A Fertő-Hanság Nemzeti Park területén is felbukkant a sisakos sáska, amelyről egészen sokáig úgy hitték, Magyarországon csak az Alföldön és annak környékén fordul elő. A sisakos sáska(Acrida ungarica) a szubtrópusi elterjedésű Acrida fajok egyik Európában is előforduló képviselője, a Kárpát-medencében éri el elterjedésének északi határát. Az akár 10 centimétert is elérő testhosszúságú egyedek a talajfelszínhez lapulva nyerik a mozgásukhoz szükséges energiát. Kifejlődésük nagy átlagos éves hőösszeget igényel. A sisakos sáska semmi mással össze nem téveszthető rovar. A megnyúlt, hengerded test jellegzetes, kúpszerűen kicsúcsosodó fejet visel, kardformájú csápokkal. Hosszú, karcsú hátsó lábuk nagyban segíti repüléssel megnyújtott 10-20 méteres elmozdulásaikat. IUCN listáján vörös könyves, hazánkban védett fajnak számít, természetvédelmi értéke 50 ezer forint - olvasható a Fertő-Hanság Nemzeti Park Facebook-bejegyzésében.

A rovar, amint azt a nemzeti park munkatársai, Kenyeres Zoltán, Váczi Miklós, Takács Gábor munkatársai megírták,
Magyarországon főleg az Alföldön, illetve az azzal érintkező dombsági, hegylábi területeken fordul elő. Állományai leginkább homokpusztákon, illetve homokfoltokat is tartalmazó szikes pusztákon jellemzők - ezek területén akár tömeges is lehet. A faj az utóbbi időben egyre több olyan helyről kerül elő, ahonnan korábban nem volt ismert - ebben a szárazodó és melegedő Kárpát-medencei klímának is szerepe lehet. Terjedését az is segíti, hogy a zavarásra kevésbé érzékeny, sőt a tapasztalatok szerint a zavartabb élőhelyeken - például kőbányákban, útrézsűkben és száraz legelőkön - olykor nagyobb egyedszámmal fordul elő, mint a háborítatlan gyepeken.

A sisakos sáskát a Fertő környékének magyar oldalán július végén fogtak először a szakemberek. A tó Ausztriához tartozó partvidékén volt régi adata, de a fajt 2017-ben még eltűntnek tekintették. Noha azóta gyakorivá válásáról számolnak be ott is.

A rovar egyértelműen a globális felmelegedés egyik nyertesének tűnik. A hazai Vörös Könyv szerint a faj állományai az 1960-as években jelentősen visszaestek, részben az akkori csapadékosabb nyári időjárás, részben pedig az élőhelyek felszámolása miatt. Ezzel ellentétben az 1940-es és 1950-es évek, illetve az 1990-es évek közepének olyan időszakaiban, amikor, a mostanihoz hasonlóan, gyakoriak voltak az átlagosnál melegebb évek, jellemzően inkább a gradációit jegyezték fel. A faj Fertő-menti felbukkanásában az is szerepet játszhat, hogy a nemzeti park néhány éve, a természeti értékek megőrzése érdekében, kíméletesebb területkezelésre - mérsékeltebb legeltetés, kaszálás és legeltetés váltogatása - tért át, ami a növényevő rovar számára is sokkal bőségesebb táplálékkínálatot, és minden tekintetben kedvezőbb élőhely-szerkezetet biztosít.