Nagy István és Áder János is ott lesz az idei Agrárszektor konferencián!
Az idén először 3 napos konferencián előad többek között Bige László, Gyuricza Csaba, Éder Tamás, Feldman Zsolt, Jakab István, Harsányi Zsolt, Makai Szabolcs, Szabó Levente, Kulik Zoltán, Hollósi Dávid és még sokan mások...
Ne maradjon le az év egyik legjelentősebb agrárszakmai eseményéről!
Komoly károkat okozott a jégverés néhány napja a mezőgazdasági termelőknél, sokan elbúcsúzhatnak az éves munkájuktól. Az okozott károk minden kultúrában jelentősek voltak, vannak olyan táblák, településrészek ahol gyakorlatilag 100 százalékos a kár. A repcében a jégverés hatására a becők sok helyen felnyíltak, letörtek, van, ahol a földön a termés nagy része, a gabonákban sajnos ugyanez a helyzet, de elkeserítő képet mutatnak a kukorica, a szója és az olajtök táblák is. A viharok nagy károkat okoztak a gyümölcsösökben és a szőlőkben. A szőlőkben a szép hajtásokat, a terméskezdeményeket egyik pillanatról a másikra roncsolta az éghajlati katasztrófa, így sok gazda nagy aggodalommal várják a folytatást. A borászok abban bíznak hogy a sérült tőkék még képesek lesznek a kihajtásra, és sikerül valamennyi zöldfelületet nevelni.
A korábbi évek tapasztalatai alapján ezek a csapások elkerülhetetlenek, már-már rendszerszerűen érkeznek minden évben. Sajnos felkészülni és védekezni jéghárító rendszer nélkül egyenlőre nem lehet, a gazdáknak sokszor tehát bízniuk kell a legjobbakban.
Ahogyan az állókultúrákban is, itt is elmondhatjuk hogy nem mindegy milyen fejlődési állapotban éri a növényeket a jégverés. Az intenzitása, és időtartam emellett fokozni tudja a károkat. Amennyiben a fejlődő növények növekedési pontja sérül, az komoly kihatással lehet a majdani termésre. Az elsődleges kár mindig a lombvesztés, az asszimilációs felület csökkenése, esetleges vesztése. Bizonyos fejlettségi állapot után ezt a növények már nem tudják pótolni, míg pl. egy cukorrépa levélváltással képes új lombozatot hozni, addig a csövet nevelő kukorica, vagy citromérésben lévő napraforgó már nem tud reagálni erre. További károkként nagy számú fizikai sérülés keletkezik a növényeken, a levélzeten, a száron és a termősrészeken egyaránt. Ezeket sajnos óriási stresszhatásként éli meg a növényzet. A jégverés utáni időszakban minden energiáját a sebek gyógyításába fekteti, ami létfontosságú a sebzéseken keresztül történő vízvesztés megállítására, valamint az azokon keresztül történő fertőzések megakadályozására. Egyes kórokozók, gombák és baktériumok előszeretettel lépnek be a növénybe a sebzéseken keresztül.
Az egyik ilyen legnagyobb veszélyforrás a golyvásüszög. A kukoricát támadó kórokozó világszerte ismert a jellegzetes, látványos tüneteiről. Sajnos ez a kórokozó mindenütt megtalálható, fertőzése és kártétele azonban évjáratonként változó. Annyi bizonyos hogy ha fertőzöttség jelei vannak a kukoricának, akkor akár 30-50%-os terméskiesés is várható. A termésveszteség akkor a legnagyobb, ha a csövet fertőzi, vagy ha az üszkös daganat a cső felett fejlődik. Az üszög a szemek közé kerülve fertőzi a takarmányt, ezáltal az állatokra mérgező hatással van. A golyvásüszög üszögspórákkal telel a talajban, a növényi maradványokon. Az intenzíven fejlődő növényre kerülve sebzéseken és légzőnyílásokon keresztül hatolnak be. A daganatok ezt követően két héttel jelennek meg, majd 8-10 nap múlva teljes nagyságukat elérve beérnek. Sajnos a jégkár és a meleg nyár elősegíti a fertőzést, így érdemes figyelni a következő időszakokban a növényünket.
Ha ekkora kárt okoz a jég, mi lehet rá a megoldás?
Sajnos utólag már nem tudjuk megmenteni a teljes állományunkat, viszont segíthetjük a növényünket a stresszhatások leküzdésében. A levélvesztés, a levelet, a szárat, stb. ért sérülések és sebzések, a jég által okozott hideghatás rendkívüli stresszt okoz a növényben. Az életfolyamatok ilyenkor lebontó jellegűvé válnak, a növény a túlélés érdekében csökkenti anyagcseréje aktivitását. Tömegével termelődnek a növényi sejtre káros hatással bíró vegyületek. Ezért elsődleges célként kell kezelni, hogy a növényeinket minél előbb igyekezzünk kihozni ebből a stresszelt állapotból. Ezt elsősorban olyan anyagok felhasználásával érhetjük el, amelyek a növények életfolyamataira, tápanyagfelvételére, a stresszoldásban fontos enzimek és hormonok termelésére hatnak. Erre a célra leginkább a biostimulátorok (korábbi cikkből hivatkozni lehetne rá) alkalmasak. Az egyszerűbb lombtrágyák használatával segítünk ugyan valamit, de az alapvető célt nem fogjuk elérni velük, ugyanis ilyen helyzetben nem tápanyaghiányt kell kezelnünk, hanem a növényi életfolyamatokat kell "felpörgetnünk". Nagyon fontos, hogy ne várjunk ki a kezeléssel, a növény a stresszhatást követően kb. 24 órával már képes a hatóanyagok felvételére, így azok hasznosulása biztosított.
Bár lassan már túl vagyunk az év azon időszakán (június, július) amikor a legjellemzőbb a jégverés, de az utóbbi évek tapasztalata, hogy augusztusban is szinte bármikor felépülhet egy szupercella, amelyből jeget kaphatunk. Ne felejtsük el, ha nem megsemmisítő erejű a jégverés, akkor van megoldás, amivel segíthetünk növényeinknek, az okozott kárt pedig mérsékelhetjük.
