Háztáji gazdaságában Nagy László 8 éve akkor kezdett el foglalkozni az alakorral, amikor a családjában megjelent a daganatos betegség. Maga is refluxszal és ízületi gyulladással küszködött, az alakor fogyasztása nagyban hozzájárult a betegségből való felgyógyuláshoz. Szemléletes példával így magyarázta az Agrárszektornak, mi a különbség, ha az ember hagyományos bolti lisztet vagy alakorból készültet fogyaszt:

Mi is az alakor?

Korunk újra felfedezet ősbúzája. A diploid, pelyvás alakor (Triticum monococcum subsp. monococcum) a világ, és egyben a Kárpát-medence legrégebbi kultúrbúzája. A Közel-Kelet "termékeny félhold" területén vették háziasításba a Kr.e. 8. évezredben, majd az aratónépesség kultúráival került hazánk területére a Kr.e. 6. évezredben. Mintegy négyezer éven át a Kárpát-medence egyik meghatározó gabonája volt, amint azt az ásatásokon talált alakorszemek és cséplési maradványok bizonyítják. A római kortól kezdve a ma általánosan termesztett nagyobb hozamú, de jóval magasabb agrikultúrát és gondoskodást igénylő, csupasz, és emiatt könnyen csépelhető, közönséges, másnéven vetési búza fokozatosan kiszorította. Az alakor gyűjtőnév - magyarázta Nagy László - azért lett a hazai változatnak "bözödi" a neve, mert 15-20 évvel ezelőtt Dr. Gyulai Ferenc archeobotanikus professzor Erdélyben, az elárasztott Bözödújfalu térségében talált rá. Ott még termesztették. Igazából már nem is a magjáért termesztették, azért maradt fenn, mert szalmáját használták, abból készítették a szalmakalapot. Nagyon erős és rugalmas, hosszú és sima, szép sárga színű, és jól tárolható. Nagy László elmondása szerint itthon is élnek olyan szalmafonó népművészek, akik pont ezért vágtak bele a háztáji alakor újbóli termesztésébe.

Az alakor búza a Kárpát-medencében a 19 századig tömegáru volt, de az iparosodással az úgynevezett kopaszbúzák szinte teljesen kiszorították. Ezt könnyebb volt csépelni, nem kellett hántolni, nagyobb termésátlagot hozott. Az alakor legközelebb a II. világháború után került újra elő: a Veszprémi Egyetemen készült is egy tanulmány arról, hogy az alakor az a búzafajta, amit nagyon gyorsan vissza lehetne hozni a háború sújtotta magyar mezőgazdaságba. Hiszen egy csodás beltartalmú növény, nagyon könnyen termeszthető, kis háztáji gazdaságokban, önellátásra abszolút alkalmas:

Nagy László szerint intő jel, hogy termőföldjeink mintegy 70 százaléka mára terméketlen, kistúlzással szinte csak a növények támasztására szolgál. Egy kimutatás szerint talajainkból átlagosan 7-9 százaléknyi humusz hiányzik, ez nem tűnik nagy számnak, azonban - magyarázza - a humusz egy összefoglaló név, nagyon komplex élő anyag. Egy százaléknyi humusz visszaállításához 30 év tudatos talajregenerációra van szükség. Ebben a folyamatban segíthet az alakor, amit Dr. Gyulai Ferenc pár évtizeddel ezelőtt megtalált Bözödújfalun. A hozott magokból először saját birtokán vetett, elkezdte vizsgálgatni és kóstolgatni. Többször megfordult Kis-Ázsiában, ott tanulmányozta az alakor ottani feldolgozását. Ajándékozott belőle ismerőseinek, így, közvetett úton jutott 20 kiló vetőmaghoz Nagy László is.

Baráti társaság szerveződött az alakor köré

Ennek az eredeti, a mai értelemben még nem nemesített tételnek a gondozását, fajtafenntartó termesztését, feldolgozását és termékké alakítását vállalta fel aztán a 2015-ben alakult Bözödi Alakor Társaság. Jelenlegi tartamkísérleti vetésterületeik Tata, Héreg, Ócsa és Badacsony települések közelében találhatóak. A társaság, amennyire anyagi erejük engedi, folyamatosan végez az alakorral vizsgálatokat, vizsgálják a gabona beltartalmi értékét és tulajdonságait. Nagy László családjával először egynegyed hektáron kezdte el a termesztését, de nem volt egyszerű feladat, nem volt, ahol a magokat lehántolják és megőröljék. Jelenleg ott tartanak, hogy már közel 8 hektáron termelnek Ócsán, a hántolást is sikerült megoldaniuk, saját kis malmot is építettek, de a termés nagy részét egy nagyobb malomba viszik át, aztán visszavásárolják a lisztet:

Számtalan előnyös tulajdonsággal bír

Az alakor a legmostohább körülmények között, tápanyagszegény, gyomos talajon is megterem. Remek a gyomelnyomó képessége . Ellenáll a pusztító gombabetegségeknek, búzaüszögnek, gabonarozsdának, lisztharmatnak. Fagyálló, a szél nem dönti le könnyedén, nagy a szárszilárdsága. Vegyszermentesen termeszthető. A termés évről évre visszavethető.

Ideális gabona a modern "reformkonyhához"

Az alakor lizin-, mikroelem- és esszenciális aminosavtartalma igen magas, szénhidráttartalma alacsony, ezért is ideális gabona a modern "reformkonyhához". A belőle készített étel könnyen emészthető. Erdélyben ősi lepényféléket, pogácsát és kenyeret sütnek belőle; az így sütött kenyér íze a Svájcban divatos "dióskenyérre" hasonlít.

Takarmánynövényként sem utolsó

Nagy László gazdaságában takarmánynövényként is kiválóan teljesít:

Vadak viszont nem legelik le

Óriási termesztési előnye lehet, hogy a vadak kalászosan nem bírják megenni. Nagy László tapasztalata szerint:

Az előnyei mellett a hátránya

A növény kicsi kalásza miatt a terméshozama alacsony - termőhelytől függően 1,5-3,0 tonna/hektár- ezért Nagy László azt nem hiszi, hogy a mai termelési viszonyok között érdemes lenne nagyüzemileg az alakorral foglalkozni, ennek ellenére fantasztikus lehetőségeket lát benne. Mint mondta, elég 3000 négyzetméter föld, ha azt bevetjük alakorral, az már elegendő egy családnak, hogy egész évre meglegyen a lisztje. Nem kell sem műtrágyázni, sem permetezni, nem zsigereli ki a földet. Szerinte az egyre szárazabb nyarak és a kiszámíthatatlan időjárás valamint az ökológiai gazdálkodás terjedése is az alakor búza felé irányíthatja a gazdálkodók figyelmét.