Végleg felboríthatja az eddig bebetonozottnak hitt viszonyokat a most értékesítés alatt álló állami termőföldeken, ha az Európai Bíróság előtt kötnek ki a bérleti díjakról kirobbant hazai viták. Nagy a valószínűsége ugyanis annak, hogy a luxembourgi testület burkolt állami támogatásnak minősítené, hogy az NFA korábban - akár évtizedekre - olyan haszonbérleti megállapodásokat kötött, amelyekben a piaciaknál jóval alacsonyabb bérleti díjak szerepelnek. Ez általános gyakorlatnak számított, de ilyen szerződések főként kedvezményezettnek tekintett agrártársaságokkal jöttek létre, amelyeknek utólag súlyos összegeket kellene fizetniük, ha a valós és a tényleges díjak különbözetét meg kellene téríteniük.

Az alacsony bérleti díjak mostanáig azért nem kerültek reflektorfénybe, mert azokat az állam szedte be. A földárverések után viszont a bérlőknek a díjakat az új tulajdonosok számára kell majd fizetniük, akik a megvett állami földeket addig nem vehetik birtokba, amíg a hatályos bérleti szerződések le nem járnak. Az új helyzetben az irreálisan alacsony - a piacinak sokszor felét-harmadát kitevő - bérleti díjak vitákat robbanthatnak ki, amelyek miatt az új tulajdonosok vagy a bérlők bírósághoz fordulhatnak. A tulajdonosok a piaci díjak megállapításáért indíthatnak pereket, míg a bérlők érvényes szerződéseikre hivatkozva éppen a díjnövelési kísérleteket támadhatják meg. Így hosszú és bonyolult pereskedés veheti kezdetét, amelynek a piaci szereplők mellett NFA is részese lehet.

Ezt követően könnyen előállhat az a helyzet, hogy valamelyik hazai bíróság a Kúriához fordul, hogy a testület az Európai Bíróságtól kérjen állásfoglalást, vajon az alacsony bérleti díjak okot adhatnak-e a hatályos szerződések részleges módosítására vagy akár felmondására. Az EB pedig egy ilyen, teljesen hivatalos vizsgálattal könnyen megállapíthatja azt is, hogy a piacinál kisebb bérleti díjakkal az állam hosszú ideig burkolt támogatást nyújtott egyes piaci szereplőknek.

Egyes jogértelmezések szerint az árveréseken nyertes tulajdonosok a mai Polgári Törvénykönyvre hivatkozva is kezdeményezhetnének egyoldalú díjemeléseket, mivel a területekért legalább a piaci ár plusz 10 százalékot kell fizetniük, miközben a bérletért a piacinál jóval alacsonyabb díjakat kaphatnak. Így a tulajdonszerzés olyan lényeges új körülménynek tekinthető, amely megalapozhatja a korábban kötött szerződések módosítását, vagyis az egyoldalú díjemeléseket.

E jogi álláspontra a "lex Simicskaként" is emlegetett, fideszes törvénymódosítási javaslat a közelmúltban úgy igyekezett ráerősíteni, hogy a tulajdonosi díjemelésekhez még egyértelműbb jogszabályi jogosítványokat adott volna. A parlament döntésével azonban csak az vált lehetővé, hogy az új tulajdonosok a 2013. december 15-e után kötött bérleti megállapodásoknál kezdeményezhessenek egyoldalú díjemeléseket . A korábban létrejött megállapodásoknál ilyen lehetőséggel továbbra sem élhetnek, mert ehhez a kétharmados földforgalmi törvényt kellett volna módosítani, ehhez viszont nem volt meg a kellő számú szavazat. Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter ugyanakkor a "lex Simicska" elbukása után bejelentette, hogy a kormány újabb - immár véglegesnek tekinthető - jogi lehetőségeket keres a bérleti díjak emeléséhez.

Bármilyen jogi megoldás születik is azonban, nem szűnik meg annak a veszélye, hogy a bérletidíj-viták az Európai Bíróság elé kerüljenek. Továbbra is megmarad ugyanis annak az esélye, hogy az új tulajdonosok hazai bíróságokhoz fordulnak, ha díjnöveléseiket a bérlők nem fogadják el, illetve ez utóbbiak is bíróságokon kérhetnek jogorvoslatot, ha a tulajdonosi lépéseket vitatnák.