Nagy István és Áder János is ott lesz az idei Agrárszektor konferencián!
Az idén először 3 napos konferencián előad többek között Bige László, Gyuricza Csaba, Éder Tamás, Feldman Zsolt, Jakab István, Harsányi Zsolt, Makai Szabolcs, Szabó Levente, Kulik Zoltán, Hollósi Dávid és még sokan mások...
Ne maradjon le az év egyik legjelentősebb agrárszakmai eseményéről!
Nem elég, hogy évről-évre drágulnak az engedélyek, a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) drasztikusan szigorítaná a horgászok fogási lehetőségeit. A példátlan tiltásözön csaknem minden horgászható őshonos halfajra kiterjedne a természetes vizekben. A tárca a korlátozásokat és az ellenőrzések növelését azzal indokolja, hogy a a halállományt védeni és növelni kell, de szakértők szerint a "zöldszempontokat" és a halvédelmi törekvéseket egyoldalúan és eltúlzottan helyezi előtérbe, így a horgászok többségének érdekei kifejezetten sérülnének. Felháborodási hullámot válthat ki, ha a ma még többnyire alulinformált horgászok a változtatásokkal a gyakorlatban is szembesülnek és indokolatlanul vegzálják majd őket a betarthatatlannak tartott változtatások miatt. A több mint 300 ezer tagot képviselő Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) nem ért egyet a szigorítási tervekkel.
Hatalmas felháborodást válthatnak ki horgászberkekben azok a szigorító elképzelések, amelyeket a Vidékfejlesztési Minisztérium szerepeltet a nyáron elfogadott új halgazdálkodási törvény kiegészítéseként készülő végrehajtási rendelet (vr) tervezetében. A vr a tárca szerint társadalmi egyeztetés alatt áll, és elvileg már november 15-től hatályba léphet. A részletekről azonban az “egyszerű" horgászok nagy része alig tud valamit, így valószínűleg csak a jövő évi horgászjegyek - területi engedélyek és fogási naplók - kiváltásakor szembesül majd azzal, hogy horgászati és fogási lehetőségei drasztikusan szűkülnek.
A VM azt tervezi, hogy szinte valamennyi őshonos horgászható halfajnál időszakos fogási tilalmi időszakot vezet be, számos fajnál az eddigi tilalmi időt és a legkisebb kifogható mérethatárt növeli, sokuknál pedig felső méretkorlátot is bevezet. Egyes őshonos fajoknál a napi kifogható mennyiséget darabszámban maximálnák az eddigi napi súlyhatár helyett, míg másoknál a súlyban kifejezett napi fogási limitet csökkentenék. Őshonos halakból - akár darabszámkorlátozás alá esnek, akár nem - naponta összesen legfeljebb tíz kilogrammot lehetne kifogni, miközben a jelenlegi szabályozás ilyenfajta “összeszámolós" korlátozást egyáltalán nem tartalmaz.
A tárca indoklása szerint a természetes vizek halállományát védeni és növelni kell, amelyhez a legfontosabb eszköz a természetes szaporodás elősegítése. Ezért a mostaninál is fokozottabban kell óvni az ívási időszakban sérülékeny halakat. A természetes szaporulat bővítéséhez elengedhetetlen az is, hogy - például a kifogható felső méretkorlát bevezetésével - minél több olyan egyed maradjon az élőhelyeken, amelyek nagy mennyiségű utódot hoznak létre. A nagyobb halak már kinőttek a komoly ellenséget jelentő károkatonák szájából, így állandó szaporodási tartalékot (törzsállonányt) képezhetnének. A javasolt korlátozásokkal rövidtávon a napi fogási lehetőségek szűkülnének, de hosszab távon több horgász, gyakrabban és sok őshonos halat vihetne haza - érvel a minisztérium.
Szakértők szerint ugyanakkor a tervezett szigorítások mögött egyoldalú “zöldszempontok" húzódnak meg, amelyek kifejezetten sértik a horgászok többségének érdekeit. A korlátozásokat nem támasztják alá megalapozott hatástanulmányok, így az elképzelések ellentetések lennének a horgászat és a horgászturizmus fejlesztésére irányuló törekvésekkel, amelyeket a nyáron elfogadott halgazdálkodási törvény határozott célként jelöl meg. Mintha a VM arra törekedne, hogy lehetőleg minél távolabb tartsa a horgászokat a természetes vizektől a halfogási körülmények érdemi javítása helyett - fogalmaznak halgazdálkodási szakértők.
A fogási lehetőségek úgy szűkülnének drasztikusan, hogy a horgászoknak már eddig is évről-évre többet kellett fizetniük az engedélyekért, és a drágulás várhatóan ezután sem áll meg. Ezzel szemben tavasszal például másfél hónapig szinte semmilyen őshonos halat nem lehetne fogni a szigorítások miatt. Ráadásul a tervezett változtatások a szabályozást annyira elbonyolítanák, hogy az előírások betartása a gyakorlatban kérdésessé válna. Az új rendelkezések - figyelembe véve az ellenőrök számának várható jelentős növelését is - indokolatlan viták forrásául szolgálnának és a horgászok vegzálásához vezetnének. Szakértők szerint drasztikus korlátozások helyett állami haltelepítési programokra és az ívóhelyekre - például a sok helyütt elhanyagolt holtágak rehabilitálására - lenne szükség, ha a VM a természetes vízi halállományt kevésnek találja.
A mai tervek “összeugrasztják" a horgásztársadalmat is, mert az úgynevezett sporthorgászoknak - akik a kifogott halakat visszaengedik - az az érdekük, hogy a vizekben minél több egyed maradjon, vagyis mások egyre kevesebbet vihessenek haza. A horgászok nagy része - egyes becslések szerint 80-85 százaléka - viszont a fogásra olyan valódi zsákmányként tekint, amelyet különböző halételek elkészítéséhez használ fel. A szigorítások - vélik szakértők - a többség hozzáállását nem tudják megváltoztatni, és erre nincs is szükség, mivel éppen a halfogyasztás növelésére kellene törekedni, amely Magyarországon ma is rendkívül alacsony. Ugyanakkor a tisztességes és engedélyt kiváltó horgászok is kényszerű “rapsicokká" válhatnak, ha az életszerűtlen jogszabályokat a gyakorlatban nem tartanák be.
A horgászat és a horgászturizmus fejlesztésének gátja lehet, ha a tervezett szabályozás a jelenlegi formájában lép életbe - mondta az agrarszektor.hu-nak Fűrész György, a több mint 300 ezer tagot tömörítő Magyar Országos Horgász Szövetség ügyvezető elnöke. Hozzátette: a tárgyalások még nem fejeződtek be, ezért a szervezet lát esélyt a rendelettervezet befolyásolására.
A MOHOSZ szerint jól működött a kisebb korrekciókkal 1997-től alkalmazott, ma is érvényben lévő tilalmi, méretkorlátozási és fogási rend, ezért a szervezet ennek megtartását szorgalmazza a generális VM-módosítás helyett, amely túlzottan előnyben részesítené a halvédelmi szempontokat minden más érdekkel szemben. Az érdekképviselet különösen kifogásolja a felső fogási méretkorlátok tervezett bevezetését, mert a nagyobb egyedek tömeges vízben tartása felboríthatná a halállományokok természetes egyensúlyát, miközben nem vezetne látványos többletszaporulathoz, mert a nagyobb halak szaporodási képessége szinte minden fajnál jelentősen csökken. Ha valaki megfogja “élete halát", továbbra is rá kellene bízni, megtartja vagy visszaengedi-e azt, ahelyett, hogy akár egy centiméteres mérettúllépésnél is százezer forintos halvédelmi bírság kiszabását kellene megkockáztatnia - fogalmazott Fűrész György.
A tervezet változtatások részeként az őshonos halfajok közül úgynevezett fajlagos fogási tilalmi időszakot vezetnének be a domolykóra, a karikakeszegre, a dévérkeszegre, a bagolykeszegre, a laposkeszegre, a gardára, a compóra és a sügérre. Ezt azt jelentené, hogy ezeket a halfajokat az év egy bizonyos szakában nem lehetne kifogni, holott eddig bármikor szabadon horgászhatók voltak.
Mivel a csukára, a balinra, a fogassüllőre, a kősüllőre, a pontyra, a márnára, a harcsára, a jászkeszegre, a paducra, a szilvaorrú keszegre és a pisztrángra eddig is érvényben voltak ilyen tilalmi időszakok, a korlátozások nélkül fogható őshonos fajok csoportjában csak a rendkívül kis jelentőségű angolna, a snecinek becézett szélhajtó küsz, a vörösszárnyú keszeg, a bodorka, illetve néhány olyan keszegfaj maradna, amelyeket a horgászok zöme fel sem ismer a nagymértékű hasonlóság vagy az “összeívás" miatt, és egyébként sem tartozik a legkedveltebb fogási célpontok közé.
További szigorításként a tradicionális hazai halfajnak számító kecsegét kivennék a fogható halfajok közül, vagyis ezentúl nem lehetne rá horgászni, bár nem nyilvánítanák védettnek. Hasonló tiltás vonatkozna a széles- vagy más néven aranykárászra is. Ugyanakkor - a ponty kivételével - minden olyan őshonos fajnál is szigorítások lépnének életbe, amelyek horgászhatók maradnának. (A horgászberkekben kétségkívül legnépszerűbb pontynál maradna a 30 centiméteres legkisebb kifogható méret és nem vezetnének be felső méretkorlátot sem, viszont a fajlagos fogási tilalmi időszakot május 2.-június 15.-ről április 15.-május 31.-re módosítanák).
A fajlagos tilalmi időszakok közül a fogassüllőé és a baliné (március 1.-április 30.), illetve a harcsáé (május 2.-június 15.) nem módosulna, de e fajoknál más korlátozásokat alkalmaznának. A fogasnál 30-ról 35 centiméterre növelnék a legkisebb kifogható méretet és 80 centiméteres legnagyobb méretkorlátot léptetnének hatályba. A balinnál maradna a 40 centiméteres eddigi minimumméret, de 70 centiméteres felső határ épülne a szabályozásba. A lesőharcsánál pedig a mostani 50-ről 70 centiméterre nőne a legkisebb kifogható méret, a tilalmi időszakban pedig csak az egyméternél nagyobb példányokat lehetne kifogni a maximum 80 centiméteres eddigi méretlimit helyett.
A csukánál a tilalmi időszakot két héttel megnövelnék (február 15.-március 31.-ről február 1.-március 31.-re), a legkisebb méretet pedig a mai 40 centiméterről 50-re emelnék felső korlát bevezetése nélkül. Kősüllőt március 1.-június 30. között, vagyis a jelenleginél egy hónappal hosszabb ideig nem lehetne fogni, a három kilogrammos eddigi napi maximális elvihető mennyiséget pedig három darabra csökkentenék legalább 25 és maximum 40 centiméteres méretkorlát mellett.
Azok közül az őshonos fajok közül, amelyek horgászatát most először korlátoznák, a domolykóra, a karikakeszegre, a dévérkeszegre, a laposkeszegre, a bagolykeszegre és a gardára április 15.-május 31. közötti fajlagos tilalmi időszak lépne életbe. Ez vonatkozna a már korábban időszakos tiltólistára vett márnára, paducra, szilvaorrú keszegre és jászkeszegre is a május 2.-június 15.- közötti eddigi tilalmi idő helyett. A márnánál megtartanák a 40 centiméteres legkisebb kifogható méretet, de 70 centiméteres legnagyobb korlátot vezetnének be. A keszegféléknél pedig - a karikakeszeg, a laposkeszeg és a bagolykeszeg kivételével - 15-50 centiméter közötti korlátozásokat, vagyis legkisebb és legnagyobb méreteket léptetnének hatályba, de az előírások - tovább bonylítva a szabályozást - e tartományon belül nem lennének minden fajnál egységesek.
A sügérre március 1.-április 30. közötti tilalmi időszak és legalább 15 centiméteres minimumméret vonatkozna. A compónál május 2.-június 15. között vezetnének be tilalmat és egyúttal 25 centiméteres alsó és 45 centiméteres felső méretkorlátozást alkalmaznának. Sebespisztrángot továbbra is 22 centiméter felett lehetne kifogni, de a tilalmi időszak október 1.-december 31.-ről október 1.-március 31-re módosulna. A menyhalnál pedig a legkisebb mérethatár 20 centiméterről 30 centiméterre nőne fajlagos fogási tilalmi időszak bevezetése nélkül.
Darabszám korlátozás alá továbbra is a márna, a balin, a harcsa, a csuka, a sebespisztráng és a fogassüllő, illetve “újításként" a kősüllő, a menyhal és a compó tartozna. E fajokból naponta elvileg hármat, összesen pedig öt darabot lehetne megtartani a fenti szabályok figyelembe vétele mellett. (Kősüllőből eddig elvileg napi 3, menyhalból tíz kilogrammot lehetett fogni). A többi faljagos tilalmi időszakkal érintett őshonos halfajból naponta összesen 5 kilogramm lenne a kifogható maximális limit, vagyis az engedélyezett mennyiség a felére csökkenne az eddigi napi 10 kilogrammról.
További komoly szigorítást jelentene, hogy a darabkorlátozással érintett és nem érintett, kifogott őshonos halakat “egybe kellene számítani", és ezek együttes napi tömege nem lehetne nagyobb tíz kilogrammnál. Ha a horgászok olyan őshonos halat fognának, amellyel a tíz kilogrammos napi összemennyiséget meghaladnák, azt még megtarthatnák, de aznap további őshonos halat már nem zsákmányolhatnának. E szabály sok esetben lehetetlenné tenné, hogy a horgászok naponta öt darabszámkorlátozás alá eső (“nemes") halat fogjanak, amelyet a rendelettervezet más paragrafusa még megengedne. Emellett a tízkilós összmennyiségnél például a keszegféléket is figyelembe kellene venni, míg eddig - méretkorlátozással nem védett fajokként - nem kellett a “nemeshalak" közé számítani azokat. (E halfajokat a horgásztársadalom eddig úgynevezett “szeméthalakként" tartotta nyilván tömeges előfordulásuk miatt).
A MOHOSZ nem ért egyet azzal, hogy a kecsegére és a széles kárászra ezután ne lehessen horgászni, mivel az utóbbi időszakban több cég is elkezdte mesterséges szaporításukat, így ezek a természetes vizekbe visszatelepíthetők - közölte Fűrész György. Az érdekképviselet szerint indokolatlanok a tervezett szigorítások a karikaszegnél, a dévérkeszegnél, a bagolykeszegnél, a laposkeszegnél, sügérnél és a menyhalnál is, de a szervezet több más kilátásba helyezett módosítást is vitat. A MOHOSZ úgy ítéli meg, érvényben kellene tartani azt a szabályozást, amely szerint a darabszámkorlátozással nem érintett fajokból összesen napi tíz kilogrammot lehessen fogni, míg a “nemeshalaknál" meg kellene őrizni a maximum öt darabos, súlykorlát nélküli naponkénti limitet.