Mesélj magadról egy kicsit. Mióta méhészkedsz, illetve mivel foglalkozol még ezen kívül?

A családdal gyerekkorom óta folytatunk méhészkedést, még édesapámmal együtt tanultam meg, együtt kezdtük el ezt a szép hobbit amiből végül megélhetés lett. Bár még másodállásban végezzük, a cél mindig az önálló lábraállás. A méhészkedés mellett díszbaromfit tenyésztek, postagalambászok, hófehér postagalambokat röptetek esküvőkön. Haszongalambtenyésztésben telepvezető voltam, és a Magyar Postagalamb Sportszövetség fegyelmi bizottságának legifjabb tagja vagyok. Emellett eltévedt postagalambokat szoktam menteni, amiket az emberek bejelentenek, hogy megtaláltak. Ezek sérült és fáradt madarak, és a legtöbben nem tudják mit kezdjenek vele.

Forrás: Tóth Enikő

Nagyon sok mindennel foglalkozol, hogyan jött a méhészkedés, miért kezdtél el ezzel a tevékenységgel foglalkozni? Már az egyetemen hasonló szakon tanultál, vagy csak később jött az ötlet?

A Debreceni Egyetemen szociális munkát hallgattam majd el is végeztem, később pedig szintén ide jelentkeztem állattenyésztési mérnöknek, amit sajnos végül nem fejeztem be. Egyébként engem gyerekkorom óta mindig megtalált az agrárium, mindig is azt mondták nekem, hogy inkább agrárra kellett volna mennem.

Hány méhcsaláddal kezdtetek és mennyi van most?

Úgy kezdtük, hogy édesapám keresztapja 40 éve méhészkedik, és egyik nap szüksége volt egy C kategóriás jogosítvánnyal rendelkező sofőrre, ezért apám segített neki. A fuvar alatt annyit beszélgettek a méhészkedésről, hogy nagyon megtetszett neki, ebbe engem is belevitt és innentől kezdve úgy, mint a népmesében az inaslegények eljártunk egy évig szolgálni a méhészmesterhez, mindent megtanultunk, és cserébe a végén kaptunk ajándékba 10 méhcsaládot. Innen indultunk, aztán szépen lassan külön váltunk és elkezdtük szaporítani a méheket, majd vettünk is hozzá, és a 1 méhcsaládból végül így lett 134. Felszereltség szempontjából jelenleg 24 keretes nagyboczonádi kaptáraink, és egyenlő keretes félboczonádi kaptáraink vannak. Egyébként mi vándorméhészek vagyunk, többnyire Szabolcs, Borsod, Hajdú-Bihar megyében méhészkedünk és mindig oda megyünk, ahol éppen virágzó növények találhatók.

Körülbelül mennyi mézet tudtok megtermelni a 134 családdal? Jellemzően milyen fajta mézet szoktatok termelni?

Ez egy olyan kérdés mintha azt kérdeznéd mennyi halat fogok tudni fogni a horgászbotommal holnap. Ugye mindez attól függ, milyen botom van, milyen az idő, és mennyire vagyok szerencsés. Hogy egy kicsit pontosítsak, ez olyan tényezőktől függhet, mint például, mennyire van leterhelve a méhlegelő, milyen legelőről van szó, arra mennyi méhet lehet vinni hektáronként, illetve milyen az időjárás. Például az időjárás a méhek fiasítására is hatással van, hiszen ha túl hideg van hirtelen, és nincs elég méh hogy takarják a petéket, akkor sajnos nem fognak kikelni. Többnyire minden méhlegelőre igaz, hogy ha csak egy kis hatás éri ezt a körforgást, akkor sajnos borulhat az egész.

Melyek azok a felmerülő problémák amelyekkel a méhészkedés során találkoztok?

A legfőbb probléma az, hogy a magyar méztermelés, és a közepes méretű méhészetek fennmaradása és profitálási lehetősége az akácmézhez kötött, ez teszi ki a bevétel nagyjából 50 százalékát, ha minden jól megy. Viszont ha az akác sérül, akkor következtethetünk arra hogy az adott év nullásra fog kijönni. Sajnos az éghajlatváltozások miatt korábban érkezik a tavasz, vagy váratlanul jön egy hirtelen fagy, és sérül az akác. Emellett nincs elég méh a kaptárakban addigra, amikorra a korán nyíló akác nyílni kezd, így nem tudunk nagyokat pergetni.

Mindenhol azt lehet hallani, hogy a méhek pusztulásának legfőbb oka az emberi mulasztás, ezért nagyon fontos, hogy védjük, óvjuk őket. Mit takar mindez, miről van szó pontosan?

Ez egy valós és komoly probléma, Magyarországon nagyon sok a méhmérgezés. Ma az a szabály, hogy méhkímélő technológiákat kell alkalmazni a még virágzó növénykultúrákban. Olyan szereket kell használni, amiktől a méhek nem pusztulnak vagy betegednek meg. Ennek ellenére ezt sokan nem veszik figyelembe, titokban taglózó szereket használnak, és bár betiltották a neonikotinoid szerek használatát, de még így is kihasználják a kiskapukat a gazdák. Gyakorlatilag nem foglalkoznak a méhkímélő technológiák alkalmazásával, így sajnos elhullanak a méhek. Ezért sokan már nem is mernek bizonyos területekre kimenni. Pedig nagyon sokat számít a gazdák számára is ha kimegyünk a méhekkel, hiszen javítják a terméshozamot akár 40-50 százalékkal a természetes beporzókkal szemben. Érdemes lenne inkább együttműködni. Például jó lenne ha elterjedne a zöldítésbe vetett méhlegelő magkeverék metódusa, mert ezzel nagyon sokat tudnak segíteni a méhészeken, hiszen így a köztes időszakokban (zöldsivatagban) is van mit enniük a méheknek, bőséges virágporral és nektárral vannak ellátva, így fel tudnak készülni például a napraforgó virágzásra.

Milyen felszerelésre van szükség a méhészkedéshez?

A méhészek általában nem félnek a méhektől, szóval nem mindenki hordja a köztudatba beépült nagy fehér overált, van aki beöltözik, van aki nem. Egyébként ez méhlegelő függvénye, mert a repce illatára eléggé agresszívak a méhek, míg az akác idején meg nagyon szelídek, olyankor nem szükséges a nagy beöltözés.

Mit ajánlanál az embereknek, akik szeretnének a méhészkedésbe belevágni? 

A méhészet nem munka, hanem hivatás, amit a méhek és más állatok szeretete nélkül nem lehet végezni. És bár itt nincs főnököd, és több év mire megtérül, sok a hátráltató tényező, ezekkel kell számolni. Érdemes beszélni egy idősebb méhész mesterrel, hogy tájékozódjunk, emellett mindenképpen keresni kell egy méhész tanfolyamot. Sokat kell olvasni, szakirodalmat vagy cikkeket, de akit ez tényleg érdekel az úgy is megcsinálja ezeket.