Ideális esetben úgy lehet mérsékelni a kártételt, hogy a termesztők nem használnak sok széles hatású rovarölő szert, ami veszélyeztetné az integrált termesztési módszer fenntartását, az ázsiai márványospoloska azonban nehezen előrejelezhető kártevő - írja a magyarmezogazdasag.hu. Oregonban nem működik ellene az USA keleti partján alkalmazott csapdázási módszer, mert ott mások az ültetvények és a természeti környezet, úgyhogy saját módszert kell kidolgozni a csapdázásra és a védekezésre. Ezen dolgozik az Oregoni Egyetem mezőgazdasági kutató és szaktanácsadó központjának rovartanos csapata.

A kártevő 2004-ben bukkant föl Oregonban, de az utóbbi két évben kezdte veszélyeztetni a gyümölcsösöket. Először városi környezetben kellett foglalkozni vele, de napjainkra megtelepedett a természetben. Sok gyümölcsöst pedig természetes növényzet vesz körül, ahol például a megmaradt erdősávok jó élőhelyet nyújtanak a kártevőnek. Ez az egyik nagy gondja a Columbia Gorge vidékén (a Columbia folyó kanyonjában) gazdálkodó körtetermesztőknek. Az első gazdasági kárt 2018-ban jelentették, és tavaly még rosszabbra fordult a helyzet, és még az is lehet, hogy alulbecsülték a poloskakárt, ami nagyon hasonlít a kalciumhiány okozta gyümölcshús-foltosodásra. A pontosabb megfigyelések szerint a kalciumhiánynak nézett foltok fele valójában az ázsiai márványospoloska szívogatásának a nyoma. Ha a fiatal, még kemény körtét szívogatják, az a gyümölcs torzulásához vezet, ami a körtekövecsesedés vírus tünetére hasonlít.

Úgy tűnik, hogy az oregoni juharnak is nevezett Acer macrophyllum a poloska kedvencei közé tartozik, ezért nagy veszélyben vannak a helyi termesztők. A poloska nagy egyedszámot ér el az erdei fákon, onnan pedig folyamatosan berepül a gyümölcsösökbe. Ezért is javasolták többen, hogy az ültetvények környékét kell permetezni megelőzésképpen, de ez nem biztos, hogy működik a kanyonban, ahol a nagy magasságkülönbség miatt általában a fölsőbb régiókból érkezik a kártevő.

A cseresznyetermesztők kedvezőbb helyzetben vannak az USA-ban, ugyanis a legtöbb ültetvény sivatagokban létesült. A cseresznye amúgy, a mandulával és az őszibarackkal együtt jó tenyészhely az ázsiai márványospoloska számára. Oregonban azonban nem ilyen száraz környezetben vannak a cseresznyeültetvények, védekezni kell tehát. A csapdázás során az első probléma az volt, hogy az általánosan használt aggregációs feromon, amivel a csapdába akarják csalni a poloskát, tavasszal nem működik olyan jól, mint ősszel. Tavasszal ugyanis az áttelelt poloskák szétrepülnek táplálékot és szaporodásra alkalmas helyet keresni, összegyűlni ősszel szoktak, hogy telelőhelyet keressenek maguknak. Az olyan korai gyümölcsök, mint a cseresznye esetében a csapdafogás adatai és a kártétel mértéke közt nem volt összefüggés. Helyette inkább csalogatóanyag és ragacsos lapok kihelyezését javasolják a kutatóintézet szakemberei a gyümölcsös környékére.

Azért sem akarják átvenni a közép-atlanti államok gyakorlatát, mert az jóval gyakoribb rovarölő szeres permetezéshez vezetett, mint amit kívánatosnak tartanak. Nem akarják kockáztatni az integrált módszerek alkalmazását a kártevő elleni piretroidos permetezéssel. Hosszú távon a parazita szamurájdarázs oldhatja meg a problémát, ha sikerül elszaporítani a természetben. Addig is ki kell próbálni a többi szóba jöhető, kíméletesebb megoldást, mint a nimfák ellen időzített kezelést, a kaolinbevonat riasztó hatását, vagy a rovarhálót. Többen próbálkoznak a csalogatóanyag és rovarölő szer kombinálásával is, de önmagában az, hogy sok kártevőt egy helyre csalunk és elpusztítjuk őket, nem biztos, hogy csökkenti a gyümölcskárt. Mindent ki kell azonban próbálni, mert az eltérő körülmények közt más eredményre vezethetnek, vélekednek az egyetemi szakemberek.