Nagy István és Áder János is ott lesz az idei Agrárszektor konferencián!
Az idén először 3 napos konferencián előad többek között Bige László, Gyuricza Csaba, Éder Tamás, Feldman Zsolt, Jakab István, Harsányi Zsolt, Makai Szabolcs, Szabó Levente, Kulik Zoltán, Hollósi Dávid és még sokan mások...
Ne maradjon le az év egyik legjelentősebb agrárszakmai eseményéről!
Agrárszektor.hu: Mi a KITE fõ tevékenysége?
Búvár Géza: A KITE 1973-ban alakult, alapvetõen egy összetett termelési rendszerként, ami akkoriban egy divatos dolognak számított, és nem utolsó sorban a modernizáció egyik fontos eleme volt. A KITE alakult utoljára a hasonló integrációs tevékenységet megvalósító vállalatok közül, és ez volt az egyetlen, amelyik szövetkezeti, és nem állami gazdasági alapon mûködött. A Nádudvari Vörös Csillag MgTsz-bõl kiválva 1990. január 1-tõl, Kukorica és Iparnövény Termelési Egyesülésként mûködik tovább.
Termelési rendszer megszervezése azt jelentette, hogy a cég összegyûjtötte azokat az információkat, amelyek a fejlesztésekhez, az új technológiák bevezetéséhez szükségesek, és ehhez eszközrendszert, finanszírozást, valamint szaktanácsadást biztosított. A KITE 1992 óta részvénytársaságként mûködik, részvényesei a termelõk és a dolgozók. Ma a növénytermesztés és a kertészet inputkereskedelmével foglalkozunk, vetõmaggal, növényvédõ szerrel, mûtrágyával, kertészeti anyagokkal, gépekkel, alkatrészekkel valamint termelésfinanszírozással, technológiai fejlesztési szaktanácsadással és terménykereskedelemmel.
A.: A fogyasztás visszaesése alapvetõen határozza meg az agárcégek keresletét. Ez hogy érinti a KITÉ-t? Csökkent-e a partnereik forgalma, beruházási hajlandósága, finanszírozási igénye?
B.G.: Nem jelentõsen. A forint gyengülése valamennyire kompenzálta a kereslet visszaesését az utóbbi hónapokban. Ami viszont ennél fontosabb, hogy - bár a mezõgazdasági üzemek jelentõs részében van pénz - a beruházások mégsem túl intenzívek. A beruházási bizonytalanságot két tényezõ is fûti, minden piaci szereplõ nagyon várja, hogy egyrészt megszülessen a földtörvény, másrészt hogy a támogatások körüli bizonytalanság is véget érjen.
A.: A terményértékesítési oldalon mely szegmensben aktívak?
B.G.: Az olajos magvak szegmensében vagyunk a legerõsebbek, a piac kb. a negyedrésze a miénk. Belföldre és külföldre egyaránt értékesítünk a nagy olajgyáraknak. A gyárak a Dunán egészen Amszterdamig elérhetõek, a másik logisztikai irány pedig az Adria. A gabonakereskedelemben nem nagyon vagyunk aktívak.
A.:Mekkora a KITE piaci részesedése az egyes szegmensekben az input oldalon?
B.G.: A KITE részaránya a különbözõ piaci termékeknél 30-40 százalék, a partnereink kezelésében lévõ területek pedig a magyar szántóterület kb. felét teszik ki. A vetõmagnál, növényvédõ szernél a piaci részesedésünk 40 százalék körüli, és közel van ehhez a mûtrágyáé, a gépek esetében pedig kb. 30%-kal számolhatunk. Ez több mint 50 milliárd forint szállítói finanszírozást jelent.
A.: A refinanszírozást hogyan oldják meg? Milyen finanszírozási struktúra? Mennyi a csúcsfinanszírozási igény és ez mikor jelentkezik?
B.G.: A legnagyobb finanszírozási igény június-júliusban merül fel, ez kb. 40-50 milliárd forintot jelent, majd augusztustól folyamatosan csökken. Finanszíroznunk kell a partnereinknek értékesítendõ készleteket, majd a termelést, végül a terményt. A refinanszírozást egyrészrõl banki finanszírozásból, másrészt a szállítói finanszírozásból oldjuk meg. Áttételesen a mi saját szállítóink is részt vesznek ebben, legalábbis bizonyos területeken (Ilyen a vetõmag és a növényvédõ szer, viszont a mûtrágyánál pl. ez minimális értéket jelent, a gépeknél, alkatrészeknél pedig egészen ritka.)
A mezõgazdasági terményeknek van egy õszi és egy tavaszi vetési köre, ebbõl valamivel több a tavaszi, de megközelítõleg fele-fele arányban alakul. A finanszírozás nagy része tavaszra esik, mert egyrészrõl a tavaszi vetés némileg nagyobb arányú, másrészt az õszi vetésû termények kezelésének is van a tavaszi idõszakra esõ finanszírozási igénye. A búza és a repce õszi vetésével indul a finanszírozási ciklus, de ennek is a tavaszi ráfordításoknál van a súlypontjuk, a kukorica és a napraforgó vetése pedig tavasszal indul. A finanszírozási idõszak végén - augusztusban, valamint novemberben - érkeznek vissza a kihelyezett források, ezek egy része pénz, másik része pedig termény.
A.: Széleskörû szakmai és társadalmi vitákat szül a földtörvény módosítása. A tapasztalataik szerint mi a hatékony birtokméret?
B.G.:A tapasztalataink szerint az 500 és az 1500 hektár közötti birtokok a leginnovatívabbak. Ilyen nagyságú terület kell ahhoz, hogy valaki komplex eszközrendszerrel rendelkezzen. Ugyanakkor kialakult Magyarországon egy sajátos integráció is: ezek az integráló tevékenységet felvállaló közepes gazdaságok a saját területük 10, 20, 30 százalékát kitevõ területen kisebb gazdaságokat integrálnak be, kisegítik õket azokkal a mûveletekkel, amelyekhez azoknak nincs eszközük. Tipikusan a betakarítás, tárolás, szárítás az, amiben közremûködnek, de annak érdekében, hogy ez egy elfogadható, homogén árut eredményezzen, az inputoldalt is kézben tartják.
Egy faluban átlagban 2-3 középméretû termelõ van, aki magához vonzza a kisebbeket. Ez az egység eléggé hatékony, és megoldást jelent azoknak is, akik apróbbak. Azt is tudni kell, hogy a növénytermesztés mára rendkívül leegyszerûsödött négy nagy növényre: búza, kukorica, napraforgó, repce.
A.: A részintegráció tehát megoldja az elõnytelen birtokszerkezet problémáit?
B.G.: A birtokméret koncentrálódik, az elõbb említett folyamat nagyjából 2004-2005 óta szilárdult meg. A '90-es évek változásai sok emberi problémát is felvetettek, ez mára lecsillapodott, és gyõzött az egymásra utaltságra alapuló józan gondolkodás. Az viszont probléma, hogy a '90-es évek privatizációs folyamatai rendkívül szétszabdalták a tulajdonviszonyokat, és azóta nem volt tagosítás. Ez pedig rendkívül fontos lenne a növénytermesztés hatékonyságához. A birtokméret megvan, csak az kisebb darabokban van. Azok a legnagyobb kárvallottak, akik késõbb indultak. A hozzáértésben, szaktudásban is nagyon vegyes a helyzet, és akárhogy csûrjük-csavarjuk, vagyunk olyan költségszínvonalon, hogy csak egy nagyon magas szaktudással lehetünk versenyképesek.
A.: Az agrárszektor számos területén alapvetõ átalakulások zajlanak. Milyen változásokkal, kihívásokkal szembesül most a cég? Hogyan érintette a piacot, amikor beléptek a nagy, multinacionális integrációs és kereskedõ cégek?
B.G.:Két fontos kérdéskört említenék meg. Ezek egy része az Európai Uniós támogatások körüli változások, hiszen ennek ütemezése nagyon befolyásolja azt, hogy mikor tud pénz belépni a termelési-értékesítési ciklusba. Másrészrõl évrõl évre nagyobb problémaként merül fel az árak szélsõséges mozgása. Az utóbbi 5-6 évben rendkívül nagy ármozgásokat tapasztaltunk, és ezek nagymértékben érintik a pénz visszaforgását. A magyar piacon a nemzetközi cégek alapvetõen gabonakereskedelemben és - feldolgozásban vannak erõsek, és most próbálkoznak az inputoldallal.
A.: Hogy alakulnak a terményárak a hazai piacon?
B.G.: A gabonaárak a betakarítás után inkább csökkentek, mert túlárazottak voltak. A gabona ára évek óta elfogadható, de rossz a piac likviditása. Ez azt jelenti, hogy az keresleti és a kínálati aktivitás idõben és minõségben eltér egymástól (nem feltétlenül akkor tudunk szállítani, amikor a vevõ vásárolna, és nem mindig azt a minõséget). Ez a helyzet jelenleg is, a gabonaáraknak széles a szórása minõségtõl függõen, de egy átlagos minõség jelenleg némileg 60 ezer forint felett alakul. A kukorica ára a nagyon magas októberi szinttõl visszafordult, inkább 60 ezer forint alatt van, de az árfolyam ezt nagymértékben befolyásolja. Ami egyelõre elég magasan tartja magát, az a napraforgó.
A.: Mi a véleménye a GMO-kérdésrõl?
B.G.: A GMO európai kezelésének a legnagyobb problémája, hogy szakszerûtlen. Külön kell választani ezt a nemesítési irányt, mint tudományos kérdést valamint ennek az eredményeit. Bár a közvélemény számára ez nem nyilvánvaló, de minden nemesítés arról szól, hogy a géneket összekombinálom, ez pedig szintén direkt génbejuttatást jelent. Amivel kapcsolatban fenntartásokkal kell lennünk, az a Bacillus thuringiensis egyik génje, amely intenzív fehérjekristály-termelést eredményez. Ez rendkívül célzott módon öli meg a bogarakat. A GMO ellenesek ezt hozzák fel példaként - amely egyébként részemrõl is elfogadható vélemény - de akkor nem a GMO-ról kell beszélni, mint valami hatalmas ellenségrõl, hanem a felhasználásáról.
Ez a szakszerûtlen megközelítés véleményem szerint nem használ senkinek sem, hiszen ez a technológia akár az egészséges táplálkozásban, akár esetleg a klímaváltozás következményeinek a felszámolásában is nagyon hasznos lehet.
Természetesen az sem mellékes jelenség, hogy a GMO- ellenes hangok Európában a legerõsebbek. Ez nem véletlen, hiszen Európában van a világ három legnagyobb növényvédõszer-gyártója, Amerikában pedig a világ legnagyobb genetikai cégei. A zöldek Európában a GMO ellen tüntetnek, Amerikában meg a növényvédõ szerek ellen. A társadalomba pedig ez már túlságosan is beleivódott, így nehéz lesz a kérdés objektív értékelését a közvélemény számára elfogadhatóvá tenni.
A.: A következõ 2-5 évre milyen céljai vannak a KITÉ-nek?
B.G.: A KITE helyzete borzasztóan érzékenyen reagál a mezõgazdaság és a növénytermesztés helyzetére. Úgy látom, hogy a mezõgazdaságot tovább kell lendíteni egy magasabb színvonal, egy hatékonyabb, termelékenyebb fázis felé, ami megszilárdítaná a KITE helyzetét is. Azokat a technológiákat, eszközöket kellene elõtérbe helyezni, elterjeszteni, amelyek nagyon komolyan veszik a költségoldali és a hozamoldali hatékonyságot is. Ezeket a lépéseket meg kell tenni, hogy a növénytermesztésben például ne alakuljon ki olyan lefelé tartó spirál, mint az állattenyésztésben.
Próbálunk új, hatékonyabb technológiákat bevezetni, és ehhez eszközrendszert rendelni. Ilyen pl. a precíziós gazdálkodás, a legpontosabb navigációs rendszerekkel, ami Európában is élenjáró technológia. A szektorban fogékonysága erre a technológiára nagyon vegyes képet mutat, de abban bízunk, hogy az élen járók húzzák magukkal a többieket is.
A.: A technológiai színvonalát tekintve Magyarország hol helyezkedik el a világpiaci színtéren?
B.G.: A magyar mezõgazdaság inputanyag kereslete nagyon vegyes, termelési színvonal szempontjából is. A növénytermesztés dolgozik a legmagasabb színvonalon, utána jön az állattenyésztés és a kertészet, de ezen belül óriási különbségek vannak az egyes gazdaságok között. A technológiai elemek színvonala is különbözõ. Összességében a növénytermesztésben a vezetõk utáni sávban vagyunk, de az utóbbi két területen ennél rosszabb a helyzet. Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy a magyar agrárszektor bõven elmarad a lehetõségeitõl, sõt a lehetõségeink és a megvalósulás viszonya 1975-85 között jobb volt, mint most.
A.: Milyen folyamatok látszanak az év elején a mezõgazdaságban? Valóban olyan nagy gondokat okoz a jelenlegi idõjárás?
B.G.: A mezõgazdaság teljesítménye nagymértékben függ az idõjárástól és a piaci áraktól. Az elmúlt év után mindenki reménykedik egy jobb idõjárásban, az õszi vetésû növények nagyon szépen mutatnak, a talajok fel vannak töltve vízzel, sõt a kelleténél egy kicsit több is van. A belvízzel érintett területek nagysága a 4,5 millió hektáron belül 150-200 ezer hektár, ami persze az érintetteket nagyon bántja, de többet használ az, hogy a többi talajban komoly vízkészletek vannak, mint amennyi kárt okoz. A kilátások tehát nem rosszak. Azt viszont látni kell a mezõgazdasági árakról, hogy a vásárlóerõ csökkenését egyre inkább érzi a mezõgazdaság is.