Miért pont most?

A termelők lelkiállapotát jól érzékelteti, ha pár évet visszamegyünk az időben. 2015-ben megszűnt az európai piac mesterséges korlátozása termelési kvótákkal, ami még abban az évben elszabadította a kibocsátást Európában. Az EU a világ legnagyobb tejtermelőjeként pont ezután döntött úgy, hogy bojkottálja Oroszországot a Krím elfoglalása miatt, vagyis nemcsak sok volt a tej az uniós piacon, de azt hirtelenjében levezetni sem lehetett. Pechünkre Kína sem volt akkoriban túl szomjas. Eredmény: az árak mélyzuhanása, amit az unió végül a termelés önkorlátozásnak támogatásával igyekezett megfogni.

A termelői árak alakulásában a 2016. és 2017. év feketebetűs volt egész Európában. Viszont azóta kedvezőbbre fordult a világ tejpiaca, Kína ismét vásárolni kezdett, a vaj ára pedig az egekbe szökött. A kedvezőbb piaci környezetben Európa nagy kibocsátói ismét lendületes termelésbe kezdtek. Az eddigi gyakorlat az volt, hogy a nyugat-európai tejfelesleg Lengyelországon és Szlovákián át nálunk és még délebbre, illetve keletebbre fekvő uniós országokban landolt. Megjegyezzük: a magyar gyakorlat is ez: mi is Romániában és Olaszországban helyezzük el a felesleget, főként vonzó kiviteli árak idején.

Ebben a kedvező piaci helyzetben különösen biztató üzenet volt a magyar kormányzat részéről az, hogy az UHT tejek áfáját is 5 százalékra  mérsékelte idén január elsejétől. Ez az a termék ugyanis, amelyik  a legnagyobb mennyiségben beérkezik hozzánk az országba.

Talán nem vagyunk elég olcsók?

"Éppen kezdtünk megnyugodni, hogy nincsenek piaci krízisek, amikor jött ez az árletörő akció. Mi egy 17 tagú termelői csoprortban dolgozunk, de azt kell mondjam, a nagyobb szövetségeknek is gyenge az érdekérvényesítő képességük a feldolgozókkal, kereskedelmi láncokkal szemben.

- sorolja egy 1100 tehenet fejő gazdaság vezetője, hozzátéve, hogy a termelés önköltsége 95-105 Ft között alakul literenként . Ehhez képest a nyerstej termelői átlagára februárban még csak 95 forint volt az Agrárgazdasági Kutató Intézet adatai szerint.

Jó kérdés, hogy akkor hogy maradhatnak a gazdaságok talpon? A válasz abban rejlik, hogy

Nemcsak EU-s forrásból csoportosítottunk át sokat a tejhasznú tehéntartás támogatására, de a hazai költségvetésben is mélyen a zsebünkbe nyúltunk. Például az anyatehéntartás költségeit egyedenként bő 100 ezer forinttal támogatjuk, van piaci jellegű támogatási jogcímünk (tejár támogatása cc. 5,5 Ftt/l), de szerkezet-átlakításra (cc. 22 ezer Ft/egyed), állategészségügyre és szálastakarmány termelésére is nyújtunk plusz pénzeket. Így lehetséges az, hogy bár a magyar klíma nem ideális a tejtermelésre, mégsem drága a magyar tej. Konkrétan jóval az uniós átlágár alatt somfordálunk.

Akkor mi a megoldás?

Nehéz helyzetben van a szakma és a kormány, amikor a piaci nyomásnak ellen akar állni. Támogathatja a termelést, amit maximálisan meg is tesz. Támogathatja a termelők összefogását - ez szintén működik -, de azok érdekérvényesítő képessége még mindig kevés. Vagy megszabhatja a tisztességes kereskedelmi gyakorlat játékszabályait - bizonyos keretek között. Van is erre egy 2009-ben született törvényünk, ami a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek tisztességtelen forgalmazói tilalmáról szól. Lényege, hogy a kiskereskedőknek

Jó kérdés, hogy ez a feltétel teljesülhetett-e egy 135 forintos tej esetében? Csak abban az esetben, ha valóban egy olyan kármentő akcióról volt szó, amelyikben az eladó számára már lényegtelen volt az ár. Ám az is kérdéses, hogy ha nem így történt, ha tényleg kisebb haszonkulccsal adta tovább a beszerzett árut a Penny, akkor felelősségre vonható-e a törvény alapján?

A Bizottság indoklása szerint ugyansi "a főként külföldi kiskereskedőket sújtó korlátozások megnehezítik az érintettek számára, hogy üzleti tevékenységüket a fogyasztók igényeinek legmegfelelőbb módon folytassák. A fogyasztók szempontjából ez csökkenti a termékválasztékot, a kereskedők szempontjából pedig korlátozza az unió egységes piaca által kínált lehetőségeket."

Egy bennfentes ágazati szakértő úgy véli, ezt a pert elveszíti Magyarország.

Utolsó esély: a fogyasztó!

Ismét oda lyukadunk ki, hogy a termelő egyetlen esélye a fogyasztó. Nem véletlen, hogy az Agrárkamara most a média segítségével Önhöz fordul, kedves Olvasó! Ha a Penny csak egyszer is megteheti, hogy mélyen áron alul kínálja a külföldi élelmiszert, akkor meg fogja tenni többször is, ahogy minden más magyarországi kereskedelmi lánc is. A dominó eldől, és agyonüti, aki a végén áll: a termelőt.

Ausztriában például senki sem kapja fel a fejét, ha a tej 1 euró feletti áron kapható a Sparban, mint ahogy a magyar fogyasztót sem kellene azzal ámítani, hogy jóval 200 forintos ár alatt, tartósan kaphat kiváló minőségű terméket. A hangsúly az árstabilitáson van, ugyanis egy olyan ágazatról beszélünk, amelyikben nagyon lassan és küzdelmesen képződik profit.  Itt óriási károkat okoz, ha dömpingáras termékek jelennek meg a piacon.

Ez a mostani krízis átmeneti - a tejfolyam máris elkezdett csordogálni másfelé -, viszont a tanulság örök: a szupermarketeket egyedül a negatív kampánnyal és vásárlói bojkottal lehet kordában tartani. Egyetlen kereskedőnek sem lehet érdeke a rossz pr. Reméljük, tanulnak a mostani esetből.