Nagyszabású kutatást végzett a DE Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar (MÉK) Agrár Genomikai és Biotechnológiai Központ (ÁGBK) állatgenomikai kutatócsoportja az extenzíven tartott őshonos kenyai kecskefajtákon. Mint azt Kusza Szilvia, a kutatás vezetője elmondta, rendkívül nagy jelentőségük van az őshonos kecskefajtáknak Kenyában, ezek az állatok ugyanis az extenzív tartásmódban, a hagyományos pásztorkodási életformához alkalmazkodva a mai napig nagyon sokaknak biztosítanak megélhetést. Különösen azokban a régiókban meghatározó a szerepük, ahol a mezőgazdaság más formái helyett csak az olyan jó ellenállóképességű, igénytelen állatok legeltetése lehetséges, mint amilyen a kecske. Ez igaz az egész kelet-afrikai régióra is - olvasható a Debreceni Egyetem hivatalos oldalán.

Kusza Szilvia beszélt arról is, hogy mindeközben Kenyában még mindig kevés figyelmet fordítanak az őshonos kecskefajták megőrzésére. Ahogy azt a csoport eredményei is alátámasztják, a vizsgálatokba vont kecskefajták genetikai sokfélesége, illetve effektív populációmérete is alacsony. Ezek az értékek egyébként a FAO (Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet) által is ajánlott határértékek alatt vannak.

Ez az állapot hosszú távon nem fenntartható, és veszélyezteti a hagyományos, extenzív kecsketartást Kenyában. Amennyiben genetikailag leromlanak a helyi fajták, az beláthatatlan következményekkel jár a helyi társadalmakra nézve is

- fejtette ki Kusza Szilvia.

Ezeken a területeken az állattenyésztés - köztük a kecske is - nem tervszerűen, szervezett módon történik. Ez a gyakorlat nagymértékben veszélyezteti a biodiverzitást a populációk szintjén. Nelly Kichamu, a tanulmány első szerzője elmondha, hogy a genetikai sokféleség biztosítja azt az alkalmazkodóképességet, ami nélkülözhetetlen a túléléshez a jelenleg is zajló éghajlatváltozás közepette. A szakember ismertette, hogy vizsgálatuk során csaknem 7400, 1983 és 2022 között született kecske törzskönyvi információinak felhasználásával elemezték a galla és az egész kelet-afrikai régióban elterjedt, úgynevezett kis kelet-afrikai kecskefajták populációszerkezetét és genetikai sokféleségét.

Nelly Kichamu elmondta: az eredmények alapján a galla és a kis kelet-afrikai fajta populációi esetében 14,6, illetve 14,5 generációig lehetett nyomon követni az állatok származását, azonban csak 6, illetve 5 generációig a teljes családfákat rekonstruálni. Mint fogalmazott,

a törzskönyvi adatok hiányossága a generációk számának növekedésével arányosan nőtt. Mindkét fajtában megfigyeltük a beltenyésztési együttható generációnkénti növekedését. A populációk genetikai variabilitásának 50%-át a galla esetében 3, míg a kis kelet-afrikai fajta esetében 1 ős adta. Az effektív populációméret szintén kis értéket mutatott mindkét fajtában. Eredményeink a beltenyésztési és rokonsági együttható jelentős növekedését is mutatják, amely a törzskönyvi adatok hiányossága és az extenzív tartási mód miatt még alulbecsült is lehet.

Kusza Szilvia hozzátette: a fenntartható állattenyésztés érdekében egyensúlyt kell kialakítani a géntartalék-védelem és a gazdasági érdekek között. A kutatás vezetője beszélt arról is, hogy a termelékenység a legkiválóbban termelő egyedek szaporításával javítható, generációról generációra. Ez azonban csökkenti a genetikai sokféleséget, növeli a beltenyésztettséget, hosszú távon pedig a fajta alkalmazkodóképességét is rontja. Ez azt eredményezheti, hogy amennyiben megváltozik a környezet vagy éppen a vásárlói igények, már nem lesz meg a populációban az a potenciál, amelynek révén az új feltételekhez alkalmazkodni tudjon.

A megoldás olyan tenyésztési programok kialakítása lehet, amelyek egyaránt figyelembe veszik a gazdák rövid távú érdekeit, hogy sok és jó minőségű terméket állítsanak elő az állataik, továbbá a központi tenyésztésirányítás segítségével a géntartalék-védelem szempontjai is érvényesülnek a fenntarthatóság érdekében.

A vizsgálati eredmények ezekhez a törekvésekhez nyújtanak segítséget és megteremtik a lehetőséget az őshonos kecskefajták genetikai állapotának és termelékenységének javítására Kenyában, illetve más, hasonló termelési adottságokkal rendelkező régiókban is. Kusza Szilvia hozzátette, ezen állatfajták meglehetősen régen és nem tervezett program keretében alakultak ki, a legelőkön lassan formálta őket a természet és az ember kölcsönhatása. Az alapító egyedek genetikai összetétele alapjaiban határozza meg a fajták genetikai arculatát és tulajdonságait. A törzskönyvi adatok, a pontos tenyésztési információk hiánya jelen vizsgálat számára is korlátot jelentett.

Ezért a jövőben molekuláris genetikai adatokat is fel kell használniuk a kutatóknak, mivel ezek pontosabb és átfogóbb információkat adhatnak e kecskefajták genetikájáról. Szándékunk szerint mi is ebben az irányban folytatjuk majd a vizsgálatsorozatunkat

- ismertette Kusza Szilvia.