Az elmúlt időszakban ismét gombamód elszaporodott Magyarországon a nagy valószínűséggel a szomszédos országok felől terjeszkedő nutria. Az állat elsősorban Szlovákia és Ausztria felől, a Duna és mellékágai mentén terjeszkedik, ugyanakkor Szlovénia és Horvátország irányából is megfigyelhető az inváziója. Az állat nemcsak nálunk, hanem az Európai Unió több országában jelen van és folyamatosan terjeszkedik. A 70-es és 80-as évekig sok helyen tenyésztették bundájáért, de miután a piac összeomlott, a tenyésztők gyakran elengedték állataikat.
A nutriák a horgászok előtt is már jó ideje ismertek, mivel a hódokkal ellentétben ez a faj nappal is gyakran mozog.
De mik is azok a nutriák?
A hódpatkány a Baktérítőtől délre fekvő országok majd mindegyikében általánosan ismeretes. Elterjedési köre az Atlanti-óceán partjaitól a Csendes-óceán partjáig terjed. A hazánkban élő állomány a visszatelepítési programoknak köszönhetően nyugatról 1990 táján kezdett el spontán visszatérni. Ökológiai igénye miatt a természetvédelmi szakemberek 2010-ig úgy vélték, hogy egyedei nem képesek átvészelni a hideg teleket, természetes környezetben önfenntartó populációt létrehozni nem tudnak.
Ezért van egyre több hódpatkány az országban: ezt jó, ha mindenki tudja
A nutria a legnagyobb rágcsálók egyike. Törzse erőteljes, nyaka rövid és vastag, feje vaskos, hosszas és széles, arcorra tompa, feje búbja lapos. Szeme közepes nagyságú, kerek és kiülő, füle kicsiny, kerekded és szélességénél kissé hosszabb. A hódpatkány nagyságra nézve csaknem a vidrával vetekszik, testének hossza 40–45 cm, farkáé pedig majdnem ugyanennyi. Egyes színváltozatokon sárgásszürke és világosbarna pettyezés, sőt egészen rozsdavörös bunda is látható. Ezek az állatok több féle kórokzót is terjeszthetnek, ám harapásuk lehet a legveszélyesebb. Terjeszthetnek veszettséget, vagy leptospirózist, ami gennyes vesegyulladást is okozhat. Ám főként a harapásuk veszélyes, etetés közben akár véletlenül is okozhatnak súlyos sérüléseket az éles fogaikkal.
