Nagy István és Áder János is ott lesz az idei Agrárszektor konferencián!
Az idén először 3 napos konferencián előad többek között Bige László, Gyuricza Csaba, Éder Tamás, Feldman Zsolt, Jakab István, Harsányi Zsolt, Makai Szabolcs, Szabó Levente, Kulik Zoltán, Hollósi Dávid és még sokan mások...
Ne maradjon le az év egyik legjelentősebb agrárszakmai eseményéről!
Ha az időjárás engedi, már január-februárban hozzá lehet látni az almafák metszéséhez, fontos ugyanakkor, hogy mínusz 10 foknál hidegebb időben soha ne metsszünk. Tartsuk szem előtt, hogy már a fa fiatal korában, a korona kialakításánál törekedni kell arra, hogy a következő években megfelelő mennyiségű és minőségű termőrészek képződhessenek a vázágakon.
A korona metszése
A korona külső részein növő, fiatalabb ágrészek mindig termékenyebbek az időseknél, így a törzshöz közeledve fokozatosan egyre kisebb mértékű terméshozamra számíthatunk. A cél mindig az, hogy késleltessük a korona elöregedését, ehhez pedig koronaalakítómetszésre van szükség. Erre a műveletre azonban csak addig van szükség, amíg a fiatal almafa koronája elkészül, azaz elnyeri végleges alakját, szerkezetét.
Ha az almafánk sudaras, tehát központ tengellyel rendelkezik, akkor minden metszéskor vizsgáljuk meg, hogy valóban a legerősebb, felfelé növő ág dominál-e. Ha azt látjuk, hogy közel egy hasonló vastagságú, vele szinte párhuzamosan fejlődő ág már-már verseng a központi tengellyel, a konkurenst fűrészeljük ki. Meg kell ugyanakkor szabadulni az ipszilon elágazásoktól is, mert ezek szintén egymás konkurensei.
Minden művelet elvégzése előtt folyamatosan ellenőrizzük a látványt, nehogy valami kimaradjon. Ha egy fa vegetatív hajtásai vagy túlságosan dominálnak, vagy éppenséggel a terméshozó részek vannak túlsúlyban, metszéssel segítsünk rajta. Soha ne távolítsunk el 30 százaléknál többet a koronából, ugyanakkor ne akarjuk átalakítani a már meglévő koronaformát se.
- mindig távolítsunk el minden vesszőt, amely a sudárral vagy a vázágakkal verseng.
- ügyeljünk, hogy a termőágak ne nőljék túl a vázágakat
- az összes, a korona belseje felé növő ágat távolítsuk el
- az oldalágakon a túl sűrűn álló hajtásokat metsszük le
- vágjuk le a vízhajtásokat
- az idősebb ágakat mindig tövig vágjuk le, helyet adva az új hajtásoknak
- a metszési felület enyhén ferde legyen, ha pedig kifejlett ágat metszünk vissza, akkor soha ne hagyjunk csonkot
- az elhalt, illetve beteg ágakat vagy gallyakat a lehető leghamarabb távolítsuk el
- először mindig az egymást keresztező, befelé növő ágakat metsszük ki tőből, a törött vagy sérült ágakat pedig szintén minden esetben távolítsuk el
A vesszők metszése
Az alma vesszőinek csúcsi részén vegyesrügy található, oldalt pedig hajtásrügyek. A kettőt úgy tudjuk egymástól megkülönböztetni, hogy a vegyesrügy sokkal dundibb, mint a soványka hajtórügy, amely a vesszők oldalán található. A vessző oldalán található hajtásrügyekből fejlődnek ki az év folyamán a termőrészek, de csak akkor tudnak kihajtani, ha a vessző felső részét nem vágjuk le a hajtórügyekkel együtt. Ugyanakkor ha a vessző végét megrágta a vad, vagy betegség jeleit látjuk rajta, akkor a beteg részig érdemes visszavágni.
A fát járd körbe, nézd meg hiányos-e valahol, és abba az irányba próbáld terelni az eljövendő növekményeket, amit csak helyes metszéssel lehet elérni. Azokat a vesszőket hagyd meg, amelyek a megfelelő irányban állnak, a befelé, felfelé növőktől szabadulj meg, metszd ki őket tőből. Ne hagy egy metszőollónyi távolságnál közelebb álló vesszőket a elsűrűsödés elkerülése végett.
A vízhajtások metszése
A nagyon erőteljes vízhajtásokat érdemes mindig tőből kimetszeni, a gyengébbek azonban maradhatnak egy-két évig. Vigyázzunk, mert a vízhajtás visszametszése, a tőből kimetszéshez képest, nagyon erős kihajtásokat gerjeszt, vagyis minél erősebben volt a fa visszametszve, annál több fattyúvessző keletkezik majd.
