Kukorica

A kukorica az egyik legfontosabb takarmánynövény; felhasználása is igen sokoldalú. Keményítőben gazdag szemtermése fontos abraktakarmány, de a teljes kukoricanövény is értékes takarmány.

A teljes kukoricanövényt többféleképpen (zölden, silózva stb.) is hasznosítják. Emberi fogyasztásra is alkalmas, a csemegekukorica húsos, édeskés szemtermése kedvelt csemege, de a pattogtatni való kukorica sem elhanyagolható. A kukorica egyrészt a törökök közvetítésével, másrészt Olaszországból került hazánkba. Őshazája egyébként Dél-Amerika, Kolombusz hozta 1493-ban Európába, ahol először a Földközi-tenger partvidékén kezdték termeszteni. A XVII. század második felében kezdett elterjedni, de a XVIII. század végére már ismert növény lett az ország egész területén. A kukorica takarmányozásra való felhasználása is sokféleképpen történhet: a szemtermés fontos abraktakarmány, amit javarészt dara formájában vagy takarmánytápokba keverve használnak fel, de ennél hatékonyabb a csírátlanítással és feltárással történő felhasználás.

Vetés és betakarítás

A kukorica vetése akkor kezdődik el, amikor a talaj vetésmélységében a déli órákban 12°C-ra melegszik. Elmondható, hogy általában akkor kezdhető el a vetés, ha a talajhőmérséklet tartósan eléri a 10-12°C-ot - ez rendszerint április 15-20-a körül szokott bekövetkezni. A kukoricát teljes érésben kell betakarítani, akkor, amikor a szemek nedvességtartalma eléri a 30-36%-ot. Biológiai érettség előtt nem célszerű betakarítani.

Betegségei

Kukorica fuzáriumos csőpenész, jellegzetes tünete a csövön szétszórtan vagy csoportokba rendeződve megjelenő fehér, rózsaszín vagy lazac színű, bolyhos penészgyep. Csőpenész: bár gazdaságilag nem, vagy csak ritkán okoz problémát, de attól még lehet vele találkozni a szántóföldeken. Jellegzetes tünete a csövön megjelenő szürkés-zöld színű penészgyep, ami tapintásra kissé porszerű. Többnyire a csúcsi részel alakul ki, de az egyéb sérüléseknél (pl. állat, jégeső) is előbukkanhat. Fuzáriumos szárkorhadás: a különféle betegségek nemcsak a kukoricacsöveket támadhatják meg, hanem a szárakat is. Ebben az esetben a csőfertőzéshez hasonlóan, fehéres-rózsaszín, vörös vagy lazac színű színváltozást okoz.

Ápolás

Az öntözésen kívül nagyon fontos, hogy ne maradjon ki a gyomirtás sem, hiszen a gyomok kártétele igen jelentős lehet. Ha például valaki otthon termeszt kukoricát, kapáláskor ne kerüljön túl közel a növényhez, hiszen a felső, művelt rétegben helyezkedik el a gyökerek túlnyomó része. Ezen kívül a fejtrágyázás is jót tesz neki, miután a 15-20 cm-es magasságot eléri.

Persze nem csak az állattenyésztésben használják ezt a növényt, hiszen gondoljunk csak bele, hogy aligha lehetne például mozizni egy nagy adag pattogatott kukorica nélkül. Ám nem muszáj mindig mindent a piacon vagy éppen a boltban vásárolni, hiszen akár saját magunk is termeszthetjük.

Magyarországon a 70-es évek közepétől kezdtek el jobban érdeklődni iránta, a termőterülete viszont azóta sem jelentős. Az érett szemek nem ráncosak és kissé üveges fényűek. Vetése április második felében történik, míg a betakarítás szeptember végére, október elejére tehetjük. Amire figyelni kell, hogy a betakarítás és a feldolgozás közben figyeljünk a szemek épségére, hiszen a sérült szemek nem, vagy hibásan pattognak ki.

A csemegekukorica

A csemegekukorica szintén nagy népszerűségnek örvend, jó hír lehet viszont, hogy saját kertünkben is termeszthetjük. Több változata is van, a három legismertebb a normál, a fokozottan cukros és a szuper édes kukorica. Cukortartalmukat értelemszerűen a legédesebb kukoricafajták őrzik meg legtovább. Bébi kukorica termesztésénél nem kell mást tennünk, mint előbb betakarítani a kukoricacsöveket, amikor azok még csak 5-10 centiméter hosszúak. A csemegekukoricát könnyű termeszteni, a növény igényli a meleget, hosszú, forró nyarakon növekszik a legszebben. Válasszunk egy olyan területet, amit naponta legalább hat órán keresztül süt a Nap. Célszerű továbbá arra figyelni, hogy szélvédett helyet válasszunk, ugyanis a kukorica elhajolhat a heves szél miatt.

A magokat csak két héttel a fagyveszély után vessük el. A kukoricamagoknak az az ideális, ha a termőtalaj hőmérséklete 15,5 Celsius fok felett van. Amikor a palánták már 10 centiméter magasak, elérkezett a metszés ideje, ami azért fontos, mert így növényeink ellenállóbbá válnak a betegségekkel és a kártevőkkel szemben, ráadásul korábban beérnek és nagyobbak lesznek a kukoricafejek. Az, hogy mikor lehet elkezdeni a betakarítást, főként a kukorica típusától függ, de általában 60 vagy 90 nappal a vetés után már nekiláthatunk. Amikor a kukoricacsőből kilógó virágok barnává válnak, hámozzuk le egy kicsit a csöveket fedő leveleket, és kapargassunk meg körmünkkel egy magot. Ha tejszerű folyadék jön ki belőle, akkor nekikezdhetünk a betakarításnak, ha viszont a folyadék átlátszó, inkább vízszerű, akkor még várnunk kell, mert ezek szerint a kukorica még nem érett meg. A kukoricafejeket lefelé húzva, csavarva távolítsuk el a betakarításkor.