Globálisan a különböző húsfélék közül évek óta a baromfihús fogyasztása bővül a legdinamikusabban, és hosszabb távon is a baromfi-termékpályák kilátásai tűnnek a legígéretesebbeknek. A világ növekvő húsigényének kielégítésére a leginkább kézenfekvő megoldásnak a baromfi tűnik - írták meg az OTP Agrár szakértői. A baromfiágazatban kiemelkedő a takarmányhasznosulás, a termelés hatékonysága a genetika pedig a takarmányozási és tartási rendszerek fejlődésével párhuzamosan, gyors ütemben javul. A környezetterhelés lényegesen kisebb, mint más állattenyésztési ágazatokban, és a baromfitermékek fogyasztása ütközik a legkevésbé vallási korlátokba. Ráadásul az áruk más állati eredetű termékek árához viszonyítva alacsony. Itt a legrövidebb a tőkelekötés. Mindezek igazak maradtak annak ellenére is, hogy a madárinfluenza időről-időre piaci bizonytalanságot is okozott.

A genetikában és tenyésztéstechnológiában az elmúlt évtizedekben lezajlott "forradalom" eredményeit mutatja, hogy a napi súlygyarapodás az 1960-as éveket jellemző 23 grammról napjainkra 58 grammra nőtt, úgy, hogy egy kilogramm hús előállításához 2,1 kilogrammról 1,5 kilogrammra szorították le a felhasznált takarmány mennyiségét. A termelés fajlagos vízigénye kétharmadára csökkent, és az elmúlt húsz évben a szektor környezeti terhelése több mint 20%-kal mérséklődött. Számos kutatás alátámasztja, hogy az egyes állatfajok vonatkozásában a baromfihús-előállítás fajlagos ÜHG-kibocsátása a legkedvezőbb.

A baromfipiacokon is globális hatások érvényesülnek

A világ baromfihústermelése az utóbbi két évtized alatt dinamikusan fejlődött. A növekedés éves üteme átlagosan 5%-os volt, amely meghaladja bármely más állattenyésztési ágazat eredményét. A prognózisok azt mutatják, hogy ez a tendencia a következő évtizedben is folytatódik. Az OECD és a FAO 2021. évi előrejelzése szerint a világ baromfihús-termelése a 2020. évi 133,6 millió tonnáról 2030-ra 153,5 millió tonnára fog növekedni.

A világ legnagyobb baromfihús-termelő országai az Egyesült Államok és Kína. Termelésük szinte megegyezik, együttesen ők adják a globális kibocsátás mintegy 35%-át. Tőlük némileg elmaradva Brazília és az Európai Unió baromfihús termelése is hasonló nagyságrendet képvisel, a világtermelés 10,3%-ával és 9,8%-ával. A többi ország termelése viszont országonként nem éri el a globális kibocsátás 3%-át. Az Európai Unióban megtermelt baromfihús mennyisége az elmúlt közel két évtizedben 36%-kal nőtt, és az előrejelzések szerint a következő 10 évben további növekedés várható. Az EU-ban megtermelt baromfihús 76-82%-a csirke, 12-19%-a pulyka, 3-5%-a kacsa, míg a liba aránya jellemzően 1% alatti.

A koronavírus-járvány miatt ugyanakkor az EU csirkehús termelésének mennyisége 314 ezer tonnával (-2,8%) csökkenhet 2021-ben. A legnagyobb visszaesés Lengyelországban következhet be (-12,1%), de Franciaországban (-4,8%) és Spanyolországban (-3,4%) is termelésszűkülés várható. Ezzel szemben Magyarországra vonatkozóan jelentősebb (6,8%) kibocsátás-növekedést várnak az elemzők. Az EU-ban 2021-ben nagyobb mértékű visszaesésre (-5,5%) számítanak a szakértők a pulykahús-termelésben is. A legjelentősebb csökkenés szintén Lengyelországban várható (-14,2%), azonban visszaesés prognosztizálható Franciaországban is.

A madárinfluenza jelentős mértékben sújtotta az európai kacsaágazat szereplőit is. Ennek következtében Franciaországban az előző évi 12,3%-os visszaesést követően idén várhatóan további 8,4%-kal esik vissza a kibocsátás. Hazánkban a 2020-as jelentős (30%-os) termeléscsökkenést követően meredek (56%-os) növekedést prognosztizálnak 2021-re. A libahús-termelésben hazánk termelése csaknem felére esett vissza az elmúlt két évtizedben, ennek következtében részesedése az unió termeléséből 35%-ra csökkent. Ezzel szemben Lengyelországban jelentős termelésbővülés figyelhető meg.

Az EU-ban az elkövetkező években a baromfihús behozatal fokozatosan emelkedni fog a kereskedelmi partnereknek felkínált kedvezményes vámkontingensek révén. A kvótán kívüli vámok azonban korlátot állítanak a további importnak, hacsak a csirkemell ára nem emelkedik jelentősen, és nyit kaput a brazil exportőröknek. Hosszabb távon számolni kell Oroszország csirkehús-termelésének és -kivitelének növekedésével, továbbá Ukrajna egyre markánsabb jelenlétével az európai és közel-keleti térségben.

A hazai baromfihús-termelés helyzete

Magyarország az EU nyolcadik legnagyobb baromfihús-termelő tagországa, 4%-os részesedéssel. A hazai baromfiágazat fajtakínálata diverzifikált, a biológiai alapok jók, a takarmánybázis megfelelő. A baromfihús-termelés jellemzően specializált gazdaságokban, hibrid fajtákkal történik, a ház körüli baromfitartás háttérbe szorult. A baromfiállomány szerkezete az elmúlt évtizedekben fokozatosan átalakult: a tyúkfélék részaránya csökkent, a pulyka és a víziszárnyasok részaránya pedig nőtt. A víziszárnyasok esetében a sovány áru termelése növekvő tendenciát mutat, a hízott áru előállítása viszont stagnál.

Rengetegen tartanak ilyen állatot Magyarországon: ez lehet a jövő nagy befektetése?

Nőtt a baromfiállomány, csökkent a sertések száma.

A baromfiállomány 28%-át a tojók teszik ki. A tyúkférőhelyek 84%-a ketreces technológia, a szabadtartás és az ökológiai termelés együtt 2%-os részarányt képvisel. Több áruházlánc bejelentette, hogy 2025-től a közép-európai térségben, így Magyarországon is kizárólag szabad-, ökológiai és mélyalmos tartásból származó tojásokat forgalmaz majd, ami nem kis kihívás elé állítja a termelőket. A baromfitartás üzemszerkezete hazánkban szétaprózódott: a legtöbb gazdaságban 10 ezernél kevesebb állatot tartanak, ugyanakkor a baromfiállomány meghatározó része a szakosodott árutermelők 10 ezer egyed feletti gazdaságainál van, amelyek között kiemelkedő a 100 ezer feletti gazdaságok súlya. A baromfiágazaton belül a lúdtartás a legkevésbé koncentrált.

A magyar baromfiágazat nemzetgazdasági szinten is fontos szerepet tölt be, hiszen a mezőgazdaság bruttó termelési értékének 10%-át (294 milliárd forint), az állattenyésztésnek pedig közel 28,7%-át tette ki 2020-ban. A szektor termelési értéke a feldolgozott termékekkel együtt - becslések szerint - ennek a duplája. Hazánk kiemelkedő baromfihús-önellátottsága (132%) és ezáltal az unión belül is kimagasló és erős exportorientáltsága megkülönbözteti más állattenyésztő ágazatoktól. A baromfiipar minden ágazata jelentős exportárbevételt ér el, átlagosan az értékesítés 37-38%-át. Az ágazat e kiemelkedő teljesítménye révén kedvezően alakít több nemzetgazdasági mutatót. A Baromfi Termék Tanács (BTT) adatai szerint a meghatározóan (90-95%) magyar tulajdonosi háttérrel rendelkező baromfiszektor a teljes baromfi termékpályán - a kapcsolódó iparágakkal együtt - mintegy 50-60 ezer főt foglalkoztat.

Hazánk baromfihús- és baromfitermék-kivitele 600-800 millió euró között alakult az elmúlt években, amelynek ingadozását olyan külső tényezők okozzák, mint a 2017-es és 2020-as madárinfluenza, vagy a tavalyi koronavírus-járvány gazdasági hatásai. A baromfihús exportárbevételének jelentős hányadát (70-75%) az EU belső piacán történő értékesítés teszi ki. Fontosabb exportpiacaink: Románia, Ausztria, Bulgária, Szlovákia és Németország. A "professzionálisnak" tekinthető hazai vágócsirke hizlaló üzemek teljesítménye eléri a nemzetközi versenytársakra jellemző értékeket. Pulykahizlalásban ugyanakkor még a legjobb üzemek eredményei is elmaradnak a konkurenciához képest.

Megőrülnek ezekért a magyar húsokért külföldön: tele vannak velük a boltok polcai

Közel négyszer több az export, mint az import a baromfihús esetében.

A hazai élelmiszer-feldolgozásban meghatározó szakágazatnak számító baromfihús-feldolgozás és -tartósítás 2019-ban az iparág forgalmából mintegy 8,9%-kal, exportárbevételéből 10% körül, a foglalkoztatásból pedig 10-11%-kal részesedett. Az elmúlt években jelentős fejlesztések valósultak meg a szakágazatban, amelyhez a támogatási lehetőségek is hozzájárultak. Magyarországon 45 csirke-, 9 pulyka-, 11 víziszárnyas- és egy tyúkvágó üzem működik. A baromfihús-feldolgozásra jellemző, hogy a cégek közel 40%-a szállít a külpiacokra (a teljes élelmiszeriparban ez az arány 20%-os) és az exportárbevétel aránya 35-40% körüli (hasonlóan az élelmiszeripar átlagához). Hazai szinten a baromfihús-feldolgozásban jelentős a koncentráció (CR5 55,2%, CR10 69,9%), amely folyamatosan növekszik. A szakágazatban érintett vállalkozások méretét tekintve jelentős (49%-os) a mikrovállalkozások aránya, ezzel szemben mindössze 21 középvállalkozás és 9 nagyvállalat működik. Ugyanakkor ez utóbbi, nagyobb méretű vállalkozások adják az ágazati teljesítmény 80-90%-át.

A baromfivágások száma éves átlagban 5%-kal nő. A baromfifélék közül a brojlercsirkék vágása töretlen növekedést mutatott az utóbbi években. Ugyanakkor Európa piacvezető csirkehústermelő integrációihoz képest a hazai vágóhidak kapacitása, mérethatékonysága és kihasználtsága vegyes képet mutat. Európában kevés az olyan üzem, amely ne két vagy három műszakban dolgozna, Magyarországon azonban ilyenre alig van példa. A hazai baromfivertikum stabil helyzetét elsősorban annak köszönheti, hogy vertikálisan erősen szervezett, 85-90%-ban a teljes termékpályán átívelő integrációkban működik, jellemzően magyar tulajdonban. A koordinátorok jellemzően vágóhidak és keveréktakarmány-gyártók. A vertikális integráció magasabb szintjét megvalósító együttműködések tartósan kedvező piaci alkupozíciót, a gazdasági teljesítményben is megmutatkozó eredmények elérését teszik lehetővé.

Megéri a baromfiágazatba fektetni?

Az elmúlt évek átlagában a baromfitenyésztés és -hízlalás jövedelmező volt a hazai szinten "professzionálisnak" tekinthető üzemekben. A jövedelmezőség mértéke viszont igen alacsony, a csirke esetében a legkedvezőbb, a pulykahizlalásban a legkedvezőtlenebb. Az ágazatok közötti jövedelmezőségi rangsor egyrészt a fajlagos takarmány-felhasználással, másrészt az egységnyi istállófelületen előállítható élősúllyal, harmadrészt az élőmunka-felhasználás hatékonysággal van összefüggésben. Ezek az egyes szakágazatokban eltérőek. A vágócsirke önköltsége 2017-ben átlagosan 82,5 eurócent/élősúlykilogramm volt az EU-ban. Ezzel szemben Brazília, USA és Ukrajna termelői lényegesen alacsonyabb, 63,2-67,2 eurócent/élősúlykilogramm termelési költségek mellett tudtak vágócsirkét termelni. Hasonló tendencia érvényesült Thaiföld, Argentína és Oroszország esetében is, ahol egy kilogramm vágócsirke előállítása 72,4-75,2 eurócentbe került.

Magyarországon a vágócsirke-előállítás költségei 2020-ban (255,6 Ft/kg) közel 1%-kal, 2021 első félévében (265,3 Ft/kg) pedig már 5%-kal voltak magasabbak, mint 2019-ben (253,4 Ft/kg). Ezzel szemben az árbevétel 2019-hez képest 2020-ban 2%-kal volt alacsonyabb, viszont 2021-ben már 3%-kal haladta meg azt. Mindennek hátterében az input-output árarányok kedvezőtlen alakulása húzódik meg. Ezzel összefüggésben a nettó jövedelem 2020-ban (14,9 Ft/kg) jelentősen (33%-kal) csökkent, de a 2021-es jövedelmi helyzet (18,3 Ft/kg) is 19%-kal marad el a 2019. évihez (22,5 Ft/kg) képest.

Általánosságban elmondható, hogy a takarmányárak mintegy 30%-os növekedése a vágóbaromfi-előállítás költségeit 20%-kal emeli. A jelenlegi zavaros, turbulens, túlkínálatos piaci helyzetben azonban a baromfiágazat szereplőinek egyfajta kettős árnyomással kell megküzdeniük. A takarmányárak emelkedését az output oldalról érkező árnyomás miatt a vágóállat és a végtermék árában egyaránt nehezen lehet érvényesíteni. Az előrejelzések szerint az élelmiszerárak a következő egy évben tovább emelkednek, míg a takarmányárak kissé mérséklődnek, de magasak maradnak.

A vágópulyka-előállítás költsége 2019-ről (388,1 Ft/kg) 2020-ra (390,5 Ft/kg) 1%-kal, 2021-re (431,4 Ft/kg) pedig már további 10,5%-kal növekedett. A termelési érték 2020-ban 1,5%-kal volt alacsonyabb, mint 2019-ben, 2021-ben pedig mindössze 0,5%-kal haladta meg a 2019-ben realizálható értéket. Az input-output árak kedvezőtlen alakulása miatt a nettó jövedelemben jelentős visszaesés tapasztalható. Amíg 2019-ben 27 forint, addig 2020-ban már csak 19 forint (-30%) nettó jövedelmet lehetett elérni kilogrammonként. Sőt, 2021-ben a "jó színvonalú" üzemekben is jelentős veszteség (-15 Ft/kg) realizálódik.

A pecsenyekacsa-előállítás költsége 2020-ban (313,7 Ft/kg) közel 1%-kal, míg 2021 első felében (341,2 Ft/kg) közel 10%-kal volt magasabb, mint 2019-ben (311,4 Ft/kg). Ezzel szemben az árbevétel 2020-ban 1,6%-kal esett vissza, majd 2021-ben 1,7%-kal emelkedett a 2019. évi árszint fölé. Ennek eredményeként - a pulykaágazathoz hasonlóan - folyamatosan csökkent a jövedelem, ami 2019-ben még 27,2 Ft/kg volt, 2020-ban 27%-kal, 19,2 Ft/kg értékre csökkent, majd 2021-re szinte nullára (2,6 Ft/kg) redukálódott a "jó színvonalú" üzemekben is.

A zöldmezős telepi beruházások megtérülését vissza nem térítendő támogatás nélkül modellezve megállapítható, hogy a nemzetközi szinten is korszerűnek számító üzemek létesítése nem térül meg 10 éven belül egyik szakágazat esetében sem. Amennyiben 50%-os a támogatási intenzitás, a vágócsirke esetében 8,8%-os, a pecsenyekacsa esetében 7,2%-os, míg a vágópulyka esetében csak 3,3%-os belső megtérülési ráta várható a modellezett körülmények között. A nemzetközi példák is azt mutatják, hogy a mérethatékonyság kiemelten fontos a baromfiiparban, aminek igen komoly befektetett tőke igénye van. A hazai legnagyobb baromfifeldolgozóhoz hasonló színvonalú vágó- és daraboló üzem zöldmezős beruházása jelenlegi áron becsülve körülbelül 68 milliárd forintba kerül. Ennek vállalati szempontból vizsgált megtérülésére a jelenlegi gazdasági környezetben 40% alatti támogatási intenzitás mellett nem számíthatunk, míg 50%-os támogatási intenzitás mellett a beruházás a 8. évben térül meg és 9,3%-os belső megtérülési rátával bír.

Javasolt versenyképességet javító lépések a baromfi termékpályán

Várakozások szerint az EU baromfihús-termelésének súlypontja fokozatosan a keleti tagországok felé tolódik. Európa nyugati-északnyugati részével ellentétben Kelet-Európában inkább az intenzívebb tartástechnológiák részesülnek előnyben, ezért a termelési költségek kevésbé emelkednek. Magyarországon a szakmai közvélemény 2030-ig éves átlagban 5%-os bővülést tart reálisnak, ami stratégiai célként kitűzhető. A piaci lehetőségek kihasználása, a baromfi termékpályák fejlesztése érdekében racionális támogatási rendszert kell működtetni. Pozitívnak ítélhető, hogy az integrálni képes nagyobb üzemeknek adott a nagyobb összegű pályázatok lehetősége. Ugyanakkor szükséges a kisebb üzemek támogatása is, aminek feltételéül indokolt előírni az integrációkban való részvételt a stabil és távlatos piaci lehetőségek biztosítása érdekében.

A támogatási rendszernek célszerű ösztönöznie a koncentrációt. Ebben - nemcsak a nyugat-európai országok termelőihez, feldolgozóihoz, de Lengyelországhoz képest is - versenyhátrányban vagyunk. A baromfiágazat hazai és nemzetközi versenyképessége hosszú távon csak akkor javítható, ha termékpályán a jövőben tovább fog növekedni a koncentráció, mind a vágó-alapanyag előállítási, mind a feldolgozási fázisban. Kiemelt figyelmet kellene fordítani a lúd- és a pulyka ágazat fejlesztésére, példaként magunk elé állítva Lengyelországot. A húsliba ágazatban a lengyelek az elmúlt 20 évben szinte egész Európát, köztük minket is megelőztek, pedig ebben szektorban korábban mi voltunk a piacvezetők: évente 10 millió darab húslibát hizlaltunk, napjainkban pedig már csak 6-6,5 millió darabot. Lengyelországban ez idő alatt a húsliba előállítás évi 6 millió darabról 10 millióra nőtt. A lengyelek nagy előnye velünk szemben, hogy egységes a genetikájuk, jobb a technológiájuk, ami döntően a német tőkének köszönhető. Magyarországon az ágazat kiöregedőben van, nem történt meg a generációváltás, nincs fiatal szakember-utánpótlás. Emellett a liba sokkal nehezebben tud reagálni a piacon bekövetkezett változásokra, mint például a kacsa, vagy a pecsenyecsirke, ugyanakkor jók a piaci lehetőségei.

Tonnaszámra veszik a külföldiek ezt a magyar húst: itthon alig kell, pedig van bőven

A mirelit oldhatja meg a gyér hazai fogyasztást?

Ugyanez mondható el a pulykahizlalásról is, ahol még dinamikusabb volt a lengyel fejlődés. Az EU csatlakozáskor, 2004-ben Magyarországon 140 ezer, Lengyelországban pedig 170 ezer tonna pulykahúst állítottak elő. Napjainkban a magyar pulykahús-termelés nem éri el a 100 ezer tonnát, miközben Lengyelország csaknem megháromszorozta termelését és az évi pulykahús előállítása 500 ezer tonna körül alakul.

A baromfi ágazat versenyképességének javítása fejlesztéseket igényel, amely során kulcsfontosságú a méretgazdaságosság érvényesülése. A jelenleg használt termelő épületek és az alkalmazott technológiák egy részének műszaki színvonala alacsony. Mindezek miatt a zöldmezős beruházásokat kell előnyben részesíteni az ágazatban, különösen a nagyobb üzemek és nagyobb integrációk által szervezett formában. A fejlesztések korábban az egységnyi istállófelületen elért hozam növelésére összpontosítottak, ma azonban egyre inkább az uniós környezeti fenntarthatósági, állategészségügyi és állatjólléti követelményeknek való megfelelésre kell helyezni a hangsúlyt. A beruházások esetében így komplex szempont kell legyen a klímaadaptáció, a környezetvédelmi, állategészségügyi és állatjólléti követelményeknek való megfelelés, a genetikai potenciál kihasználása és a méretgazdaságosság is.

A baromfi-feldolgozásban kiemelt figyelmet célszerű fordítani a kapacitáskihasználás javítására. A baromfivágás technológiai sajátosságait is figyelembe véve, az állásidőket leszámítva napi szinten két műszakban, 2x8 órában működtethető egy üzem, s akár heti 6 napos folyamatos munkarend is kialakítható. Ha így közelítjük meg a kapacitásszámítást, akkor jelentős tartalék (kihasználatlan teljesítőképesség) mutatkozik a hazai feldolgozóiparban. Az így meghatározható kapacitáskihasználás átlagosan mindössze 39%, a nagyobb (5,9 ezer darab/óra feletti) kapacitású üzemek esetében pedig 57%. Ezért javaslatként fogalmazható meg az, hogy a mindenkori kapacitásbővítő fejlesztések, beruházások megvalósítása előtt a vállalatok vegyék számításba a munkarend kialakításában rejlő tartalékokat, amely a rendelkezésre álló tárgyi eszköz állomány kapacitáskihasználásának növeléséhez elsődlegesen járul hozzá.

Stratégiai cél a nemzetközi piacokon való versenyképességünk javítása. Az előállított magyar baromfitermékek piaci értékesítésében az érdekeltek közötti konszenzus megteremtésével indokolt az összehangolt értékesítés biztosítása. A versenyképesség javítása emellett a termékszortiment átalakítását is feltételezi. Komoly potenciál rejlik némely nyers (fagyasztott) és előkészített baromfihúsrész kivitelében: Afrikában az olcsóbb tömegtermékekkel, Ázsiában a csirkeszárnnyal és csirkelábbal, Észak-Amerikában az elősütött és előkészített baromfihússal lehetne érvényesülni. E lehetőségek kihasználása célként kitűzhető. Ehhez viszont komoly árualapra van szükség, ami ugyancsak az üzemméretek növelését és az együttműködések további erősödését feltételezi.