Európai mókus

Az európai mókus, másnéven vörös mókus vagy közönséges erdei mókus Európában és Ázsiában él. Általában a fák lombjában mozog, de tavasszal és ősszel a talajra is lemerészkedhet.

Élőhely

Az európai mókus élőhelye Európában és Ázsiában sávszerűen-délen a Földközi-tengerig, északon Észak-Skandináviáig, keleten pedig Kínáig és Koreáig terjed. Angliában a keleti szürkemókus kiszorította élőhelyéről. Csak Skóciában maradt egy kis európaimókus-kolónia, amely tulajdonképpen egy alfaj. Az európai mókus (Sciurus vulgaris) az emlősök (Mammalia) osztályának rágcsálók (Rodentia) rendjébe, ezen belül a mókusfélék (Sciuridae) családjába tartozó faj. Egyéb nevei: vörös mókus vagy közönséges erdeimókus; de a népi nyelvben nevezik cibókának, evetnek vagy kelempájsz madárnak is.

Megjelenés

Az európai mókus fej-törzs-hossza 21-30 centiméter, farokhossza 15-25 centiméter, testtömege 250-500 gramm, az évszaktól függően (nyáron kisebb). Az állat hátszőrzetének színe változó: feketés barna, szürkés, vörös vagy akár sárgás árnyalatú, a hasi szőrzet általában fehér, de legalábbis világosabb, mint a háté. A színváltozatok pontos lehatárolását nehezíti a téli és a nyári bunda közti különbség. A nyári szőrzet ugyanis világosabb, mint a téli, így megeshet, hogy egy adott állatot más színváltozatba tartozónak ítél az ember télen és nyáron. A farkszőrzetet és fülpamacsait évente egyszer cseréli. A téli bunda a nyárinál vastagabb. Hasi oldala mindig világos; a színváltozatok előfordulása az élőhelytől függ. Lombos erdőkben és városi parkokban, ahol a tűlevelűek aránya kicsi, a vörösesbarna típus az uralkodó, míg a fenyőerdőkben szinte kizárólag csak feketés- vagy sötétbarna példányok találhatók. Színezetük mindig a környezetbe való beleolvadást segíti elő. A sötét fenyőerdőben a sötétbarna mókus sokkal kevésbé tűnik fel, mint a rókavörös, és fordítva.

Az európai mókus táplálkozása

Főként magvakkal táplálkozik: makkal mogyoróval, vadgesztenyével, bükkmakkal, de a különböző fán élő gombákat, bogyókat és hernyókat is megeszi. Ősszel a mókusok a földbe ássák el a magvakat, mogyorókat. Ha ezek a tartalékok kifogynak a téli hónapok során, az állat akár el is pusztulhat. Az európai vörös mókus ellenségei a ragadozó madarak, a vadmacskák és a nyuszt. A mókus ezek elől legtöbbször úgy menekül, hogy pillanatok alatt felmászik akár az ágak végéig is. Ide a ragadozó már nem követheti, hiszen a vékony ág nem tartaná meg egy nagyobb állat súlyát. A vörös mókus leginkább növényevő, ennek ellenére megeszi a   kisebb madarak tojásait, sőt, néha még a madárfiókákat is. A növények szaporításában igen nagy szerepe van, hiszen szétszórja, elülteti a magvakat. Az európai mókus nagyon jellegzetes módon rágja meg a tobozokat a fenyőmagvakat kutatva. Csak a felső tobozpikkely leveleket hagyják meg. Ennek köszönhetően csupán a mókusrágta fenyőtobozok alapján is biztosra lehet venni egy-egy területen az előfordulásukat.

Életmód

A közönséges mókus Eurázsia mérsékelt övi erdeinek és fás parkjainak gyakori őshonos lakója. Fák lombkoronájában, mintegy 6 méterre a föld felett, egészen a törzs és az ág csatlakozásánál, vagy odúban építi gallyfészkét. Egy állatnak több fészke is lehet, melyeket különböző célokra használhat. Egész évben a fák lombkoronájában mozog, de tavasszal és ősszel a talajra is lemerészkedhet. Ilyenkor a párzást megelőző udvarlás hevületében kergetőzhetnek az avarban, illetve az éléskamráit keresheti. Ez azonban sokszor vesztét okozhatja, mivel a nyílt talajon mozogva könnyen a ragadozó madarak, vagy az autóforgalom áldozatává válhat. A közhiedelemmel ellentétben valódi téli álmot nem alszik, bár zordabb időjárás esetén napokig meghúzhatja magát fészkében.

Szaporodás

Az ivarérettséget 11 hónaposan éri el. A párzási idő rendszerint december és július eleje között van. A vemhesség 38 napig tart, ennek végén a nőstény 1-6, többnyire 4-5 utódot hoz a világra. Évente kétszer is ellik. A kölyökmókusok születésükkor csupaszok és zárt szeműek. A kölykök 7 hetesen már szilárd ételt is esznek, és 10 hetesen van az elválasztás. A kölykök az anyjuktól tanulják meg, hogy mit ehetnek meg és idősebb korukban sem néznek majd másfajta táplálék után. A hím nem vesz részt az utódok gondozásában. Mivel a vemhes nőstény általában tartalék fészkeket rak, veszély esetén gyorsan át tudja menekíteni kölykeit egy biztonságosabba. A mókusfészek bejárata rendszerint oldalt és alul látható, mert mindig alulról mászik bele. Ily módon könnyen megkülönböztethető a madárfészektől. A vörös mókus átlagosan 4-6 évig él.

A mókus párzási időszakban a legaktívabb, ilyenkor a hím valóságos vadászatot rendez a nőstény után. Az év többi részében azonban inkább „egyedülállóként” él. Az erdőkben folyamatosan és nagymértékben ingadozik a létszáma. Azokban az években, amikor bő a makktermés, vagy sok a lucfenyőtoboz, a mókusok erősen elszaporodnak, hiszen dúskálnak a táplálékban. Ezeket az időszakokat azonban rendszerint olyan hosszabb periódusok követik, amikor a fákon kevés a termés. Ilyenkor összeomlik az állomány, mert bár az állatok megpróbálnak más táplálékra áttérni, nem találnak elegendő élelmet. A bőség éveiben a mókus még megközelítőleg sem meríti ki a lehetőségeket, mivel ehhez nem tud elég gyorsan szaporodni. Ha a fákon évről évre ugyanannyi lenne a termés, a mókusállomány ahhoz igazodna. A rendszertelen, alkalmi termésbőséggel, amely egyébként területenként szabályosan, többéves időközönként léphet fel, a mókus és egyéb állatok túlzott mértékű magfogyasztása ellen védekezik az erdő.

Az európai mókus legfőbb ellensége

A mókus legfőbb ellensége a héja és a nyuszt. A héja villámgyors, meglepetésszerű támadással ragadja meg, ha a mókus túlságosan a fakorona külső részeire merészkedik. A nyuszt ezzel szemben ügyességben felveszi a versenyt a mókussal. A fák ágain üldözi, és bár a mókus könnyebb, és vékonyabb ágak is elbírják, a nyuszt távolabb tud ugrani.

A mókus húsa ehető?

A mókus húsát nemcsak régen, de még ma is fogyasztják az emberek. Az Egyesült Királyságban manapság is kapható egyes üzletekben.