Sehol a világon nem történt hasonló eset, ezért gyakorlatilag semmi információ nem állt rendelkezésre a várható következményekkel kapcsolatban. A külföldi sajtó és a szakmai szervezetek is fokozott figyelemmel kísérték az eseményeket. Azt, hogy mit tartalmaz a vörös iszap, az természetesen ismert volt, de senki sem merte megjósolni, hogy lehet-e és ha igen mikor az addigihoz hasonló növénytermesztést folytatni a vörös iszap által elöntött területeken. A károsodott talajok helyreállítására a legjobb szakemberekből álló csapat tett javaslatot. Ennek vezetője Németh Tamás akadémikus volt, aki korábban a Talajtani és Agrokémiai kutatóintézetet vezette. A szakmai munka, a mintavételek és a vizsgálatok Anton Attila vezetésével zajlottak, aki akkor igazgatta a kutató intézetet és aki az ország legjobb talajbiológusa volt. Anton Attila ezért a munkáért megkapta az egyik legmagasabb állami kitüntetést, de sajnos a múlt év nyarán betegség következtében elhunyt.

Az adatok értékelése után a szakemberek úgy döntöttek, hogy ott, ahol 6 centinél vastagabb volt az iszapréteg a földeken, ott elhordták, máshol viszont bekeverték a talajba. A vörös iszap szárazanyagának közel fele amúgy a vas oxid, ami a piros színt is adja. Ez egyáltalán nem okoz gondot, hiszen vannak olyan talajok, ahol a vasoxidtól természetes módon téglavörös a föld színe. A második legnagyobb mértékben előforduló anyag a vörös iszapban az alumínium oxid, ami a szervezetbe jutva rákkeltő, de ezt a növények nem is veszik fel a talajból. A legnagyobb problémát éppen ezért nem az jelentette, hogy a talaj felső része pirosas színű lett, hanem az, hogy a lúgos kémhatású iszap miatt a növények egyrészt gyakorlatilag képtelenek lennének a legfontosabb tápanyagok felvételére, másrészt a talajban élő mikroszervezetek száma a kimutathatósági határ közelébe esett vissza. Teljesen egyértelmű volt, hogy ez a probléma magától csak rendkívül hosszú idő alatt oldódhat meg. A talajképződés a természetben ugyanis rendkívül összetett és lassú folyamat, hiszen a termőtalajok kialakulásához többnyire évmilliók kellenek, de optimális környezeti feltételek között is - a tudomány jelenlegi állása szerint - legalább 1000 évre van szükség egy centiméter vastagságú humuszos termőtalaj kialakulásához. Ezért is volt nem csak szép gesztus, hanem valódi hathatós segítség a Phylazonit Kft. azonnali felajánlása, vagyis 500 hektár szántóföld kezelésére elegendő Phylazonit termék.

Amikor Vajda Sándor a Phylazonit Kft. egyik tulajdonosa és vezetője értesült a tragédiáról, azonnal érezte, hogy itt éppen erre a termékre lenne szükség a gyakorlatilag megszűnt talajélet helyreállításához. Rögtön jelezte a felajánlást a minisztériumba és még azon a héten a helyszínen volt a Phylazonit. Ez kétségtelenül az egyik legnagyobb vállalati felajánlás volt és valószínűleg a leghasznosabb is. Az erősen lúgos anyag ugyanis a talaj felszíni rétegében - akár csak a Torna patakban - elpusztított minden élőlényt, a mélyebb talajrétegekből pedig csak nagyon lassan kerültek volna a felszín közelébe a hasznos baktériumok. A Phylazonit-os oltás megteremtette a lehetőségét a talaj természetes biológiai regenerációjának és a talaj kémhatásának a további csökkenésének. Ez azért is volt fontos, mert a mikroszervezetek szaporodása nélkülözhetetlen volt ahhoz, hogy az egyre kevésbé lúgos talajból a növények fel tudják venni a legfontosabb tápanyagaikat.

A szerencsétlenségben volt néhány szerencsés momentum is. A legfontosabb az volt, hogy a gátszakadás kevéssel dél után történt és nem éjszaka, mivel akkor biztosan több halott és sérült lett volna. Az is szerencsés volt, hogy a tragédiát megelőző időben csapadékos volt az idő, ezért a talajok eléggé telítettek voltak és így az iszap kevésbé szívódott a földbe, inkább elfolyt. A károsított talajok kémhatása enyhén savas volt, ezért lehetett reménykedni abban, hogy megfelelő kezelés mellett néhány év alatt regenerálódhat a természet. Végül azt is meg kell említeni a szerencsés dolgok sorában, hogy a talaj helyreállítását célzó operatív szakmai munka vezetője, Anton Attila aki már az ELTE-n töltött egyetemi évei alatt is talajbiológiával foglalkozott és a Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetben az igazgatói kinevezése előtt a Talaj-mikrobiológiai osztályt vezette, értő szakmaisággal kezelte a Phylazonit-os talajoltás kérdését. Ezért a termék kijuttatása és beforgatása nem mindjárt a vörös iszap bekeverésekor történt, hanem 10-14 nappal azután. Ez azért volt fontos, mert ez az idő elég volt ahhoz, hogy a talaj pH annyira csökkenjen, ami nem károsítja a készítményben lévő hasznos baktériumok jelentős részét.

Az öt évvel ezelőtt rémisztően vörös területek mára üde zöldek és aki a térségbe látogat nem is találja nyomát a borzasztó állapotoknak. A károsodott és regenerálódott területek termései az ország legalaposabban vizsgált terményei és minden laborvizsgálat egyértelműen mutatja, hogy a vörös iszappal borított területen helyreállt a természet rendje és ami ott terem, az minden szempontból megfelelő.

(x)