Nagy István és Áder János is ott lesz az idei Agrárszektor konferencián!
Az idén először 3 napos konferencián előad többek között Bige László, Gyuricza Csaba, Éder Tamás, Feldman Zsolt, Jakab István, Harsányi Zsolt, Makai Szabolcs, Szabó Levente, Kulik Zoltán, Hollósi Dávid és még sokan mások...
Ne maradjon le az év egyik legjelentősebb agrárszakmai eseményéről!
Hollandiában a zöldség- és gyümölcstermelés egy jelentős része kisebb, jellemzően családi gazdaságként működő kertészetekben történik. Ezek a vállalatok jellemzően a legmodernebb technológiák alkalmazásával, egyrészt holland alkalmazottakkal, másrészt pedig munkaközvetítő cégek által delegált külföldi munkavállalók közreműködésével termelik meg a friss élelmiszereket. Az Agrárszektor nemrégiben erről a munkáról kérdezte meg Mártát és Lászlót, akik évek óta kint élnek, és több szezont dolgoztak le ilyen zöldségek és gyümölcsök előállításával foglalkozó kertészetekben.
Ebben a szakmában kezdőként is 500 ezer felett kereshetsz: még végzettség sem kell
Abban a cikkben főleg azzal foglalkoztunk, hogy hogyan lehet ilyen munkához jutni, milyen kritériumoknak kell megfelelni, és milyen tényleges feladatokat kell ellátnia egy ilyen kiközvetített munkásnak. Márta és László most azonban arról meséltek nekünk, egészen pontosan milyen, egymást követő munkafolyamatokból áll össze a zöldség- és gyümölcstermesztés egy ilyen üvegházas kertészeti vállalkozásnál.
A zöldségtermesztésnél a fő szezon márciustól december közepéig tart, de novemberben jellemzően már a likvidációnak nevezett fázis zajlik. Ekkor a növénytermesztés már befejeződött, és a szortírozás is a végénél tart. Márta elmondása szerint 1-2 hétig még összegyűlik valamennyi paprika az üvegházakból, azokat átválogatják és becsomagolják. Ekkor már csak a zöld paprikákat szedik le, ha csak egy pici piros is van rajtuk, akkor azok a zöldségek már nem kellenek, mennek a konténerbe. Amikor ezzel is végeztek, akkor mindegyik üvegházban kivágják az összes növényt, és teljesen kitakarítják, kimossák és sterilizálják az üvegházat. Erre azért van szükség, mert a növények mostanra már elöregedtek. A kivágott növényeket a munkások összegyűjtik, és traktorokkal meg más mezőgazdasági gépekkel elszállítják őket. A takarítás következő fázisában felszedik és kidobják azt az 1 méter széles, szivacsos, talajpótló termőközeget tartalmazó, paplannak nevezett anyagot, amelyben a paprikanövények növekedtek. Ezt követően gépekkel felszedik azt a fehér és fekete fóliaréteget, amellyel az üvegház alján lefedték, majd ettől is megszabadulnak, hogy csak a döngölt föld marad. Végezetül teljesen kimossák és átfertőtlenítik az üvegházat.
Ezután kezdődhet a termőterület felkészítése a következő szezonra. A munkások ismét lefektetik a fekete és a fehér fóliákat, majd újra telepítik a paplant. Az új palántázás során kocka alakú cserepekben 20 centiméteres, 4 ágas, egyforma méretű palántákat telepítenek a paplanra - mondta el Márta. Ezeket kocsikról rakják a megfelelő helyekre, és ahogy haladnak a folyamattal a munkások, úgy lesz egyre zöldebb a hófehér és steril üvegház. A paplan mellett van egy öntözőcső, amiből kis pipák állnak ki, ezeket bele kell dugni a tőzegszerű közegbe, ami ezen keresztül fogja kapni a vizet és a tápanyagokat. Miután a dolgozók az adott vállalkozás összes üvegházát bepalántázták, jöhet a következő fázis: a kötözés. Erre jellemzően csak januárban kerülhet sor. A kötözéshez az üvegházak tetején található csövekről lógatják alá azt az erős, ellenálló madzagot, amit a levelek alatt egy speciális hurokkal kell megkötni, és amelynek köszönhetően a palánta aztán ezen a madzagon kezd majd el növekedni felfelé, amíg el nem éri a 3-4 méteres magasságot.
A kötözés után jön két másik csapat: az egyik tagjai leszedik a legfelső leveleket, míg a másik csapat azzal foglalkozik, hogy a kacsokat rátekeri a madzagra. A levéltekerők és a levélvágók folyamatosan dolgoznak a cég üvegházaiban, és amikor végigértek a teljes termőterületen, ismét elkezdik elölről. Márta és László ezzel kapcsolatban elmondták nekünk, hogy ezek a csapatok, a levéltekerők, a levélvágók és a szedők munkaköre fix, nem szokták keverni a feladatokat. Nincs olyan, hogy ha valaki az egyik héten az egyik feladatot végezte, akkor a következő hétre átrakják egy másik folyamathoz. A munkáltatók azt szeretik inkább, ha az adott csapatok értik a dolgukat, és önállóan is tudnak dolgozni.
Mire a kötözők befejezik a munkát, a fűtésnek, a locsolásnak és tápanyagozásnak köszönhetően egészen nagyok a palánták, és minden száron sok virág van. Az viszont nem jó, ha nagyon elburjánzik, ezért egy száron két virág lehet csak, a többit viszont le kell csípni. A munkások ezért folyamatosan járnak körbe az üvegházban, és lecsipkedik a felesleges virágokat. Később ezt a kis paprikákkal is megteszik, egy száron legfeljebb két paprika lehet. A paprikák lecsípése után a dolgozók nagy része számára 3-4 hét szünet jön, az első szedésig és szortírozásig csak a levéltekerőknek van munkája. Márta és László elmondták, hogy sokan ilyenkor ténylegesen is szünetet tartanak, és hazamennek a családjukhoz, de aki bevált munkaerő, azt a közvetítő cég ki tudja küldeni a szamócatermesztőkhöz, mert ezeknél a termelőknél ekkor jutnak el a virágzásig a palánták, és arra kell figyelni, hogy el ne törjenek a szálak. A 3-4 hetes "paprikaszünet" utolsó hetében a földieper már szépen érik, lehet szedni. De amikor kezdődik a szortírozás a paprikánál, akkor azt a közvetítő cég azonnal jelzi, és másnap már oda kell menni dolgozni.
Márta a szamóca termesztésével kapcsolatban elmesélte, hogy az fejmagasságban levő ládákban történik, onnan "folyik le" a palánta, amin nő az gyümölcs, így nem kell hajlongani hozzá. Ezt márciustól novemberig termesztik, aztán ugyanazzal az eljárással tisztítják meg és sterilizálják az üvegházat, mint a paprikásoknál. De vannak folytontermő fajták is, amelyeket 3 évente kell csak újraültetni, egyébként a termelési időszak végén csak leszedik a száraz, elhalt leveleket, és aztán újra kihajt magától.
Márta emellett beszélt arról is, hogy neki mostanra azért lett ilyen bejáratott munkarendje, mert végigjárta a szamárlétrát, és megbízható, jó munkaerőnek bizonyult. Amikor Lászlóval belekerültek ebbe a munkába, akkor ide-oda pakolták őket, és meg kellett állniuk a helyüket. Ahogy fogalmazott, ez akkor sikerült, ha a kertészeti vállalkozás főnöke minden nap kérte a közvetítő céget, hogy őket küldje. Ha viszont nem sikerül bizonyítaniuk, és a főnök nem tartott rájuk igényt, akkor a közvetítő cég egy másik vállalathoz irányította őket. Tényleg csak kéz és láb kell hozzá, meg természetesen akarat - jelentette ki Márta.
(A cikkben szereplő fotók Márta és László gyűjteményéből származnak.)
