A júniusi eleji bőséges csapadék hatására szinte embernyi magasságúra nőtt már a napraforgó. A csillagbimbós növények jelenleg érzékeny fázisban vannak, ilyenkor egyre több helyen jelennek meg a fertőzés tünetei. A fertőzés hatására elhalnak a növények gyökerei és a gyökérnyaki rész, mert a betegség elzárja az edénynyalábot, és hervadásos tüneteket okozva, a fertőzött egyedek pusztulását okozza a kórokozó. Jellemzően egymás mellett több növényt is képes megfertőzni a gomba, ezért átgondoltan kell megtervezni a védekezést - a legjobb védekezési megoldás a napraforgó vetésváltásos termesztése, melynek során csak 4-5 évente vetik ugyanarra a területre napraforgót.

A fehérpenészes rothadás megjelenése mellett a zárt és szinte folyamatosan párás növényállomány kedvező feltételeket teremt más, szárfoltosságot előidéző betegségeknek. A levél-és szárfoltosságok közül az utóbbi években kártétel szempontjából kiemelkedik a fóma és az alternaria, amelyek általában együtt jelennek meg. A fertőzés idejének szempontjából az időjárási feltételeknek fontos szerepük van, kedvező a magas páratartalom, a 20-25 °C hőmérséklet és a cseppfolyós víz jelenléte. A védekezés "klasszikus" időpontja a napraforgó csillagbimbós állapota, amely ugyan a legérzékenyebb állapot, de ekkora már intenzíven megtörténik a fertőzés. Eltérő színű és formájú foltokat okoz a napraforgó szárán a diaportés és a makrofominás megbetegedés is, sőt sebzéseken keresztül adottak a feltételek a szürkepenészes rothadás megjelenésének is.

Különösen veszélyes a helyzet ott, ahol a nyári viharokat jégverés is kísérte, mert a jégverés miatt keletkezett sebeken át a kórokozó könnyedén megfertőzi a napraforgót. A primer szklerotíniás fertőzés során az elhalt növényeken keletkező szkleróciumokból fog majd kiindulni a másodlagos vagy szekunder növényfertőzés. Ez már a napraforgó más részeit, a szárat, virágzatot, termést is képes megbetegíteni, ez pedig súlyos veszteséget okoz a napraforgó- és a repcetermelőknek.

Címlapkép forrása: MTVA/Bizományosi: Oláh Tibor