Az idei év nehézségei

Komoly problémát okozott ez a szélsőséges időjárás az őszi káposztarepcében, hiszen ilyenkor történik a szárbaindulás, a virágzás kezdeti szakasza, amikor a növény nagyon érzékeny a stresszhatásokra, így a fagypont alatti hőmérsékletre is. A fagyok után a repcére jellemző hogy a hajtásai lehajlanak, majd napközben az enyhébb hőmérsékletben újra felegyenesednek. Sajnos azok a virágok amik ebben az időszakban nyílnak, zömével terméketlenek lesznek, viszont amelyek a fagyok előtt illetve után nyílnak, érintetlenek maradnak, így normális becőtermést tudnak képezni. Az idei éjszakai fagyok utáni hirtelen történő felmelegedés, a növény nagymértékű növekedését eredményezte, ezért a repce szárán repedések jelentek meg, amelyek később száraz idő hatására behegednek. Sajnos ez a stressz okozta repedés lehet a kórokozók melegágya, hiszen utat nyit a növény belsejébe, így gyakran találkozhatunk fómás fertőzéssel. Ha a károsodás mértéke nagy, a növény egyes részei elhalnak. Ilyenkor nagyobb eséllyel keletkeznek alternáriás és botritiszes fertőzések, ami ellen fungicides kezeléssel tudunk védekezni.

A környezeti stresszhatások mellett sarkalatos pont a rovarkártevők elleni védekezés a repcében. Számos rovarfaj nehezíti a növény egészséges fejlődését, egészen a keléstől a betakarításig. Szinte gyakorlattá vált az inszekticides csávázás, de emellett érdemes hangsúlyt fektetnünk a kelő repcékre, hiszen állománykezelésre is szükség lehet. A tavaszi védelem alappillére a rendszeres rajzás megfigyelés. Jól bevált módszer Magyarországon a bimbó, virág és terméskártevő fajok elleni védekezés előtti legalább egy kezelés alkalmazása a repceszár-ormányos betelepülő imágói ellen. Fontos a védekezés időzítése, nehogy a betelepedés lezajlása petézés után történjen, mert akkor eredménytelen lehet az eljárás. A továbbiakban részletesen olvasható a repcenövényt befolyásoló stresszfaktorok hatásai.

A sikeres repcetermesztés kulcsa

Ahogy azt már a tapasztalt szakember megtanulta, az első és legfontosabb eleme a sikeres repcetermesztésnek az elővetemény megválasztása. A legoptimálisabb a korán lekerülő, magas tápanyagot visszahagyó növény, mint a borsó. A növénytermesztés mellett növényvédelmi szempontból is nagyon fontos a jó elővetemény megválasztása. Sajnos a repcének is rengeteg rovarkártevője és gombakárosítója van ami ellen védekeznünk kell, emellett ezek a kórokozók éveken keresztül megőrizhetik a fertőzőképességüket a talajban (polifág kórokozók). Ebből kifolyólag a vetésforgóba nem illeszthető be előveteményként a szója, napraforgó és a keresztes virágú növények sem.

A következő lépés, a helyes elővetemény megválasztása után a talajmunkálatok: a tarlókezelés, vagyis a nehezen irtható egy- és kétszikű növények elpusztítása. Fontos lépés a szármaradványok és a szalma bedolgozása a talajba, hiszen visszajuttathatunk értékes tápanyagokat, amiket később a növény fel tud venni a nagy energiaszükséglet idején.

Ha pedig tápanyagok, fontos megjegyezni milyen jelentős feladat a tápanyagutánpótlás a növénytermesztés során. Sokan nem is gondolnák mennyit tudnak javítani a növények termésminőségén és mennyiségén a helyes tápanyagutánpótlási technológiával. Ez a folyamat képes a növény stressztűrő képességeit is növelni, így az esetleges fagykárok vagy szárazság ellen sokkal könnyebben fog megküzdeni. A repce az intenzív termesztés és műtrágyázás eredményeképpen válik jövedelmező növénnyé. A melegebb, csapadékosabb, középkötött és annál lazább mezőségi- és erdőtalajokat kedveli igazán. Fontos a megfelelően laza altalaj, ami a mélyen gyökeresedéshez szükséges. A repce kezdeti fejlődése során a nitrogén- és káliumfelvétel intenzív. Ez a tendencia kiegészül a kénnel egészen a virágzás közepéig. A káliumigény a szárbaindulás során erősen megnő. Amennyiben a talajvizsgálat alapján a növényfüggő tápanyagellátottság gyenge vagy közepes, akkor a legtöbb makroelemre érdemes figyelmet fordítani. Nagy figyelmet kell fordítani a talaj tápanyag-szolgáltató képességére, hogy az megfelelhessen a repce igényeinek. Mivel a repce nitrogénkedvelő, így ha ez megfelelő mennyiségben és felvehető formában van a talajunkban, akkor a növény több oldalelágazást fog képezni. A nitrogén adagolásánál figyelembe kell venni a növény fenológiáihoz kötött igényét, emellett a nitrátrendeletet.

Ha nem vagyunk biztosak a talajaink tápanyag-szolgáltató képességével, érdemes egy bővített, akkreditált talajmintavételt és vizsgálatot kérni a megfelelő szakemberektől, és kialakítani egy tudatos technológiát a növény igényeire szabva. Ezzel jelentősen megnövelhetjük a repcenövény jövedelmezőségét.

A repcetermesztést befolyásoló stresszfaktorok

Sajnos a szabadföldi növénytermesztésben a növények rengeteg terhelésnek és stressznek vannak kitéve, ami korlátozza az egészséges fejlődésüket és lehetőségeiket. Stressznek nevezhetjük az összes tényezőt ami a normálistól eltérő viselkedéshez vezet. Növénytermesztési szempontból értékelnünk kell az eltéréseket az optimális fejlődést biztosító körülményektől, illetve hogy adott-e a növényállomány regenerálódását segítő lehetőség.

Milyen károkat okozhatnak a növényünkben?

A gyenge stressz fokozza a növény fiziológiai aktivitását, aktiválja a sejtanyagcserét és nem okoz semmiféle látványos károsodást, de sajnos az idei szélsőséges környezeti behatások ennek az ellenkezőjét okozták. Erős stressznek van kitéve a repce, aminek következménye az anyagcsere károsodása, a növény aktivitásának csökkenése, a korai öregedés sőt akár pusztulás is. Bár az eltérő mértékű stresszfaktorok között nehéz különbséget tenni, a kora tavaszi talajmenti fagyok és a fagypont alatti hőmérséklet erős stresszhatásnak tette ki a repceállományokat. A maximális hozam elérésében már a gyenge, nem látványos stressz is hátráltató amit minden termelőnek érdemes felismernie, és lehetőség szerint mihamarabb átsegíteni a növényt ezen az időszakon.

Stressz hatására elsősorban a növény vitalitása fog csökkenni, ilyenkor a felépítő folyamatok helyett lebontó folyamatok lépnek előtérbe. Ha a növénynek van rezisztencia-potenciálja, akkor a későbbiekben ellenáll a stressznek, alkalmazkodik és edzettebbé válik. Ha tovább tart a stressz hatás, a növény egy úgynevezett “harmadik szakaszba" lép, ami a kimerülés. Ez az alkalmazkodó képességét meghaladó igénybevétel miatt alakul ki, amelynek a fokozatos leromlás, károsodás és pusztulás az eredménye.

Mik az abiotikus stressz kiváltó okai?

Az őszi káposztarepcében elég hosszú idő telik el a vetés és a betakarítás között, így szinte elkerülhetetlen hogy ne alakuljon ki valamilyen stresszhelyzet ezidő alatt. Ezek általában az abiotikus tényezők lehetnek, magyarul a környezeti behatások. ahogy azt idén is tapasztalhattuk, rendkívül változatos formái hátráltatják a repce optimális fejlődését. A szélsőséges időjárási viszonyok képesek a hirtelen történő változásra, nincs fokozatosság, így a növény nem tud alkalmazkodni. A repceállományok életében az első stresszhatás sokszor a szárazság, ami már csírázáskor is visszavetheti a növekedést, egyfelől egyszerű vízhiány miatt, másfelől a talajoldat hiányában szűkösen felvehető tápanyagok miatt. Az őszi száraz, meleg idő továbbá az ilyenkor károsító bogarak által okozott kárt is hatványozottan növelheti. Tápanyaghiányos állapotban nehezen alakulhat ki olyan gyökérzet, ami az ugyan egyre ritkábban, de nem kizárható módon bekövetkező zord téli időjáráskor is biztosítja az állomány megfelelő áttelelését. Ezért hasznos a startertrágyázás, és az őszi nitrogénutánpótlás is.

Az erős gyökérzettel bíró, sikeresen áttelelt repceállományok tél végén, koratavasszal már növekedésnek indulnának, de a talaj még hideg, tápanyagszolgáltató képessége gyenge. Ezért reagálnak az első nitrogénutánpótlásra olyan erősen a repcetáblák. A gyökerek által felvett ionok több mint kétharmada nitrát és ammónium. Ha ezekből hiány van, az azonnal megnyilvánul. A növényi fehérjék fél életideje (felezési idő) szabályos esetben néhány nap, de nitrátéhezés esetén csak néhány óra, ugyanis építőelemeikre, aminosavakra bomlanak.

A tavaszi időszakban a repce folyamatosan jóval több nitrogént igényel, mint amit a talaj még optimális állapotában fedezni tudna. A növekedést korlátozó nitrogénhiány gyakori, noha nem mindig mutatkozik stressz formájában. A szilárd műtrágyák viszont csak nagyobb csapadék után juthatnak el a gyökérzónáig, az esőre történő várakozással ugyanakkor sok értékes napot veszítünk el a tenyészidőből, amikor az állomány nem építi, hanem bontja magát.

Hogyan enyhíthető ez a stresszfaktor?

Az abiotikus stresszhatások közül leginkább a több irányból (vízhiány, hideg talaj, gyenge gyökeresedés) kialakuló tápanyaghiány a leggyakoribb a repceállományokban. Valamely abiotikus tényezőn nem tudunk változtatni, de a harmonikus növénytáplálásért sokat tehetünk. Szerencsére több új technológia is a segítségünkre van a szabadföldi növénytermesztésben, elég csak a startertrágyázásra, aztán a nem perzselő folyékony fejtrágyázásra, vagy a gyors hatású lombtrágyákra és a biostimulátorokra gondolni. A maximális hozam eléréséhez mindezeket be kell vetni.

Az éghajlatunk megváltozása szélsőséges időjárást hozott magával, ami miatt a technológiában egyre nagyobb szerep jut a biostimulátoroknak, algáknak, strobilurin hatóanyagú készítményeknek és foszfortartalmú lombtrágyáknak. Egyik fontos hatásuk a stressz oldása, a másik pedig a repce normális élettani folyamataihoz kapcsolódik. A repce hosszú nappalos növény. A márciusi napforduló után az egyre hosszabbodó fényperiódus stimulálja a generatív fázis beindulását. Jól kiszámítható, hogy egy hónapon belül a repce kivirágzik. A virágzást elsősorban a napsütéses órák száma szabályozza, és csak kis szerepe van ebben a hőmérsékletnek. Ezért fordulhat elő, hogy akár már 8 °C-on is virágzik a repce. virágzásban történő "csúszást" a szárazság és a tápanyaghiány talán még jobban befolyásolja, mint a hőmérséklet. A korábbi években tapasztalhattuk, hogy a május végén hirtelen beköszöntő, napokig tartó forró nyári kánikula kényszeréretté tette a repcét. C3-as fotoszintézisű növény lévén 30 °C-on a fotoszintézise korlátozottá válik, 35 °C-on pedig teljesen leáll. A sztómák bezáródnak és a növény nem jut szén-dioxidhoz. Ha ez a magas hőmérséklet több napig tart, a folyamat visszafordíthatatlanná válik, és az állomány kényszerérésnek indul. Ezért nagyon fontos, hogy a korán beköszöntő nyárra időben felkészítsük a növényt, "felturbózzuk", hogy minél nagyobb készültségben érje majd a forróság.

Érdekes tény hogy a vetés optimális ideje előbbre került, mint azt 30 éve tanították. A repcét augusztus 15. és szeptember eleje között célszerű elvetni, mert várhatóan ebben az időben inkább számíthatunk némi csapadékra. A vetés mélysége 2-4 cm. A sortáv nagyon változó lehet, a gabnasortávtól a kukoricasortávig bármi megfelelő. A lényeg a 3-5 kg vetőmag- mennyiség hektáronként, ami 40-50 csírát jelent négyzetméterenként. A kelés sikerétől függően négyzetméterenként már 20 egészséges növény jó állományt ad és akár rekordtermést is elérhet.

A talajélet fontossága a növénytermesztés során

A talaj életközössége a növényekkel együtt egy többszörösen összetett, bonyolult kölcsönhatásokon alapuló rendszert épített ki és tart fent. A talaj legfontosabb tulajdonságát, a termékenységet- vagyis, hogy képes a növény számára megfelelő termőhelyként szolgálni, és jó minőségű terményt termelni- maguknak a növényeknek és a talajban található élőlényeknek köszönheti. Élőlények (gombák, baktériumok, egysejtűek, férgek stb.) nélkül a talaj gyakorlatilag egyszerű kőzetmáladék lenne.

Talán nem túlzás kijelenteni hogy jelentősége a talajban az egyik legfontosabb az összes tényező közül ami a növénytermesztés optimális fejlődéséhez szükséges.Az egészséges talaj mikroorganizmus-közösségének funkciói a talaj-talajélet szempontjából a következők:

• a tápelem készlet fenntartása
• a tápanyagok a növények számára felvehető vegyületekké alakulása
• a növények védelme fertőzésektől és betegségektől

A talajba került növényi és állati maradványok tápelemei biológiai folyamatok során bomlanak le. A mineralizációnak (ásványosodásnak) nevezett folyamat során mikroorganizmusok segítségével a bonyolultabb szerves anyagokból először egyszerűbb szerves anyagok, majd a növények számár is felvehető szervetlen anyagok jönnek létre. A könnyen bontható szerves anyagok optimális esetben, a megfelelő talajélet mellett gyorsan ásványosodnak. A nehezen bontható bomlástermékek pedig újra egymáshoz és a nitrogén tartalmú anyagokhoz kapcsolódva létrehozzák azokat a nagy molekulájú, sötét színű, stabil vegyületeket, amelyeket humuszanyagoknak nevezünk. A már kialakult stabil humuszanyagok a lebontásnak viszonylag ellenálló, tartós szerves tápforrás-készletté alakulnak. Az egészséges és megtérülő növénytermesztés egyik alappillére a talajélet fenntartása, és ahhoz hogy ez a bonyolult kölcsönhatás létrejöjjön, első lépésként a talaj-tápelem képességét kell fenntartanunk.

Milyen növényvédelmi, kártevőkkel szembeni kihívásokkal kell számolnunk a repcetermesztés során?

A rovarkártevők elleni védelem a virágzás végéig folyamatosan feladatot ad. A szárormányos után hamarosan megjelenik a fénybogár, amelynek kártétele sárga bimbós állapotban a legnagyobb. Aztán következhet a becőormányos és a becőgubacsszúnyog. Ez utóbbi kártevőt ismerjük a legkevésbé. A mai napig nem tisztázott, hogy képes-e önállóan tojást rakni a becőbe, vagy kell hozzá a becőormányos által megnyitott "kapu". Egyes szakirodalmakban olvasható az a feltételezés is, hogy a tojásait már a bibére teszi le. Tény, hogy észrevétlen rovar, amelyre külön nem szoktunk odafigyelnFontosnaktartom, hogy ha a sárga bimbós repcén a fénybogár elleni védekezés sikerült, és virágzásban már emiatt nem permeteznénk újra, a gubacsszúnyog és a becőormányos ellen célszerű a gombaölő szer mellé bekeverni a rovarölő szert is, figyelembe véve a méhek védelmét. Virágzásban történő fungicides kezeléssel tudunk a leghatékonyabban védekezni a szklerotínia másodlagos fertőzése és az alternária ellen. Különösen fontos ez azokon a területeken, ahol a vetésforgót nem tudjuk tartani, és a szklerotínia a talajról elindulhat.

A virágzás és az aratás közötti időszakban még sok mindent tehetünk és el is ronthatunk. A repce védelme során a záró permetezést az állományszárítással egybe- kötött ragasztás jelenti. Ez a technológiai elem az évek során bekerült a köztudatba, és termelőink sikerrel alkalmazzák. Átlagos évben a betakarítás előtt 2-3 héttel 4 l/ha glifozát hatóanyagú termék és 1 l/ha ragasztó kijuttatásával számottevően csökkenthető a pergési veszteség még akkor is, ha a betakarítás megcsúszna. A glifozát kihagyhatatlan, ha a gyomirtás nem sikerült, a glifozát és a ragasztó együttes kijuttatásának pedig akkor van igazán nagy szerepe, ha elhúzódó virágzás miatt a becők egyenetlenül érnek.