Az ínyencségek országa leszünk! - Mi vár rád magyar gazda?

Spekulánsokról, földárról, az uniótól érkező milliárdos támogatások elosztásáról, további áfacsökkentésekről, a folyamatosan hatályba lépő új földtörvény hatásairól, a hazai agrárium exportlehetőségeiről, valamint arról beszélgettünk Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszterrel, hogy hogyan leszünk mi "delikát világhatalom".

Agrárszektor.hu: Mit hoz a december 15-től folyamatosan hatályba lépő új földtörvény a magyar agrárium számára?

Fazekas Sándor: A földtörvény egy alkotmányos felhatalmazás alapján készült, rendkívül lényeges jogszabály. Sok vita is folyt körülötte, bár a "volt" a helyes kifejezés, hiszen ahogy a képviselők elmentek nyári szünetre, hirtelen elcsitult ez a vita. A nép ítélete is pozitív, hiszen a magyar gazdák pontosan értik, hogy miről is szól a földtörvény. A földforgalmat egy olyan szemlélettel közelítjük meg, miszerint a föld nemzeti kincs, a mezőgazdálkodás alapja. A földpiac első számú szereplőjének pedig a földművesnek kell lennie. Az új földtörvény fokozatos hatálybalépésével végeredményben a helyben lakó magyar földműveseket hozzuk helyzetbe a földvásárlásoknál. Az minősül földművesnek, aki "élethivatásszerűen", fő- vagy mellékfoglalkozásként földműveléssel foglalkozik.

A.: A törvény betartásával és a megvalósítással kapcsolatban azért merülnek fel még kérdések.

F.S.: A földtörvény, amelyet az országgyűlés elfogadott, és a kiegészítései, illetve a törvény végrehajtását szolgáló jogszabály kellő eligazítást adnak. Például tényleges helyben lakás szükséges ahhoz, hogy valaki egy adott területen gazdának minősüljön. Hiába uniós állampolgár valaki, ha nem helyben lakik, nem vehet földet. Helyben lakó, magyar földműves tud kizárólag földet vásárolni, de csak akkor, ha megfelel a törvényi előírásoknak. Tulajdoni maximumot is előírunk, ez 300 hektár, illetve ami még nagyon lényeges, egy helyi földbizottság hozzájárulása kell majd ahhoz, hogy valaki földet vásárolhasson. Ugyanakkor a feltételeket hatósági eljárás keretében is ellenőrizzük.

A.: Vagyis több mint 3100 különböző bizottság fog alakulni?

F.S.: Elméletileg minden településen önálló földbizottság lesz, de nyilván vannak olyan települések, ahol nincs termőföld, ott ez nem szükséges. Az agrárkamara elkezdte ennek a munkának az előkészítését, és ezek a földbizottságok vétójoggal fognak rendelkezni. Továbbá fontos küzdelem zajlott a kisbirtok-nagybirtok vitában. Az egész szabályozás célja az agrárközéposztály megerősítése, a helyben lakó családi gazdaságok megerősítése. Elővásárlási, elő-haszonbérleti jogosításoknál ők vannak kiemelve, illetve a fiatal gazdálkodók. 

A.: Milyen hatással lehet az új törvény a zsebszerződésekre?

F.S.: Lesz, akinél előbukik a szerződés, mert aki nem tud tulajdonba lépni, az biztos, hogy majd némi elszámolási vitába keveredik az eladóval. A zsebszerződést nem lehet legalizálni, a törvény ezt lehetetlenné teszi, ugyanis a földvásárláshoz a helyi földbizottság döntése kell, és ez kiszűri a zsebszerződések jelentős részét. Ha valaki most át akarja alakítani a zsebszerződést adásvételi szerződéssé, a földbizottságon ez nem megy át. De valamennyi szerződést, ami a földtulajdonnal kapcsolatos, egy speciális állami nyomtatványhoz kötjük, egy állami jelzéssel ellátott papíron lehet majd szerződni, így nem működik majd az, hogy valaki elővesz egy szerződést a fiókból, és ráírja a dátumot. A Btk. szigorítása is akadályozza ezt. Arra számítunk, hogy bár ez a műfaj 20-25 év alatt alakult ki lehet, hogy még hamarabb el is fog tűnni.

A.: Vannak olyan települések, ahol évek, évtizedek óta élnek külföldiek, akik történetesen gazdálkodnak is. Számukra van törvényi lehetőség a földvásárlásra?

F.S.: Földművesnek kell lenni, és a helyi földbizottság hozzájárulása is szükséges. Meg kell felelni a hatósági előírásoknak is. Nem tartom kizártnak, hogy van néhány olyan, nem magyar állampolgár, aki így földtulajdonhoz tud jutni. Elméletileg megvan a lehetősége ennek is, de ez egy nagyon szűk kör. Az más kérdés, hogy helyben talál-e földet, ezt a földbizottság engedélyezi-e, és megfelel-e a többi feltételnek. A mi célunk az, hogy gyakorlati, kézzel fogható, hasznos megoldást tegyünk le az asztalra, egyfajta akadálypályát építsünk. A földtörvény ezt képes nyújtani.

A.: Az elmúlt években tapasztalható volt némi spekulatív földvásárlási folyamat. Mit várnak: a földtörvény bevezetésének milyen tényleges hatása lesz a földárakra?

F.S.: Kifejezetten az az egyik célunk, hogy kiiktassuk a spekulációs célú földszerzést. Mi mezőgazdasági művelésre vállalkozó gazdák részére akarjuk biztosítani, átadni a földeket, őket akarjuk helyzetbe hozni. A konkrét hatás az lehet, hogy szűkül a földet vásárlók és a haszonbérlők köre. Véleményem szerint a földárak be fognak állni egy adott szintre. A magyar földvagyonban 1-2 százalékos mozgás van, lehet, hogy a jövőben ennyi sem lesz, ha a mezőgazdaságból még jobban meg lehet élni. Optimista vagyok abban a tekintetben, hogy egy reális földár fog kialakulni, ami lehetővé teszi majd, hogy a gazdák földet tudjanak venni. Ahol a spekulánsok felhajtották a föld árát, ott a gazdák ma nem tudnak vásárolni. Ilyenek az agglomerációs területek, vagy a nyugati határszél. Ennek az átmenetnek a megvalósításához a jövőben nyilván szükség lesz majd egy földhitelezési rendszerre. Az árak azonban nem csak lefelé mehetnek, hiszen az egyre erősödő és egyre jövedelmezőbb mezőgazdaság felfelé is húzhatja őket.

A.: Az új KAP sok mindent befolyásol majd a hazai agráriumban is. Mire számíthat Magyarország a saját hatáskörben végrehajtható döntésekkel kapcsolatban?

F.S.: A KAP-nál elsősorban a jövőkép érdekes, mégpedig hogy meddig marad a jelenlegi formában, hiszen már jelentős elmozdulás van az előző időszakhoz képest is. Sokkal nagyobb nemzeti mozgásteret sikerült beépíteni az agrárpolitikába, mint korábban, amikor zártabb volt a rendszer. Ez előre vetíti azt is, hogy a nemzeti mozgástér a finanszírozásban is meg fog jelenni. Számunkra az a legfontosabb, hogy az ún. érzékeny ágazatokat - állattartás, zöldség, gyümölcs, dohány, szója - nagyobb mértékben tudjuk majd támogatni, mint korábban. Ez Magyarország számára jó. Hogy mikor történjen az átállás az újfajta támogatási rendszerre, erről még döntést kell hozni. Ezek a döntések még azért sem születtek meg, mert még az uniós rendelet sincs elfogadva. Ez érvényes a "capping" kérdésére is, amivel kapcsolatban arra számítok, hogy kialakítható egyfajta társadalmi konszenzus.

A.: A döntés még ebben a kormányzati ciklusban várható?

F.S.: Hogyne, szerintem az EU-rendelet is meg fog születni január-februárban, és ezzel párhuzamosan a nemzeti szabályozásokat is el tudjuk fogadni.
Azt azonban mindenképp fontosnak tartom kiemelni, hogy agrárbéke van! Ma a termelésről, az élelmiszerek eladásáról és a szakmai dolgokról folyik a polémia, nem alapkérdésekről.

A.: Ez a béke igaz pl. az állattenyésztők és növénytermesztők közötti viszonyra is?

F.S.: Ez inkább egy agrárpolitikai vita, és nem is a mindennapok kérdése. Az egyik része egy teoretikus dolog, a másik egy gyakorlati. Az EU agrárpolitikája döntően a növénytermesztést segíti, de az állattartásra is vannak támogatások. Személyesen az egyik legnagyobb problémának a feketegazdaságot tartom, ami miatt az állattartás mérete kisebbnek tűnik, mint amekkora valójában. Azt mondják, hogy a sertéságazatban 30-40 százalék a fekete hányad, ám ezek a disznó mégis csak meg vannak valahol. Fontos, hogy a magyar termékek jól megkülönböztethetőek legyenek, hogy nőjön pl. a sertéshús fogyasztása. Nem véletlen az sem, hogy ennyire visszaesett a sertéslétszám Magyarországon. Míg 20 évvel ezelőtt 63 kiló sertéshús volt az egy főre jutó fogyasztásunk, addig ez ma 24-25 kilogramm. 

A.: Az egészséges életmód miatt, vagy mert a baromfitermelőknek jobb a marketingjük?

F.S.: Szerintem egy szakszerűen tartott sertés húsa ugyanúgy egészséges, mint bármely más hús. Az, hogy egy ágazat nehéz helyzetbe kerül, a fogyasztói szokások változásának is lehet a következménye. Nekünk nemcsak termelni kell, hanem tudnunk kell eladni is. A magyar mezőgazdaság a termelésben mindig élen járt, a piac megtartásában, az új piacok meghódításában viszont állami segédlet is kell. Erős kamarával, erős szakmai szervezetekkel és megbízható állami háttérrel jelenik meg mindenki a külső piacokon. Ezt nekünk is meg kell tennünk, különben a saját piacunk is veszélybe kerül.

A.: A hús áfájának csökkentésén túl várhatóak további áfacsökkentéssel kapcsolatos lépések? Egyesek szerint az lenne az ideális, ha nem lenne egyáltalán áfa az alapvető élelmiszerekre.

F.S.: Nyilván nehéz olyan szabályt alkotni, ami mindenkinek kedvező, mert senki sem szeret adót fizetni. Egyelőre az első lépésnél tartunk, ami az élő sertés és a hasított félsertés esetében az áfa mértékének 5 százalékra történő csökkentése. Ez alapvetően egy szűk kört érint, tehát lehetővé teszi, hogy mérhetővé tegyük a hatásait. Elsősorban ennek hatása nem is a fogyasztói árakban, hanem az ágazat kifehérítésében jelenik meg. A tapasztalatokat jövőre lehet majd látni, és akkor lehet eldönteni, hogy milyen termékek irányába mehetünk tovább. Bízom abban, hogy az ágazat tisztulni fog. Sokan azt mondták, hogy Budapestre már alig érkezik be hús számlával, és ezt a láncolatot most sikerül megtörni.

A.: Fel lehet becsülni a feketegazdaság mértékét az agráriumon belül?

F.S.: Arányaiban akkora, mint a nemzetgazdaság egészében.

A.: Rátérve az egyik növekedési irányra, az exportra, folynak-e előrehaladott tárgyalások magyar termékek külföldön való terjesztéséről?

F.S.: Több olyan ígéretes piac van, ahol előrébb tudunk lépni. Az egyik Kína, az ottani Nemzeti Karantén Hivatal nyit nálunk irodát, így az élelmiszerek vizsgálata Magyarországon fog megtörténni. Az ottani piac zárt, oda úgy lehet beszállítani, ha az élelmiszert és az előállítás körülményeit is ellenőrzik. A szervezet hazánkba települése gyorsítja a kivitelt, és lehetővé teszi, hogy a közép-európai EU-tagok exportja is Magyarországon keresztül történjen. Nagyon biztató, hogy a nyugat-balkáni piacokról komoly érdeklődés van, folyamatosan nő a kivitel.

A.: Kikkel versenyzünk ezeken az export piacokon?

F.S.: Az egész világgal. Mindenki ott van ezeken a piacokon a legjobb termékekkel, a legjobb menedzsmenttel és folyamatos állami jelenléttel. Ezt nekünk is biztosítani kell.

A.: Gyakran merül fel mennyiségi probléma Magyarországgal, vagy az egyes termékekkel, terményekkel kapcsolatban, amikor olyan országok meghódításáról beszélünk, mint Kína, vagy Oroszország.

F.S.: Az országnak és az egyes ágazatoknak is megvan a mérete, ez utóbbin azonban tudunk változtatni. A zöldség-, gyümölcskultúrákhoz pl. nem kellenek óriási területek, ezeknek a fejlesztését a nemzeti zöldség-gyümölcs stratégia tartalmazza, és ehhez az EU-forrásokat is hozzá tudjuk rendelni. 1 millió tonnával akarjuk növelni a termelést. Ez egy jelentős tétel, de elhelyezhető a piacokon, mert van rá kereslet. Hogy pl. egy barackpálinkából konkrétan mekkora mennyiséget tudunk felmutatni, ez egy dolog. Ezek prémiumtermékek, pont az adja az értékét, hogy nem érhetőek el bárki számára. Európában akár tudjuk is prezentálni a mennyiséget, de azt tudomásul kell venni, hogy vannak olyan termékek, amelyekkel legfeljebb a csemegeboltok, borszaküzletek választékát tudjuk bővíteni, mert pl. a somlói borvidékről biztosan nem lehet beteríteni az egész világot. Legyünk ott a legigényesebb borboltokban, szerepeljünk a versenyeken, legyünk benne a magazinokban, így tudjuk a külpiacokra is eljuttatni azokat a termékeket, amelyek nagyon jó minőségűek, és amikből mennyiséget is tudunk előállítani. A lényeg az, hogy pl. a pálinkát világfogalommá tegyük, minden italkereskedésben legyen pálinka is.

A.: Jó, hogy említi a pálinkát. Nemrég a Rézangyal tulajdonosával készítettem interjút, aki azt mondta, hogy Felvidéket és Erdélyt leszámítva fogalmuk sincs az embereknek a nagyvilágban, hogy mi is az a pálinka. Ez is kicsit a "Magyarországon világhírű" kategória.

F.S.: Ha megkérdeznénk valakit itthon vagy Európában, hogy a japánoknak mi a kedvenc sportja, étele, itala nem tudnának róla többet, mint a Japánok a miénkről. (Én mondjuk a sakét, és a sushit ismerem (bár lehet nem ez a kedvencük, csak ezeknek jó a marketingje), és tippelem a baseballt, a szerk.) Ez önmagában nem probléma. Az a kérdés, hogy azok, akik hajlandók megvásárolni egy magas árkategóriájú szeszes italt, ismeri-e a pálinkát vagy a bort. A 9000 forintos nemes pálinka ugyanolyan kategória, mint egy 20 évig a hordóban érlelt whisky. A népesebb fogyasztói rétegek azt sem vásárolják, megelégednek az olcsóbbal. A saját helyükön kell kezelni a dolgokat. Azt a piaci részt kell megcéloznunk, ahol lehetséges márkát építeni, és ahol el is tudjuk adni a készleteket. A magyar bornak évszázados piaci térfoglalása van, de a pálinka csak 10-12 évvel ezelőtt kezdett nemesedni. El tudtunk jutni oda, hogy most már Japán is érdeklődik a pálinka után. Ez egy nagy előre lépés.

A.: Van annak realitása, hogy "delikát világhatalom" legyünk?

F.S.: Pontosan ez a célunk, hogy a termék-előállítás kiváló árukban jelenjen meg. Mivel nagy tömeget nem tudunk produkálni, hiszen kicsi a területünk, ezért nekünk az a megoldás, hogy magas árfekvésű, kiváló élelmiszereket állítsunk elő. Nézzük meg, hogy mennyire népszerű egy Provence-i termék. Nemcsak az élelmiszer, hanem a kozmetikum, a ruha stb. Vagy egy toszkánai, vagy egy bajor termék. Vannak nagyon jó példák. Mi később indultunk, de jó néhány lemaradást le tudtunk dolgozni. Az egyik ilyen, hogy ha valaki egy közepes árfekvésű bort keres, akkor a magyar bor megállja a helyét a világon bárhol, vagy minőségi tömény italunk és húsárunk, valamint megjelentek a kézműves szörpök, lekvárok, elsőrangú mézünk van, Európa legnagyobb mézexportőrei vagyunk stb. Ez egy hossza folyamat, másoknak sem ment egyik napról a másikra. Egyes ágazatok termékeit pedig sikerült olyan szintre hozni, hogy sajtversenyt tudunk nyerni kézműves sajttal, a magyar csokoládé is szép sikereket ér el, magyar kézműves sörfőzdék Berlinben kiváló eredménnyel szerepeltek stb. Ez hosszú munka, amelynek a jogi feltételeit is meg kell teremteni, illetve a pályázati hátterét. Most éppen egy élelmiszeripari pályázatot hirdetünk, kis és közepes feldolgozók részére, akik készterméket tudnak gyártani a helyben megtermelt alapanyagokból. A jövő útja az, hogy amit megtermelünk, azt ne alapanyagként adjuk el, hanem dolgozzuk fel helyi fogyasztásra, illetve ha megfelelő a minőség, és a szakmai háttér, akkor értékesítsük a külső piacokon is.

A.: Mi lesz a legnagyobb feladat, kihívás a következő vidékfejlesztési miniszter számára?

F.S.: Az agrártámogatási rendszert kell véglegesíteni, ez egy nagyon szép és összetett feladat, hogy illeszkedjen a magyar gazdák elképzeléseihez és a magyar fogyasztók elvárásaihoz. Az alapfeladat továbbra is az, hogy minél többet, minél jobb minőségben termelni.

A.: Ön jelenleg a második leghosszabb ideje a posztján lévő agrárminiszter Gráf József után a rendszerváltás óta. Tervezi átvenni az első helyet?

F.S.: Ez nem egy verseny, de én hosszú távon gondolkodom, és hosszú távon szeretnék dolgozni is. Biciklizni is hosszútávon szoktam. 

A.: A rengeteg sajtómeghívóból, ami a minisztériumból érkezik, nem tudtuk nem észrevenni, hogy elképesztő mennyiségű eseményen vesz részt személyesen. Idén kb. hány helyszínen volt jelen?

F.S.: Az utolsó két havi összesítő hiányzik, de szerintem nincs messze a 200-tól a belföldi rendezvény, megtekintés, gazdafórum, konferencia, tanácskozás és egyéb események. A vidék gondjait nem lehet irodákban ülve, íróasztaloknál körmölve megoldani.

A.: Van esetleg ezzel kapcsolatban egy sorrend a miniszterek között?

F.S.: Nem tudok erről. Jómagam még ennél is sokkal több helyen szeretnék ott lenni, de az én időm is véges. Nagyon fontos számomra, hogy tájékozódjam, meghallgassam a véleményeket, továbbadjam és végrehajtassam mindazt, ami felmerül. Csak Budapestről nem lehet ellátni az agrárium, a természetvédelem, a környezetvédelem ügyét. A kollégáimmal járjuk az országot, a munka nem megspórolható, hogy az ember ott legyen a terepen, a földeken, a gazdaságokban.