Az Európai Unió területének körülbelül kétötöde (38,2%-a) mezőgazdasági művelés alá vont terület: ez hangsúlyozza a gazdálkodásnak a természeti környezetre, a természeti erőforrásokra és az élővilágra gyakorolt jelentős hatását. Az EU mezőgazdasági termelőit egyre inkább arra ösztönzik, hogy a vidéket közjószágként kezeljék, amiből az egész társadalom profitálhat. Az Eurostat oldalán megjelent elemzés a biogazdálkodásra és a különböző gabonafélékre (közönséges búza és tönköly, árpa, szemes kukorica és kukorica-csutka-keverék, valamint egyéb gabonafélék) fókuszálva mutatja be a regionális mezőgazdasági statisztikákat.

Ökológiai gazdálkodás alá vont területek

Az intenzív gazdálkodás jelentős környezeti hatásokkal járhat, így - többek között - az üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedéséhez vagy a talajerózióhoz vezethet, illetve az élőhelyek és a biológiai sokféleség csökkenéséhez, erdőirtáshoz vagy a vizek szennyeződéséhez. Az ökológiai gazdálkodásra vonatkozó uniós előírások célja, hogy struktúrát biztosítsanak az ökológiai termékek előállításához. A fogyasztók egyre inkább tisztában vannak a termékek származási helyével és a gazdálkodási módszerekkel: ez legalább részben magyarázatul szolgálhat arra, hogy az uniós gazdálkodók egyre nagyobb hányada miért áll át az ökológiai gazdálkodási módszerekre. 2016 -ban az EU ökológiai gazdálkodás alá vont területe 11,4 millió hektárt ölelt fel, ami 7,1%-os részesedést jelentett az összes hasznosított mezőgazdasági területből. Fontos, hogy az ökológiai gazdálkodás alá vont terület magában foglalja a teljesen átalakított mezőgazdasági területet és az átalakítás alatt álló mezőgazdasági területet. Míg a cikkben bemutatott legtöbb regionális adat 2016-ra vonatkozik, az újabb nemzeti adatok azt mutatják, hogy ez az arány 2019-re 8,5%-ra emelkedett.

Az ökológiai gazdálkodás alá vont mezőgazdasági területek 2016-os részesedése jelentősen eltért az egyes uniós tagállamok és a NUTS 2 szintű régiók között, itt például figyelember kell venni, hogy Közép-Magyarország (Magyarország) és a Makroregion Województwo Mazowieckie (Lengyelország) esetében a statisztikák a NUTS 1 szintű régiókra vonatkoztak, míg Írország és Litvánia esetében az adatok nemzeti szintűek. A rendelkezésre álló 232 régió közül 26 volt olyan, ahol 2016-ban az ökológiai gazdálkodás alá vont földek a teljes terület legalább 16,5%-át tették ki. Viszonylag magas volt az ökológiai gazdálkodást alkalmazó mezőgazdasági területek aránya Ausztriában, Svédországban, Észtországban, és valamivel kisebb mértékben Csehországban és Olaszországban. Ezzel szemben az ökológiai gazdálkodás jóval ritkább volt Máltán, valamint Belgium, Spanyolország, Lengyelország és Románia számos régiójában.

Az ökológiai gazdálkodás legnagyobb arányát 2016-ban Salzburgban (Ausztria) regisztrálták. Ez volt az egyetlen régió az Európai Unióban, ahol a hasznosított mezőgazdasági területeknek több mint a felén (51,8%-a) biogazdálkodást folytattak, mintegy 93 ezer hektáron. A következő legmagasabb eredményt 29,3-29,6% közötti értékekkel Severozápad (Csehország), Norra Mellansverige (Svédország) és Calabria (Olaszország) jegyezte. A 26 régió közül, ahol az ökológiai gazdálkodás területe az összes hasznosított mezőgazdasági terület legalább 16,5%-át tette ki, a legnagyobb ökológiai gazdálkodás alatt álló területek a következők voltak: Szicília (Olaszország; 375 ezer hektár) és Észtország (181 ezer hektár).

Az állandó gyepterületek az ökológiai művelés alá vont területek legalább felét tették ki az EU 73 régiója közül 35-ben, és ez Írországban elérte a 97,3%-ot is. Ez a fajta ökológiai terület különösen gyakori volt az EU északi és nyugati tagállamainak több régiójában; az olaszországi Nord-Est régió volt az egyetlen déli régió, ahol az állandó gyepterület az organikus területek több mint felét tette ki, míg Csehország, Makroregion Po³udniowy (Lengyelország), Macroregiunea Unu (Románia), Szlovénia és Szlovákia volt az egyetlen keleti régió. Macroregiunea Doi (Románia), Litvánia és Ostösterreich (Ausztria) ökológiai területének nagy részét a szántóterületek adták, míg a Comunidad De Madrid (Spanyolország) és a Nisia Aigaiou, Kriti (Görögország) ökológiai területeinek több mint felét az állandó növénytermesztés tette ki.

Gabonafélék termesztése

A szántóföldeket gyakran használják gabonafélék termesztésére, amely az EU mezőgazdasági ágazatának egyik legfontosabb terméke. A gabonaféléket elsősorban emberi fogyasztásra és állati takarmányozásra használják, de italok és ipari termékek (például keményítő) készítésére is felhasználhatók. Az EU-ban a termesztett gabonafajták tekintetében jelentős különbségek vannak, a regionális specializációra legalábbis egy bizonyos mértékig hatással van a domborzat, az adott terület főbb talajtípusa, valamint az éghajlat és a csapadék. 2019-ben az Európai Unióban a gazdák 299,3 millió tonna gabonát takarítottak be. A közönséges búza és a tönköly (131,8 millió tonna, vagyis a teljes gabonafélék termelésének 44%-a) voltak a leggyakrabban termesztett gabonafélék.

A közönséges búza és tönköly termesztése elsősorban az alföldi régiókban zajlott, amelyeket nagy síkságok, mérsékelt éghajlat és viszonylag szerény csapadék jellemez. Ami a közönséges búza és tönköly termesztési területét illeti 2019-ben, a legnagyobb a litván Vidurio ir vakarų Lietuvos régió volt, ezt követte a spanyolországi Castilla y León. Három romániai régió került a legjobb 10 közé a művelt terület tekintetében. A termelési mennyiséget tekintve a két legnagyobb régió - 2019-ben körülbelül 5 millió tonna termeléssel - Centre-Val de Loire és Picardie volt, mindkettő Franciaországban. Összesen hat francia régió került be a legjobb 10 közé a termelés szintjét tekintve. A rangsorok területi és termelési különbségei a regionális hozamokat mutatják, amelyek viszont számos tényező, például csapadék, hőmérséklet vagy tápanyagok és növényvédő szerek felhasználása közötti eltéréseket tükrözik.

Az EU szemes kukorica és kukorica-csutka-keverékének nagy részét az állattenyésztők az állati takarmányokban használják fel, nagy energiatartalmú összetevőként. Az alábbiakban bemutatott adatokból ki lett véve az emberi fogyasztásra szánt csemegekukorica előállítása, valamint a takarmány vagy a megújuló energia felhasználása céljából zölden betakarított kukorica is. 2019-ben a szemes kukorica és a kukorica-csutka-keverék az EU teljes gabonatermelésének alig egynegyedét (23,4%-át) tette ki. Mint ilyen, ez volt a második leggyakrabban előállított gabona kategória (a közönséges búza és tönköly mögött). 2019-ben az EU szemes kukorica és kukorica-csutka-keverék termelése 70,1 millió tonna volt.

A gabonakukorica és kukoricacsutka-keverék előállítására szakosodott régiók nagy része az EU déli és keleti tagállamaiban található, ahol jellemzően a szükséges meleg hőmérséklet áll rendelkezésre. A nyugati tagállamokból csak néhány francia régió alkalmas a szemes kukorica és kukorica-csutka-keverék előállítására. 2019-ben ezen gabonafélék előállításának legnagyobb termesztési területtel rendelkező 6 uniós régiója Romániában volt megtalálható, ezek közül a három legnagyobb a Sud-Muntenia (3,6 millió tonna kibocsátás), ezt követi a Vest (3,3 millió tonna) és a Sud-Est (3 millió tonna). A terület és a termelés tekintetében a hat romániai régióhoz három magyar régió is csatlakozott, méghozzá az Észak-Alföld (terület és termelés tekintetében), a Dél-Alföld (terület tekintetében) és Dél-Dunántúl (termelés tekintetében), valamint egyes régiók Franciaországból (Akvitánia) és Horvátországból (Kontinentalna Hrvatska). A 2019-es adatokhoz képest idén aligha lesz kiemelkedő a magyar kukoricatermés a dél-alföldi régióban, ugyanis a térségben a csapadékhiány miatt átlag alatti terméshozam várható, ahogy arról az Agrárszektor is beszámolt.

Ez a két növény szívta meg a legjobban az idei időjárást: mi lesz így a terméssel?

Van, ahol már későn jött a régóta várt csapadék.