Apáti Ferenc, a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács elnöke a Növekedés.hu portálnak elmondta, hogy a kertészet jövőbeni fejlődésének és a kertészeti vállalkozások fejlesztési terveinek, elképzeléseinek legfőbb gátja ma már a munkaerőhiány, még az időjárás és a tőkehiány is csak ezután következik. A FruitVeB számításai szerint az elégtelen munkaerő-ellátottság közvetlenül és közvetve évi mintegy 50-80 milliárd forint kárt (termelésiérték-kiesést) okoz az évi 300 milliárd forint körüli termelési értékű zöldség-gyümölcs-ágazatban. A ráépülő feldolgozóiparral együtt a teljes szektor szintjén a kár már közelít a 100 milliárd forinthoz. A szakember azt mondta, míg 15-20 évvel ezelőtt még bővelkedtek az olcsó munkaerőben, most alig akar valaki az agráriumban dolgozni és főleg kétkezi munkát végezni.

- fogalmazott Apáti Ferenc.

Bár a mezőgazdasági munkák legalább középfokú szakképesítést igényelnének, az esetek 80-90%-ában betanított munkással kell beérniük a munkáltatóknak. De belőlük is hiány van, nem is a fizetések miatt, hanem mert ma már kevesen akarnak a szabad ég alatt dolgozni, ha fúj, ha esik, ha 35 fok van árnyékban. A fiatalok számára nem vonzó már ez az ágazat, az alkalmazottak nagyobb része 50 év feletti.

Pedig az idénymunkások nem is keresnek keveset: az északkeleti országrészben ugyan még csak 8 ezer forint körül van a napi bér, havi 22 munkanapra ez is 166 ezer forintot jelent nettóban, az ország középső és nyugati részein viszont napi 10-12 ezer forint alatt már senki sem megy napszámba, de inkább 12-15 ezer forint a jellemző, ami már 260 ezer forintos nettó keresetet jelent.

- tette hozzá Apáti Ferenc.

A foglalkoztatottak számáról nincsenek naprakész adatok, de becslések szerint a zöldség-gyümölcs ágazatban összesen mintegy 140 ezer főállású foglalkoztatottnak megfelelő mennyiségű munkaerő dolgozik. A részmunkaidős vagy szezonális munkásokkal együtt mintegy 200-250 ezer embernek adnak munkát.

A munkaerőhiányra elvileg megoldást jelentene az automatizálás és a robotizálás, a zöldség- és gyümölcstermesztésben azonban ez még azokon a területeken is gyerekcipőben jár, ahol egyáltalán lehetséges. Apáti Ferenc szerint a betakarításnál, a metszésnél és növényalakítási munkáknál, illetve a termésritkításnál a munkafolyamatok 70-80%-ában, de egyes esetekben akár 90%-ában sem lehet kiváltani az élő munkaerőt. Szedőrobotok ugyan már léteznek, de nehéz megtanítani őket arra, melyik gyümölcs vagy zöldség érett, és melyik nem. A szüret robotizációja előrébb tart, de ezek a gépek vagy nem annyira hatékonyak, vagy nagyon drágák. A metszést még nem sikerült gépesíteni, a termésritkítás robotizációja pedig még a tudomány szintjén is megoldatlan.

A permetezés már megoldható drónokkal, a kapálás és az egyéb talajmunkák is egészen jól gépesíthetők, de ezeknek a munkálatoknak amúgy is alacsony az élőmunka-igénye a teljes vertikum szintjére vetítve. A teljes robotizációra legelőször a szántóföldi zöldség - például hagyma-, gyökérzöldség- és káposzta - termesztésben van esély. A totálisan gépesíthető szabadföldi zöldségtermesztésben egyébként néhány hét vagy egy-két hónap van egy évben, amikor alkalmi munkaerőre van szükség a gazoló kapálásnál vagy a betakarításnál-válogatásnál.

Az olyan szabadföldi zöldségek esetében, amilyen a paprika vagy a dinnye, az ültetéshez és a szedéséhez is sok kézre van szükség - de miután ez legfeljebb 3-5 hónapra ad munkát, a vállalkozások nem vesznek fel állandóra munkaerőt.  Az úgynevezett hajtatókertészetekben, ahol üvegházban, fóliaházban termesztik a növényeket, a decemberi ültetéstől a következő novemberi szezonzárásig, tehát gyakorlatilag egész évben lehet munkát adni az embereknek, ezért ezek jellemzően állandó munkaerőt foglalkoztatnak. A rövid kultúrás fóliákban, ahol saláta- és káposztaféléket termesztenek, szintén ciklikus a munkaerőigény: tavasszal-ősszel általában 2-2 hónapra van rá szükség.

A legnagyobb munkaerőigénnyel rendelkező ágazatok, mint például a kajszi és az őszibarack, az alma, a málna, a szeder, a kézi betakarítású szabadföldi és a hajtatott zöldségek, jelentős, 30-40%-ot közelítő vagy meghaladó területi visszaesést szenvedtek el az elmúlt évtizedben. Stagnálásra vagy esetleg enyhe növekedésre - kevés számú, egyenként kis felületen termesztett faj kivételével - csak a relatíve kevés munkaerőt igénylő ágazatok voltak képesek, egyebek között a bodza, a dió, a meggy, a szilva és a totálisan gépesített szabadföldi zöldségek.

A gyümölcstermesztésben két nagy élőmunkaigényes művelet van. Az egyik a metszés, ami késő ősztől kora tavaszig tart, ezt törekszenek a gazdák állandó vagy családi munkaerővel megoldani. A másik a betakarítás, ami a gyümölcsfajtól függően 1-3 hónapos időszak, ezt már csak idénymunkásokkal lehet elvégeztetni. Apáti Ferenc azt is kifejtette, hogy a munkaerőért folytatott verseny rendkívül kiélezett. Nagyobb eséllyel indulnak benne azok az ágazatok, illetve vállalkozások, amelyek a lehető leghosszabb időre tudnak munkát biztosítani.

- jelentette ki Apáti Ferenc.

A helyzetet bonyolítja, hogy hiába az előrelátás, ha a térség gazdaságilag fejlett, és van ipar, szolgáltató szektor, az általában felszív minden munkaerőt. Szegényebb régiókban, ahol sok a munkanélküli, könnyebben lehet munkás kezet találni - vagy onnan elvinni az ország más részeibe, ám akkor a szállást is biztosítani kell hetekre, hónapokra.

A FruitVeB elnöke úgy látja: a munkaerőhiány mostanra olyan kritikussá vált, hogy a zöldség-gyümölcstermesztők kénytelenek elfogadni: egyáltalán nem biztos, hogy akkor és annyi emberrel tudnak aktuálisan dolgoztatni, mint amennyire éppen szükség lenne. Emiatt pedig kénytelenek a szükségesnél tovább a fán hagyni a gyümölcsöt vagy a földben a zöldséget, ez viszont alapvetően befolyásolja a termés mennyiségét és minőségét is egyaránt.