Minden az uniós csatlakozással kezdődött - véli a Szakmári Gabona Kft. egyik tulajdonosa, Bévárdi Pál. A szakember elsősorban díjnyertes tejelőjuhairól híres, azt kevesebben tudják, hogy a mintegy ezer hektáron gazdálkodó szakmári cégben is érdekelt. Ma már a gazdaság nagyjából fele ökogazdálkodásba vont terület, a másik fele pedig a konvencionális termelést szolgálja.

"A földjeink egy része kötöttebb, 15 aranykorona körüli, nem túl jó adottságú terület. Szabdalt is a gazdaság, nincsenek nagy tábláink. Igazán hatékony szántóföldi termelést itt nem lehet folytatni. Amikor 2004-ben csatlakoztunk az unióhoz, megjelentek a biogazdálkodást segítő pályázatok, és megnyílt a nyugat-európai piac. Fokozatosan egyre több lehetőséget kínált a biotermények előállítása, így a gazdaságunk életében is egyre nagyobb szerepet kapott. Megjelentek a palettánkon olyan ősbúza-ritkaságok is, mint az alakor vagy a tönke. A tönkölybúza pedig a második legfontosabb biokalászosunkká vált.

Bévárdi Pál az aratásra váró tönkölyben

Miről is van szó?

1990 és 1994 között gyakorlatilag bezárult a keleti európai piac a mintegy 2,5 millió tonnás exportbúza-mennyiséggel rendelkező Magyarország előtt, viszont kinyílt Nyugat-Európa. Ha azt gondoljuk, hogy ez a minőség felértékelődésével járt, csak részben van igazunk. A biogabonákat valóban nagyobb arányban igénylik, mint ami Európa keleti felében megszokott, ám ne gondoljuk, hogy ez egyenlő a magas sikértartalmú búzával. Az ökogazdálkodás csak a vegyszerek tiltja ki a termelésből, a búza fehérjetartalmára nem fogalmaz meg előírást.

Az óceáni légtömegek miatt Nyugat-Európában a nagy termőképességű, ám alacsony sikértartalmú búzákat termesztik, nem is ismernek mást; ezt eszi ember is, állat is. A közösség piacán az ún. Euro minőségű gabona forog, ami csak egy kicsivel jobb, mint amit mi takarmányozásra használunk. A németek, franciák nem bánkódnak emiatt. Nem is kell, hiszen az alacsony fehérjetartalmú búzák kiválóan alkalmasak ropik és kekszek készítése, megfelelő kiegészítéssel kenyér is süthető belőlük, óriási állatállományuk pedig hatalmas mennyiségű búzát és szalmát igényel. És persze innen indul tovább az európai búzaexport is, nem a fekete-tengeri régióból, amit eláraszt az orosz termés.

Magyarországon a rendszerváltás követően elcsúszott a növénytermesztés és állattenyésztés aránya, a korábbi 50-50 százalékos értékteremtés mára 2/3-1/3-ra módosult a növények javára. Takarmánytermelő országgá váltunk, amelyik a nyugati állatállományt eteti. A magyar "javító" búzára is csak addig volt igény, amíg az ipari gabonafeldolgozás egyik terméke, a vitális glutén (sikér) meg nem jelent az európai piacon, amivel bármelyik gyenge liszt sütőipari értéke a szükséges szintre javítható. Megjegyezzük: a hazai 13 millió tonnás gabonatermés (ebben a kukorica is benne van) 20 százalékát feldolgozzuk, többek között etanol, keményítő és glutén készül belőle. Csak a termés negyede-ötöde szolgál étkezési célokat, és ebben minden minőségi tétel benne van.

Idén kevesebb a termés, hektáronként 45-50 mázsa

Van másik út is

Bévárdi Pál pontosan látja ezeket a folyamatokat, de a termőhelyi adottságok és a támogatások abban az irányba mozdították el, hogy magas sikértartalmú, lehetőleg biogabonákat termeljen. Ezeket részben fel is tudja dolgozni, például a gluténmentes piacra kölesgolyót készítenek.

"Ebben a termőkörzetben legfeljebb 7-8 tonnás hozamokra képes a búza, a tönkölybúza pedig 5-6 tonnát hozhat hektáronként. Idén a hosszan tartó szárazság miatt gyenge volt a bokrosodás, ami 20 százalékkal csökkentette a potenciális termést. A virágzás idején érkező esők megnövelték a gombás fertőzések veszélyét, de nálunk a határérték felét, harmadát sem éri el a gombatoxin megengedett mennyisége a szemekben" - mondja a szakember. "Az aratás előtti hónapban kánikula köszöntött be, ami a szemek telítődését akadályozta. Mi a martonvásári Nádorral dolgozunk, másoknál a Béres fajta vált be. Tönkölyből Franckenkornnal és a szintén martonvásári Martongolddal foglalkozunk. Az utóbbi három évben itt ez rendre megverte a német tönkölyt."

Ott jártunkkor éppen indult az aratás. Az első tapasztalatok alapján a búza fehérjetartalma kifejezetten jó, de ilyen évjáratokban, amikor kicsi a szem, a sikér relatív mennyisége mindig nagyobb benne.

 - mutat rá Bévárdi Pál. A szakmári cégcsoport 100 ezer tonna terményt képes betárolni, mindegyiket többféle minőségre bontva, és saját 10 ezer tonnás éves kapacitású malommal is rendelkezik. A gabona egy része 10 fokra lehűtve várja a felhasználást.

A hűtött tárolók előtt

A konvencionális Malmi búza tonnánként most 48 ezer forintot ér, a takarmánybúza pedig 46 ezret. A cégvezető elmondja, hogy a biobúzából is 11-es fehérjeszázalékú tételeket keresik, most szinte "verekednek érte". Idén 270-280 eurót is elkérhet érte (90 ezer forintot). A biotönkölyt pedig 310 euróért (100 ezer forint) viszik. Ehhez képest a konvencionális tönköly nagyjából 62 ezer forintot ér.

"A tönkölybúza genetikailag magas, 34 százalék feletti sikértartalommal bír, a fehérjetartalom pedig 17-18%" - tájékoztat Bévárdi Pál. "Itt a hántolási százalék a fontos, ugyanis nem mindegy, hogy ebből a pelyvás búzafajtából 63 vagy 67 százalék lesz a hasznosítható mag."

Nem az acélosság, hanem az egészség a lényeg

"Tudomásul kell venni a nyugati piac igényeit. Nem a magas sikértartalom, hanem a vegyszermentes termelés a lényeg. Kenyérből egyre kevesebb fogy, inkább a tészták, kekszek, péksütemények iránt növekszik a kereslet. Exponenciálisan nő a teljes kiőrlésű és gluténmentes termékek piaca. Termelőként arra kell törekednünk, hogy ezeket a szegmenseket a lehető legnagyobb, leghomogénebb tételekkel szolgáljuk ki, és képesek legyünk legalább a hántolás műveletére" - összegzi a tanulságot a szakmári cégvezető.

Ahogy Bévárdi Pál fogalmaz: "Már nem csak arról van szó, hogy táplálnunk kell az embereket - persze ez is felemelő érzés -, hanem arról, hogy a fogyasztók szeretnének egészséges és az anyagcseréjüket kímélő élelmiszereket enni. Büszke vagyok rá, hogy ebben a segítségükre lehetek."

Fotók: Szekeres Máté