Az Egyesült Államokban és Kanadában a UC Santa Barbara, a University of British Columbia és a University of Colorado Boulder kutatócsoportja felfedezte, hogy a biogazdálkodás jelentősen befolyásolja a szomszédos földeken felhasznált növényvédő szerek mennyiségét - olvasható a Future Farming oldalán. A kutatócsoport a Science című folyóiratban nemrégiben megjelent tanulmányban publikálta az eredményeit. A kutatók a kaliforniai Kern megyében hét éven keresztül 14 ezer mezőre vonatkozó, szántóföldi szintű növényvédőszer-használati és termesztési adatokat használtak fel, az USA egészére vonatkozó, a biogazdálkodásra és a növényvédőszer-használatra vonatkozó adatokkal együtt.

Aggasztó, ugyanakkor nem szándékos hatás

A kutatók hangsúlyozták, hogy az új, biogazdálkodással művelt földek megjelenésére és a rovarok magasabb szintjére a hagyományos gazdálkodást folytató termelők gyakran úgy reagálnak, hogy növelik a növényvédőszer-használatukat. Ez viszont semmissé teszi a bioföldeken a növényvédő szerek csökkentésének előnyét, és az új bioföldek végső soron a növényvédőszer-használat növekedéséhez vezethetnek. A kutatók szerint a biogazdálkodás térnyerésének egyik aggasztó, de nem szándékos hatása.

A fogyasztók és a politikai döntéshozók ugyanakkor gyakran úgy tekintenek erre a gazdálkodási módra, mint a mezőgazdasági fenntarthatóság javításának eszközére a természetesebb termelési módszerek révén, különösen a növényvédő szerek és a kártevők elleni védekezés tekintetében. Bár a biotermesztés a globális mezőgazdasági területek kevesebb mint 2%-át teszi ki, a 2000. évi 15 millió hektárról mára több mint 73 millió hektárra nőtt.

Továbbgyűrűző hatások

A kontinentális politikai kezdeményezések, mint például az Európai Unió "Farm to Fork" stratégiája, valamint a regionális célkitűzések, mint például a kaliforniai levegőtisztaságot felügyelő bizottság szén-dioxid-semlegesség elérésére irányuló terv, a biotermelés további és jelentősebb növekedését vetítik előre. Bár a biotermelés általában javítja a környezeti feltételeket, például a talaj- és vízminőséget, ezek a javulások gyakran jelentős hozamcsökkenéssel járnak, ami a biotermelés általános környezeti hatását nem egyértelművé vagy legalábbis kontextusfüggővé teszi.

A kutatók szerint a mezőgazdaság környezeti lábnyomának csökkentése a hozamok fenntartása vagy javítása mellett a következő évtizedek egyik legnagyobb kihívása. "A biotermelési gyakorlatok környezeti hatásai azonban csak részben ismertek, és továbbra sem ismert, hogy az ilyen termelési gyakorlatoknak vannak-e - előnyös vagy előnytelen - tovagyűrűző hatásai a környező termelők számára".

Az ökológiai növénytermesztés a hagyományos gazdálkodási technikáktól eltérő, gazdaságon belüli gyakorlatok egész sorát foglalja magában. A kutatókat a környező ökológiai termőterületek közvetlen és tovagyűrűző hatásai érdekelték a növényvédőszer-használatra mind az ökológiai, mind a hagyományos termőföldeken.

Az ökológiai gazdálkodás alá vont földek csoportosítása előnyös lehet

A kutatók a tanulmányban azt is megállapították, hogy a biogazdálkodás a környező, hagyományosan művelt földeken a növényvédőszer-használat kismértékű, de jelentős növekedéséhez vezet. Ezzel szemben a biogazdálkodással művelt földeken a növényvédőszer-használat nagyobb mértékű, és a helyzettől függően szintén jelentős vagy csekély mértékben jelentős csökkenésével járhat. Erről Ashley Larsen, a tanulmány vezető szerzője, az UCSB Bren School of Environmental Science & Management ökológusa számolt be, aki szerint

az ökológiai gazdálkodással művelt földek egymás mellé történő csoportosítása lehet a gazdálkodók számára a legelőnyösebb.

A szerzők gyanítják, hogy az eltérő eredmények a természetes kártevő-szabályozási módszerekre való eltérő támaszkodást tükrözik, bár elismerik, hogy a mechanizmusokat nehéz tesztelni az adataik alapján. A Science című szaklapban közzétett tanulmány szerint a hatás a bio- és a hagyományos termőföldek sűrűségétől és egymástól való távolságától függ, és a bioföldek csoportosítása biztosíthatja a legtöbb előnyt minden gazdálkodó számára.

A klaszteres biogazdálkodás előnyei

A tanulmány szerint a 0%-os alaphelyzetről 5%-os ökológiai termőterületre való áttérés a rovarölőszer-használat 109%-os növekedését eredményezi a környező földeken, ha az ökológiai szántóföldek szétszórtan helyezkednek el. 20%-os ökológiai termőterület esetén a rovarölőszer-használat a kiindulási érték 83%-ára csökken. Ha azonban a biogazdálkodással művelt szántóföldek csoportosulnak, akkor ugyanezek a változások az 5%-os és 20%-os biogazdálkodással művelt szántóföldek esetében a kiindulási szint 90%-át, illetve 64%-át teszik ki a rovarölőszer-használatnak. Tekintettel arra, hogy 2019-ben Kernben több mint 7000 tonna rovarölőszer-hatóanyagot alkalmaztak, a klaszteres és a szétszórt biogazdálkodás közötti különbség jelentős különbséget jelent az évente alkalmazott rovarölőszerek mennyiségében.

Az eredmények azt mutatják, hogy a biogazdálkodással művelt földeken mind a rovarkártevők, mind a természetes ellenségek nagyobb mennyiségben fordulnak elő, amelyek más földekre is átterjednek. A hagyományos szántóföldek nagyobb mértékben realizálhatják a negatív hatásokat, vagy az alacsonyabb kezelési küszöbértékek miatt, vagy a természetes ellenségek kisebb perzisztenciája miatt a hagyományos szántóföldeken. Ezzel szemben a biogazdálkodással művelt szántóföldek a környező biogazdálkodással művelt szántóföldek előnyeit élvezhetik, mivel a kevesebb szintetikus peszticiddel rendelkező táj lehetővé teheti a természetes ellenségek hatékonyabb védekezését.

A kutatók kifejtik, hogy a környező ökológiai termőföldek elsősorban a rovarkártevők elleni védekezést befolyásolják. Több évtizedes kutatások azt mutatják, hogy a rovarkártevőket és a természetes ellenségeket a helyi és a táj összetétele és konfigurációja befolyásolja.

A növényvédőszer-használat csökkentése

A rovarölő szerek a legelterjedtebb peszticidek Kalifornia mezőgazdaságában, a gyomirtó szereket pedig csak ritkán használják a biogazdálkodással művelt földeken ebben a rendszerben. Bár más rendszerekben a helyi és táji jellemzők, beleértve a környező bioföldeket is, befolyásolják a gyomokat és a gyomirtószerek használatát, nem teljesen meglepő, hogy itt alacsony hatás figyelhető meg. A biológiai művelés alá vont földek csoportosítása azonban csökkentheti a növényvédőszer-használatot mind a bio-, mind a hagyományos földeken. A bioföldekre összpontosítva a kutatók azt találták, hogy a környező bioföldek hatása a fókuszföldtől 0,5 km-en belül a legnagyobb a fókuszföldek esetében, amelyek elsősorban közvetlenül szomszédos földek vagy más kultúrák a több kultúrát is tartalmazó földeken.

Új őrület hódít Magyarországon: egyre többen ültetnek így növényeket

2015 óta megduplázódott az ökológiai termelés alá vont területek nagysága Magyarországon.

A klaszteresedés nagy helyi előnye segíthet megmagyarázni, hogy a biogazdálkodással termesztett mezők általában miért nagyobb gazdaságok részei, és miért van az, hogy gyakran többféle növénykultúrát termesztenek ezeken. Ugyanakkor egyes növényvédő szerek esetében a biogazdálkodástól 1 és 2,5 km közötti távolságban is előnyös a környező biogazdálkodás, ami arra utal, hogy a biogazdálkodásnak tájszintű hatása is van a kártevőkre és a kártevőirtásra.

Amikor a gazdálkodók és a politikai döntéshozók azon gondolkodnak, hogyan lehetne növelni a biotermelést, fontos szempont lehet a klaszteres biotermelés kártevők elleni védekezés előnyeinek kihasználása. Ez életképesebb ökológiai és hagyományos mezőgazdaságot eredményezhet, kevesebb, a növényvédőszer-használatból eredő környezetszennyezéssel.

További célkitűzések

A klaszterezés előnye még akkor is jelentős marad, ha a biogazdálkodás eléri a szántóterületek 25%-át. Ezért értékes lehet a bioföldek helyi csoportosításának ösztönzése a növényvédőszer-használat csökkentése érdekében mind a bio-, mind a hagyományos gazdaságokban, függetlenül a biocélkitűzésektől. Az eredmények azt sugallják, hogy a biogazdálkodással művelt területek növelésére irányuló erőfeszítések a peszticidhasználat csökkenéséhez vezethetnek, de ez valószínűbb a biogazdálkodással művelt területek magasabb szintjén a tájban. Az ökológiai termőterületek alacsony szintjén ennek az ellenkezője várható. Az ökológiai termőföldek térbeli csoportosítása, valamint az ökológiai és hagyományos termőföldek térbeli elkülönítése csökkentheti mind az ökológiai, mind a hagyományos termőföldek környezeti lábnyomát.