Március 19-én jön a tavasz meghatározó agráreseménye: Agrárium 2025
A rendezvény célja, hogy áttekintse mindazokat a fontos támogatási, szabályozási, finanszírozási, piaci és jövedelmezőségi változásokat, illetve kilátásokat, amelyek döntően meghatározzák az agrárgazdasági vállalkozások egész éves eredményes gazdasági/üzleti tevékenységeit.
Kistermelők, őstermelők és fiatal gazdák 50% kedvezménnyel regisztrálhatnak a rendezvényre!
Az élelmiszer-feldolgozásnak elsődleges célja az élelmiszer-biztonsági kockázatok elkerülése, ugyanis a legtöbb élelmiszer feldolgozás nélkül gyorsan, legfeljebb néhány nap alatt megromlana. A feldolgozás ezen kívül természetesen más fontos célokat is szolgál, például azt, hogy bizonyos élelmiszereket el tudjunk fogyasztani, megfelelő formába kell hozni. Erre a legjobb példa a kenyér, amely a gabonaszemek őrlésétől, a sütésig több feldolgozási lépés után válik azzá, amit évszázadok óta fogyaszt az ember. További célja a feldolgozásnak, hogy az élelmiszert a megtermeléstől időben és térben eltávolodva is el tudjunk fogyasztani. A különböző tartósítási eljárások is akár évezredes múltra tekintenek vissza, annak érdekében, hogy akkor és ott is legyen elég táplálékunk, amikor a természet nem biztosít friss élelmiszert, például télen a városokban
- fejtette ki Vörös Attila.
Nálad is van otthon ilyen élelmiszer? Akkor jó, ha tudod, betegséget okozhat
Most akkor káros az ultrafeldolgozott élelmiszer, vagy nem?
Az Agrárszektor is beszámolt korábban arról, hogy egy amerikai kutatás szerint a magas cukor és sótartalmú, alacsony tápértékű ultrafeldolgozott élelmiszerek rendszeres fogyasztása összefügg a korai halálozással. A kutatás során mintegy három évtizeden át követték több mint 100 ezer ember étkezési szokásait és egészségét. A tanulmány megerősíti az eddigi kutatásokat, ám szakértők figyelmeztettek: érdemes fenntartással kezelni az eredményeket, könnyen lehet ugyanis, hogy nem az ilyen ételek okoznak gondot, hanem az, hogy kiszorítják az étrendből az egészségesebb élelmiszereket. A FÉSZ ügyvezető igazgatója elmondta, a mai modern társadalmunk működési mechanizmusai és az életmódunkból adódó, különféle táplálkozási igények kielégítése az élelmiszeripar fő feladata. A ma elérhető széles élelmiszerválaszték az utóbbi évtizedek társadalmi és gazdasági folyamatainak a lenyomata:
egyre több embert kellett ellátni, biztonságos, egyre hosszabb ideig eltartható, elérhető árú, ízletes, állandó minőségű, kényelmesen elkészíthető és megfelelő tápanyagtartalmú élelmiszerekkel. Ezek szerteágazó igények. Az utóbbi években, a táplálkozástudományi kutatások előrehaladásával felmerült az élelmiszerek egyes összetevőinek, tápanyagainak, vagy akár „feldolgozottsági fokának” összefüggése a fogyasztók egészségi állapotával.
Sajnos egyre több, a kor kommunikációs szokásainak megfelelő, szenzációhajhász hangnemű sajtócikk jelenik meg ezzel kapcsolatban szerte a világban. Közös jellemzőjük, hogy komplex kérdéseket végletesen leegyszerűsítenek, nélkülözik a téma árnyaltságának bemutatását.
Tényleg idő előtt meghalunk, ha ilyen ételeket eszünk?
A szakember kiemelte, a FÉSZ követi az ilyen tartalmú cikkeket, tanulmányozza és elemzi a cikkek mögött álló szakfolyóiratokban megjelenő tudományos kutatások leírásait is. Jelenleg főleg azt látják, hogy növekszik a tudományos aktivitás ezen a területen, továbbá egyre több kutatásról jelenik meg publikáció, amelyekből végül még több leegyszerűsítő sajtócikk születik. Sok tudományos publikáció ugyanakkor a további kutatások szükségességét szorgalmazza, ami arra is utal, hogy a témában még több megbízható, hiteles információra lenne szükség.
Az élelmiszeripari gyártók a jogszabályok maradéktalan betartása mellett, a maguk hatáskörén belül igyekeznek mindig a legújabb táplálkozástudományi és a fenntarthatósági elvárásoknak és szabályoknak megfelelni. Ugyanakkor fontos lenne látni, hogy összetett társadalmi és gazdasági folyamatok eredményeként, évtizedek alatt, sok szereplő ténykedése révén létrejött helyzetben vagyunk most, amit nem lehet leegyszerűsített módon kezelni.
Kapkodnak ezekért az élelmiszerekért az emberek: sokan csapnak le rájuk
Miért kellenek adalékanyagok az élelmiszerekbe?
Vörös Attila kérdésünkre elmondta, ahhoz, hogy valaki élelmiszerek gyártásába kezdjen, száznál is több élelmiszeripari jogszabályt kell ismernie és alkalmaznia, valamint számos hatósági engedélyt kell beszereznie és folyamatosan laboratóriumi ellenőrzéseket kell végeznie. Az élelmiszer-biztonság a legfőbb szempont a gyártás során, ez a szemlélet jelenik meg az élelmiszerjogi szabályozásban is, ezért az Európai Unió piacán minden élelmiszer biztonsággal fogyasztható.
Legtöbbször bele se gondolunk, mekkora ipari eredmény az, hogy nincsenek élelmiszer eredetű megbetegedések, nem kell tartanunk attól, hogy kellemetlenség ér minket akármilyen élelmiszert is választunk a boltok polcairól.
Egy élelmiszer-előállító vállalkotásnál az élelmiszerek receptúrájának összeállítása és módosítása olyan nagy tudást és körültekintést igénylő feladat, hogy ezt élelmiszermérnökök végzik. Az élelmiszer-biztonság garantálása és az élelmiszer-hulladékok keletkezésének minimalizálása érdekében a termékeket fejlesztő mérnökök ún. adalékanyagokat is felhasználhatnak. Az adalékanyagok olyan anyagok, amiket önmagukban nem szoktunk elfogyasztani. Az élelmiszer-adalékokra is szigorú uniós jogszabályok vonatkoznak, engedélyezési eljárás után kerülhetnek csak forgalomba, és akkor is csak a minimálisan szükséges mennyiségben használhatóak fel az élelmiszerek gyártásakor. Bizonyos adalékanyagokat azért is felhasználhatnak a receptúrákban, hogy a fogyasztók érzékszervi elvárásainak jobban megfeleljen a termék, például roppanósabb, lágyabb, krémesebb legyen, de e mellett fontos szempont napjainkban az is, hogy hosszan eltartható legyen egy élelmiszer. A tartósítási eljárások alkalmazása és adalékanyagok hozzáadása nélkül ezért a jelenlegi széles választék töredéke sem lenne biztosítható, az élelmiszerek ára jelentősen emelkedne és drasztikusan nőne az élelmiszer-hulladékok mennyisége is. Mindezek mellett a szakember még egy dologra hívta fel a figyelmet:
amikor a társadalom felől egyszerre jelenik meg a biztonság, a hosszan eltarthatóság, a magas élvezeti érték és ma Magyarországon még a megfizethetőség is az élelmiszerekkel kapcsolatban, akkor nélkülözhetetlennek tűnik az adalékanyagok bizonyos mértékű használata. A kulcs abban rejlik, hogy komplex elvárásoknak maximálisan megfelelve a lehető legkevesebbet használják fel a termékekhez, a termékeket kifejlesztő élelmiszermérnökök ezen a bonyolult „egyenleten” dolgoznak nap, mint nap.
Ez durva: a kiskereskedelmi boltok 90%-a veszteséges Magyarországon
Hogyan kerül "gumi" az élelmiszerekbe?
Egyes élelmiszerek összetevőit vizsgálva észrevehetjük, hogy például gumiarábikum van benne. Ez elsőre furcsának és idegennek tűnhet, viszont fontos kiemelni, hogy ez nem összekeverendő a "sima" gumiba. A gumiarábikum, vagy más néven akácmézga az élelmiszer-adalékanyagokról szóló uniós szabályozás jegyzékében szereplő engedélyezett adalékanyag, amelynek azonosítója (azaz E-száma) E414. Az akácgumi egy poliszacharid, amely a hüvelyesek rendjébe, a pillangósvirágúak családjába tartozó arabmézgafa (Acacia senegal) és annak közeli rokon fajainak szárából és ágaiból nyert szárított anyag. Stabilizátorként, sűrítőanyagként, valamint tömegnövelő szerként alkalmazzák számos élelmiszerben, mint például az édesipari termékek, üdítőitalok, fagylaltok, sütőipari termékek esetében, azok állományának javítására és stabilizálására - tudtuk meg.
Az arabmézgafa Afrika szárazabb régióiban, Szenegáltól Etiópiáig és Szomáliáig, délre Natalig, Arab-félszigeten, valamint az indiai szubkontinensen honos. Ez a faj jelenleg nem szerepel az Európai Unió számára veszélyt jelentő idegenhonos inváziós fajok jegyzékében, és nem összekeverendő az Európában invazív fűzlevelű akáciával (Acacia saligna). Az élelmiszereinkben felhasználható akácgumi már feldolgozott formában érkezik Európába, a forrását jelentő növény, az arabmézgafa nem Európában található. Az élelmiszer-adalékanyagok előállítása szigorúan szabályozott terület, a szabályozás kialakítása során pedig a környezeti és fenntarthatósági tényezőket, így az esetleges ökológiai hatásokat is figyelembe veszik az engedélyezési eljárások során.
Váratlan helyről kaphatnak segítséget a gazdák: ezzel könnyebb lesz minden
Régen hogyan csinálták?
Bizonyára már mindannyian találkoztunk a "régen minden jobb volt" mondással, így felmerülhet bennünk az, hogy vajon mi a helyzet az élelmiszerekkel? Tényleg másabbak voltak? Nem volt bennük ennyi plusz anyag? Mint megtudtuk, több történelmi forrás is bizonyítja, hogy számos élelmiszer-tartósítási eljárás már az őskortól kezdve használatos, ilyen például a főzés, a szárítás vagy a fermentáció. A füstölés, sózás és pácolás szintén régóta használt módszerek, amelyek napjainkban is nagy jelentőséggel bírnak. Hidegebb éghajlaton élő őseink a természetes hűtés és fagyasztás előnyeit is ki tudták használni, a XVI. század elejétől pedig már távoli helyekről is szállítottak jeget hűtési célokra. A kontrollált hőkezelésen alapuló konzervipari módszerek, valamint a modern hűtőgépek elődei a XIX. században jelentek meg. Az élelmiszeripar által ma már mindennaposan használt, modern tartósítási eljárások, például a védőgázas, módosított atmoszférás csomagolási módszerek a XX. században jelentek meg, illetve kerültek tökéletesítésre, a gyártók azonban jelenleg is használnak tradicionális eljárásokat akár önmagukban, akár az új módszerekkel kombinálva.
