei is ezzel foglalkoztak?

R.T.: Nagyon sokat, rengeteget. Az iskolában az ember nem tanul annyit, hogy a gyakorlatban is tudja ezt a munkát végezni. Teljesen más, ha olyanok állnak valaki mögött, akik már évtizedek óta benne vannak ebben a világban.

Asz.: Ahogy azt mondta is, sok a nehézség. Ha a szülei is gazdálkodtak, ezzel biztosan Ön is tisztában volt. Mi az oka, hogy ennek ellenére is ezt az életet választotta?

R.T.: Ha az ember elmegy a gyárba dolgozni, az sem biztos munkahely, onnan is bármikor elküldhetik. A szülők is megéltek belőle, hát talán nekünk is sikerülni fog.

Asz.: Most, hogy már benne van, még mindig így gondolja?

R.T.: Számomra ez még nem derült ki igazán. Tulajdonképpen csak most szeptemberben kezdtem bele a gazdálkodásba, mert eddig gyesen voltam a második fiammal. A támogatásokat is most igényeltük először.

Asz.: Két kisgyermek mellett hogy tudnak gazdálkodni?

R.T.: Szülői támogatással, szerencsére nagyon szeretnek a nagymamánál lenni. A nagyobbik már óvodás, így vele inkább csak nyáron nehéz. A kisebbikkel eddig itthon voltam, most négy órában kezdtem el dolgozni, ennyit azért kibír nélkülem.

Asz.: Más, érdeklődő fiataloknak ajánlaná azt, amivel Ön foglalkozik?

R.T.: A juhtartást nem igazán. Körülbelül tíz évvel ezelőtti a bárány ára, a táp pedig egyre többe kerül. Mi is azon gondolkodunk, hogy a juhokról marhára váltsunk. Van most három szarvasmarhánk, ezek jövőre valószínűleg megellenek. Meglátjuk, mennyi baj lesz velük, mert ha másokat nézünk, azt látjuk, hogy nincs annyi, mint a juhokkal. Kihajtják őket a legelőre, azt lekerítik villanypásztorral, csak akkor viszik be őket, ha ellenek. A birkákkal sokkal többet kell foglalkozni, ezen a területen, ha esik az eső, rögtön mocsaras lesz a föld, amitől pállik a lábuk, körmözni pedig elég kevés ember tud.

Asz.: Milyen terveik vannak még?

R.T.: Egyelőre azt szeretnénk fenntartani, ami most van. Most háznál tároljuk a gabonát egy féltető alatt, leponyvázva, de ez nem túl jó megoldás, ezért később egy magtárolót, szénatárolót is építenénk majd - ha írnak ki pályázatot, abból, ha nem, saját erőből. Az pedig időközben kiderül majd, hogy a szarvasmarhatartás elég jó lehetőség-e ahhoz, hogy belevágjunk.

Névjegy

Rideg Tamásné 1985-ben született, a középiskolát és a technikumot a székesfehérvári Szent István Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakképző Iskolában végezte. Férjével a Veszprém megyei Ősiben gazdálkodnak. Hatvan hektár szántóföldjük részben legelő, részben búza-, árpa-, kukorica- és lucernaföld. Állattenyésztéssel is foglalkoznak, juhokat, kecskét és szarvasmarhát tartanak. Két fiuk van.

Adatok:

Név: Rideg Tamásné
Születési év: 1985
Iskolák:
Szent István Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakképző Iskola, Székesfehérvár, 2004. (érettségi)
Szent István Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakképző Iskola, Székesfehérvár, 2005. (technikum)
Ágazat: szántóföldi növénytermesztés, állattenyésztés
Gazdaság területe: 60 ha
Alkalmazottak száma: -
Éves árbevétel: -
Elnyert támogatások: agrár-környezetgazdálkodási támogatás, fiatal gazda támogatás, technológiai berendezések beszerzéséhez nyújtott támogatás
Családi állapot: házas, két fiúgyermek

Elérhetőségek:
Lakcím: 8164 Ősi, Szigetpuszta u. 1/b
Telefonszám: 06204176041
E-mail: ridegne@freemail.hu