Az aminosavak az élet alapvető építőkövei, amelyek a genetikai kód által meghatározott sorrendben, polipeptid láncokba rendeződve hozzák létre a fehérjéket és azok lenyűgöző változatosságát. A kutatók vizsgálataik célja aminosavak előállítása volt az ősi óceánok aljzatára jellemző anyagok és viszonyok jelenlétében. Vízzel vegyítettek kémiai reakciók elősegítésére képes vas-hidroxid ásványokat, illetve olyan egyszerű szerves molekulákat, mint a piruvát vagy az ammónia, majd az elegyet 80 fokos hőmérsékletig hevítették, és lúgos kémhatásúvá tették. Az ősi körülmények szimulálásához kivonták az oxigén nagy részét a keverékből, mivel az jelentős mennyiségben csak 2,45 milliárd évvel ezelőtt kezdett megjelenni az óceánokban.

A vas-hidroxid ilyen körülmények között elősegítette az alanin aminosav keletkezését piruvátból, egy a piruváthoz aminocsoportot hozzáadó, reduktív aminálási reakció során. A reakció melléktermékeként vagy kedvezőtlenebb körülmények esetén tejsav keletkezett. Aminosavak a kísérletekben csak akkor jöttek létre, ha a vas-hidroxid ásványok redukált és oxidált vasat is tartalmaztak. A kutatók szerint pontosan ezek a körülmények fordulnak elő vastartalmú üledékes lerakódásokban, hidrotermális kürtők közelében.

- összegezte eredményeiket Laura Barge, a kutatás vezetője. Aminosavak azonban nem csak a Föld ősi óceánjainak mélyéről származhatnak. A szerkezetét tekintve legegyszerűbb aminosavra, a glicinre már üstökösökön is rábukkantak kutatók. 2009-ben a Stardust-űrszonda által a Wild-2 üstökös kómájából visszahozott mintákban sikeresen azonosították a molekulát. Három évvel ezelőtt az Európai Űrügynökség, az ESA Rosetta űrszondája még biztosabb bizonyítékot hozott a glicin aminosav üstökösökön való jelenlétére. A szonda ROSINA spektrométere, melynek feladata a 67P-Csurjomov-Geraszimenko üstökösből távozó gázok összetevőinek megállapítása, érzékelte a glicin jelenlétét. Mindez arra enged következtetni, hogy az élet kialakulásához szükséges egyes szerves molekulákat üstökösök szállíthatták a Földre, míg többségük az ősi óceánok mélyén jöhetett létre.

Laura Barge JPL-es kutatócsoportja a hidrotermális kürtők környéki tengeri üledék mellett magukat a kürtőket is megpróbálta modellezni kísérleteik során. A hidrotermális kürtők a tengeri aljzat repedéseinél keletkeznek, olyan vulkanikusan aktív területeken, mint a Közép-Atlanti-hátság.1977-es felfedezésük óta intenzív tudományos érdeklődés övezi ezeket, hiszen a Nap által biztosított energiától független, virágzó, mélytengeri ökoszisztémák épülnek rájuk: kemoszintetizáló baktériumok, csőférgek, gyűrűsférgek, csigák, kagylók, rákok, halak és polipok.

A kísérletekhez üvegedényekben létrehozott, néhány centiméteres, kirakódott ásványokból álló kéményformációk azonban nem vezettek sikerre, mert nem sikerült bennük elérni az alanin aminosav-szintézisét. Ennek oka a szakemberek szerint többek között a mesterséges kémények parányi mérete, a rendelkezésre álló ásványok kis mennyisége és a rövid kísérleti időtartam lehetett. A kutatások azonban tovább folynak, és a még összetetteb kísérleti megoldások könnyen sikerre vezethetnek.