A növényvédő szerek csoportjaiból nagy leegyszerűsítéssel négyféle van. A gombaölő szerek, a baktériumok elleni szerek, a rovarölő szerek és a gyomirtók. A permetszerekkel történő kezelés lehet megelőző vagy terápiás célú. Előbbi előnye, hogy akkor még nem károsodott a növény amikor ezt alkalmazzuk, de az utóbbi is jó hatású lehet, amennyiben nem késünk el vele.

Az időtényező és időjárási tényező

Rovarkártevők elleni kezelésnél hasznos, ha akkor végezzük ezt, amikor még nagy kárt nem okoztak az állományban, de az egyedszáma a kártevőnek a lehető legnagyobb, hiszen így egy kezeléssel több kártevőt tudunk kiiktatni. Kaphatók különféle rovarcsapdák, melyeket az ágak közé kihelyezve megfigyelhetjük a belekerülő rovarok faját, egyedszámát. Így következtethetünk arra, hogy milyen kártevő készül épp rajzani. Ha tudjuk a rajzás várható idejét akkor már csak az időjárással kell összeegyezteti a permetezés időpontját, illetve, ha rovarölő szert használunk akkor azzal is, hogy a méhek épp ne repüljenek. Ilyenkor késő este, éjszaka, vagy kora reggel kell permetezni.

Azt az alapszabályt, hogy szélben nem permetezünk, mindenki ismeri. Az apró permetlé cseppek ilyenkor könnyen elsodródnak, és nem, vagy csak csekély mértékben érkeznek a célnövényekre. A vízszintes légmozgást könnyen érzékeljük, így el tudjuk dönteni, hogy érdemes-e elkezdeni a munkát, vagy sem. Más a helyzet a függőleges (termikus) légmozgással, amit nem érzünk, maximum következtethetünk rá. A Nap felmelegíti a talaj, a talaj ezután hőt ad át a fölötte elhelyezkedő levegőrétegnek. A meleg levegő felfelé száll, így napközben és este folyamatosan számíthatunk egy talajtól induló emelkedő légmozgásra. Emiatt hajnalban eredményesebb permetezni, mint este amikor még meleg a talaj. Hajnalban a talaj hőmérséklete már közel azonos a levegőével. Kora reggel ezért választhatjuk a legapróbb cseppekre porlasztó, szinte ködszerű szórásképet, amelynek eloszlása a leveleken a leginkább egyenletes.

A permetezés elvégzését próbáljuk úgy időzíteni, hogy elkerüljük a csapadékot. Alkalmazhatunk tapadást elősegítő adalékanyagokat, a legbiztosabb mégis az, ha a permetezést követően 3 órán belül nincs csapadék. Ennyi idő a kontakt és szisztemikus (felszívódó) szereknek is elegendő a hatáshoz, illetve a felszívódáshoz. Akár üzemi méretben gépi, akár kiskertben háti permetezővel végezzük az állomány kezelését érdemes lombtrágyát is keverni a szerhez, hiszen így egy menetben némi tápanyagot is juttatunk a növénynek. Előbb kicsiben végezzünk keverési próbát, hogy a keverendő szerek nem képeznek e kicsapódást, ami eltömíti a permetező fúvókáit.

Apró de lényeges szempontok

A permetező szórásképét, a cseppnagyságot a permetező fúvóka csavarásával állíthatjuk. Minél kisebb a cseppnagyság, azaz szinte felhőszerű a permetkijuttatás, annál egyenletesebben oszlik el az a növényen. Ám egy kis légmozgás is elsodorhatja a szer nagy részét, ha kis cseppmérettel, azaz nagy porlasztással dolgozunk. Ritkán alkalmazott de jó módszer, ha valamivel megszínezzük a szert, hogy jobban lássuk kiszórásakor. Ez főleg magas fák permetezésekor előnyös. Ebben az esetben minimális légmozgás jól is jöhet: ez ugyanis a lombkoronában kissé megkavarja a permetfelhőt, így a levelek fonákára is jut belőle. Igazán nagy gond a gyomirtó szernél lehet, ha azt a légmozgás elsodorja és nem a célnövényre jut. Ezeket a szereket inkább kisebb porlasztással, azaz nagyobb cseppmérettel juttassuk ki, hiszen így a vegyszercseppek már tömegükből adódóan sem érzékenyek annyira a légmozgásra. A por alakú növényvédő szerekből előbb készítsünk törzsoldatot. A szer tömegének 2-3 szorosát kitevő mennyiségű vízzel keverjük össze a port, így sűrű, de egyenletes pépet kapunk. Ezt hagyjuk duzzadni 15-20 percig, csak azt követően helyezzük a permetező szűrőjébe, és mossuk be vízzel a tartályba.

Permetlé készítéséhez legalkalmasabb a 15-20 német keménységi fokú víz. A keményebbet trisóval lehet lágyítani, de 8-10 N° alá ne csökkenjen az érték. Lényeges kérdés a felhasznált vízmennyiség meghatározása. Minél kevesebb vízbe keverve juttatjuk ki a szereket, annál gyorsabban végzünk - de ez nem mindig célravezető. A szerek hatása akkor lesz értékelhető, ha a hatóanyag megfelelő koncentrációban, és minél egyenletesebb eloszlásban kerül a levelekre. A felszívódó (szisztemikus) készítmények nem tudnak a növénybe bejutni, ha a cseppek idő előtt beszáradnak a levélen. E száradási folyamatot gyorsítja, ha túl tömény oldatot készítünk, de az is, ha a cseppeket túl apróra porlasztjuk. Az apróra porlasztott permetlé kis cseppjei ideálisak, mert egyenletesebben fedik a levelet, ám a kisebb cseppeknek nagyobb a fajlagos felülete, így könnyen párolognak még a növényre-jutásig is.

A középutat kell megtalálnunk: minél egyenletesebb legyen a csepp-elrendeződés a leveleken, de ne száradjon meg idő előtt a permet a növényen. Erre a problémára is jó ja hajnalban permetezünk, mert akkor a leveleken levő harmat is késlelteti a szer beszáradását.

Olyan porlasztási mértéknél, ahol 50-70 darab, körülbelül 250 mikron méretű csepp jut egy négyzetcentiméterre, már megfelelő toxikus rács alakítható ki, ami áthatolhatatlan a kórokozóknak. Rovarok elleni permetezéskor 35-40 csepp/cm2 is elegendő, hiszen ezek az élőlények elég mozgékonyak ahhoz, hogy ilyen szerfedéssel is eredményt érjünk el. Gyomirtásnál, talajkezelésnél 15-20 db/cm2/500-700 mikronos cseppek, állománykezelésnél, azaz a gyomnövényre fújva 20-25 db/cm2/600-800 mikron méretű cseppek az ideálisak. Ez azt jelenti, hogy gomba és baktérium elleni szerek esetén apróra porlasztott cseppekkel érünk el jó eredményt, rovarok ellen kisebb mértékű porlasztással is küzdhetünk. Gyomirtó szereket pedig nagyobb méretű cseppekkel juttassuk ki, következésképp kisebb mennyiségű lesz a cseppek száma.

És végül a víz hőmérséklete sem mindegy milyen.Gyakran a kútból frissen kiemelt vízbe kerül a permetszer és egyből indul a kijuttatás, de az ideálisabb az lenne, hogy a levegő hőmérsékletével megegyező lenne a kijuttatott permet hőmérséklete. Főleg szisztemikus szereknél, és ha mikroelemeket, lombtrágyákat juttatunk ki akkor fontos ez, hiszen így a legoptimálisabb ezek felszívódása a leveleken keresztül.