A növényi alapú élelmiszerek, ezen belül a növényi „tejitalok” egyre népszerűbbek Európa-szerte, és ez bizony Magyarországra is igaz. A termékkategória fogyasztása jelentős, amit jól mutat az is, hogy a KSH fogyasztói kosarában nagyobb a súlya, mint például a 12%-os tejfölé vagy a vajé. Ennek ellenére jelenleg egyetlen hazai gyártó sem állít elő ilyen termékeket. Ennek a fiatal szakember szerint több oka is van.

A németek ötöde több növényi alternatívát szeretne

Németországban széles piaca van a növényi alapú élelmiszereknek, de a nagyarányú vegetáriánus népesség még többet szeretne.

Az innováció jellemzően Nyugat-Európában történik

Nyugat-Európa nagyon erős az élelmiszerinnováció területén, egyetemekkel közös kutatóhálózatok épültek ki, jó példa erre Wageningen. A növényi italok piacán meghatározó márkanevek, mint az Alpro vagy a Joya is Nyugat-Európából indultak, nyugat-európai cégek tulajdonában vannak. Ezek a cégek ismertették meg lényegében ezt a termékkategóriát Európával, nagyon régóta a piacon vannak már: az Alpro 1980-ban jelent meg, a Joya 1999-ben. A termékkategória fejlődésével, a fogyasztás jelentős növekedésével ezek a márkanevek tudtak a leginkább megerősödni, ismertséget építeni, hiszen ezek voltak az elsők a piacon. E márkanevek ráadásul azóta is folyamatosan fejlesztenek, újabb és újabb termékeket dobnak piacra

- fogalmazott Berezvai Zombor.

Szerinte kicsit hasonló ez a helyzet ahhoz, hogy a digitális piaci innovációk jelentős része viszont Amerikából érkezik, ott az amerikai cégek vitték el a piacot, és Európa lemaradt. Az élelmiszerinnováció Nyugat-Európában nagyon erős, Magyarország sok szempontból csak követi a trendeket.

A mérethatékonyság fontossága

A gyártásban a mérethatékonyság nagyon jelentős tényező, ami a már piacon lévő, ismert márkanevekkel rendelkező gyártóknak kedvez. Gyártás esetén a volumen növekedésével érdemben csökkenthető az egységköltség, így célszerű nagyobb gyárakat kiépíteni, és onnan ellátni a piacot. Ezt segíti elő az EU egységes piaca is. Ez viszont nehezíti az új, még ismeretlen márkanévvel rendelkező vállalkozások piacra lépését, hiszen azok kezdetben nem tudnak nagy mennyiséget gyártani, így pedig költséghátrányuk keletkezik. A növényi italok hosszan eltartható termékek, a szállítás tehát nem okoz lényegi problémát (és annak még a környezeti hatása sem túl jelentős), ami tovább ösztönzi a gyártókat arra, hogy nagy üzemekbe koncentrálják a termelést. Mivel az első üzemek Nyugat-Európában jelentek meg, így ezek váltak gyártási centrumokká.

Tényleg laborhúst fogunk enni tíz év múlva?

Egyelőre csillagászati áron van a sejtalapú hús, és az sem világos, hogy ki venné meg, ha széles körben kapható lenne.

Berobbantak a német tejipari cégek a piacra

Egyre több külföldi, főleg német tejipari cég lépte meg azt, amit egyelőre egy hazai cég sem: belépett a növényi italok piacára. Mivel ezek a cégek - elsősorban a Zott és a Müller - a tejtermékeiket is importálják Magyarországra, így a növényi alapú termékekkel is hasonló a helyzet. Kevés nyugat-európai tejipari cégnek van magyar leányvállalata, a magyar tejipari cégek jelentős része hazai tulajdonban van. Így, amikor az anyavállalat arról döntött, hogy hova helyezze a növényi italok termelését, magyarországi gyártóegységek nem jöttek szóba. Berezvai Zombor párhuzamként a cidert említette meg: ezt az italt sem gyártjuk itthon nagy volumenben, pedig az ország almatermelése nagyon jelentős. Mivel a ciderpiacot is a sörgyártó cégek uralják, így a termelési lokációkról is ők döntenek. A Heineken egy időben tervezte, hogy a martfűi gyárát átállítja cidertermelésre, aztán azonban különféle adóváltozások miatt ez nem valósult meg, végül be is zárta az üzemet.

Nem vevők erre a trendre a magyar tejipari szereplők

Egy-egy új, innovatív termékkategóriába való belépésnél nagyon fontos a cégvezető hozzáállása, attitűdje, illetve az általános iparági környezet, hiszen egy alapvetően kockázatos döntésről van szó. A legtöbb hazai tejipari szereplő és szakmai szervezet azok közé tartozik, aki inkább fenyegetésként, múló trendként gondol a növényi alapú tejalternatívákra, ami csökkentette hajlandóságukat arra, hogy kockázatot vállalva belépjenek, invesztáljanak ebbe a termékkategóriába. Mostanra pedig már szinte lehetetlen belépni a növényi italok piacára, hiszen a jól kiépített, a fogyasztók által kedvelt márkanevekkel nem igazán lehet felvenni a versenyt; az árvezető termékek piacára pedig nem feltétlenül érdemes belépni, főleg nem úgy, hogy nincs mögötte mérethatékonyság

- vélekedett a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa. 

Itt az új méz, ami letarolhatja a boltokat? Nem is hinnéd, miből készül

A nyugati piacon egyre drágább a hagyományos méz, a méhekkel készített méz drága kézműves különlegességé válhat.

Hozzátette, nem véletlen, hogy a növényi alapú tejalternatívák piacán megjelenő hazai cégek (például Fino, All in Natural) növényi italokat nem készítenek, és más termékekre - növényi tejföl, túró, sajt, joghurt alternatívák - fókuszálnak. Ezekben a termékkategóriákban még nagyobb lehetőség van érdemi piaci szereplővé válni (ahogy a Finonak például sikerült is a vegaföl esetén). Itt pedig érdemes megemlíteni a Pápai Húst, ami nagyon korán és jól időzítve lépett be a növényi hústermékek piacára. Ez is alapvetően a cégvezető vízióján múlott. De például a Joya is így indult, ott is a cég vezetése döntötte el, hogy belépnek a növényi italok piacára 1999-ben, aztán idővel teljesen felhagytak a tejtermékek előállításával. A hazai tejiparban a cégvezetők más elképzelésekkel rendelkeztek, a fókusz a hagyományos tejtermékek termelésén volt és van ma is.

Ami tanulságként látszik ebből az esettanulmányból, hogy az innovációt támogató piaci környezet és infrastruktúra kiépítése, a kapcsolódó támogatások kulcsfontosságúak az élelmiszeriparban is. Ez alapozhatja meg a vállalatok és ezen keresztül az ország sikerét is a változó világban.