Június 14-én Raskó György ismert agrárvállalkozó azt írta a közösségi portálon, hogy  a Nitrogénművek sorsa nemcsak Bige Lászlót érintő kérdés, a tét maga a szabadverseny, ami nagyon is a termelők bőrére megy.

Ebből a szempontból lényegtelen, hogy kik akarják megszerezni a Bige-birodalmat. Ahogy írja: ... "Miután nem tudta megszerezni (Bige László) a KITE-t, úgy döntött, hogy saját input-forgalmazó- szolgálató céget alapít, ez a Genezis Kft, amely rakétasebességgel lőtt ki többek között az "akciós" áron szállított műtrágyái miatt. Ezzel sok borsot tört versenytársai orra alá, akik emiatt kemény árversenybe kényszerültek. ... A lényeg: a három nagy közötti rivalizálás, amely mögött egymás iránti személyes ellenszenv is volt NAGYON JÓL JÖTT A GAZDÁKNAK!." Raskó György reményét fejezte ki a posztban, hogy ha Bigét mégis az érdekeltségei eladására kényszerítik, akkor a gyárait egy semleges harmadik szereplőnek adja el, aki semmiképp sem lehet hazai vevő.

Lássuk akkor, mi  helyzet!

Ők a régiós versenytársak

Ahogy az agrárszektor.hu arról beszámolt, 2014-től valóban őrült vesszőfutás kezdődött el a Csányi Sándor (KITE Zrt.), Andrej Babis (IKR Agrár Kft.) és Bige László (Nitrogénművek Zrt.) között. A KITE-nek nincs saját műtrágyája, de azt egyik hazai riválisától sem kívánja megvásárolni, hanem Romániából rendeli (Azomures). A marosvásárhelyi gyár egyébként egy svájci vállalat, az Ameropa tuljadonában van. Az IKR Agrár Andrej Babis gyáraiból tölti fel a kínalatát (Duslo és Lovochemie). Csak a Nitrogénművek rendelkezik saját gyártású készletekkel.

Ekkora biznisz a műtrágya Magyarországon? Ennyit hozhat a Bige-birodalom!

A Bige-sztori kapcsán most egy kicsit körüljárjuk a műtrágyapiacot.

Ahogy arról írtunk, a Nitrogénművek 5 éve még a hazai műtrágyapiac több mint 70 százalékát uralta, hegemóniája megkérdőjelezhetetlen volt. Mostanra mintegy 60 százalékosra "zsugorodott" a fölénye. Andrej Babis cseh miniszterelnök és milliárdos üzletember ugyanis kíméletlenül nyomul a régióban. A KITE-vel folytatott verseny akkor éleződött ki, amikor Bige László úgy döntött, maga is integrátori babérokra tör: nemcsak műtrágyát, hanem vetőmagot és vegyszert is fog árusítani, és vállalkozik a termény felvásárlására. A KITE - Csányi Sándor kezébe kerülve - nem vásárolt többé a Nitrogénművektől műtrágyát, hanem a romániai beszerzési forrás mellett döntött.

Erre lentebb még kitérünk. A Nitrogénművek saját elemzése szerint ők a legnagyobb régiós versenytársak Bige számára a térségben.

Régiónkban a Nitrogénművek gyártási kapacitása bő egy millió tonna 27%-os nitrogénműtrágya volt 2015-ben. A lengyel Azoty ennek a dupláját termeli meg, és közelebb is van hozzánk, mint a marosvásárhelyi Azomures. Árbevétele mintegy 202 milliárd forintnak felel meg. A fele ekkora kapacitású Bige-gyár csak 88 milliárdot hoz a konyhára. Ha Andrej Babis két gyárát összeadjuk, akkor a cseh vetélytárs 900 ezer tonnával követi Bige Lászlót a régiós kapacitások versenyében. Csak a Duslo 113  milliárdos forgalmat bonyolít, a Lovochemie pedig 53 milliárd forintnak megfelelő árbevételt könyvelhet el. A negyedik legnagyobb gyár a szomszédságunkban a marosvásárhelyi Azomures 762 ezer tonnás kapacitásával és 107 milliárd forintnak megfelelő árbevétellel.

Vagyis egy dolog a termelési kapacitás, és egy másik, hogy ezt milyen eredménnyel hasznosítja a tulajdonos. A Nitrogénművek 2013 és 2018 között csaknem 100 milliárd forintot fordított olyan fejlesztésekre, melykek révén hatékonyabban és többet termelhet. A cél az évi 1,4 millió tonnás 27 százalékos nitrogénműtrágya kibocsátása.

Mitől olcsó a műtrágya?

A gyártás modernizálása fontos dolog, hiszen a nitrogénműtrágya gyártásához szükséges kőolaj beszerzési ára nagyjából minden versenytársat egyformán érinti. Ezen felül számít az energia és a munkaerő költsége is, ami viszont alaposan eltér az egyes országokban. Az eladási árban szerepe van továbbá a fizetőképes keresletnek és a piaci dominanciának is.

Akkor nem mindegy, hogy kié a gyár?

Nehéz kiszűrni, hogy a piaci verseny és a kőolaj ára milyen mértékben hatott az elmúlt évek pétisóáraira, de biztosak lehetünk benne, hogy a vetélkedésnek is szerepe volt az árcsökkenésben. Mint azt fentebb hangsúlyoztuk,

De vajon, mi változna, ha a magyar milliárdos elveszítené a gyárait? A szolnoki vegyiüzem bezárása - amint azzal Bige a múlt héten fenyegetőzött - nem hozna nagy változást az erőviszonyokban. Ez a gyáregység összetett (NPK) műtrágyák gyártásával foglalkozik, valamint kénsav, kriolit és szilika termékekkel. A gazdák azonban mindenütt  a világon nitrogénműtrágyából vásárolnak a legtöbbet, a 14 milliárdos összárbevételű szolnoki gyár "elvesztése" nem  mozdítaná meg az árakat.

Kész, vége: lehúzza a rolót Bige László, 250 ember kerül utcára

Napokon belül megkezdik a szolnoki Bige Holding dolgozóinak elbocsátását.

A Nitrogénművek bezárása már egészen más lapra tartozik, hiszen ezzel egy csapásra a magyar piac 60 százaléka "üresedne" ki. Elképzelhetetlen egy millió tonnányi pétisó kiesése a piacról, nem is valószínű, hogy megtörténhet. Raskó György felvetése, miszerint a Bige-birodalmat egy külföldi tulajdonos kezébe kellene adni - ha már muszáj -, valóban növelhetné a hazai versenyt.

Az IKR Agrár Kft. nagy történelmi hagyományokkal rendelkező, de ma már csak az ország kisebbik részét lefedő értékesítő hálózat; tavaly 93 milliárdos árbevételt értek el. Az IKR Agráron kívül Andrej Babis tulajdonában van a 21 milliárdos bevételű, gépforgalmazással foglalkozó Agrotec Kft. és a sütőiparban érdekelt 7,5 milliárdos forgalmú Ceres Zrt. is. Mindez azért érdekes, mert Babis már pusztán ezzel a három céggel ott van a teljes inputpiacon (beleértve a gépeket), és a terményfelvásárlásban is részt vesz. Ha ehhez még hozzájönne a Nitrogénművek értékesítői hálózata és termékportfóliója (vetőmag és vegyszer is), az már komoly fejtörést okozna a Csányi Sándor tulajdonában álló KITE Zrt. vezetésének. Ez a cégháló már sokkal nagyobb erőt képviselne, mint most, amikor az IKR Agrár és a Nitrogénművek ellenfelei és nem szövetségesei egymásnak.

 

A KITE Zr. persze egymagában képes a termelés teljes integrálására: mindene van a mezőgazdasági munkákhoz és mindent fel is vásárol a szezon végén. Árbevétele egymagában 291 milliárd forint. Most képzeljük el, hogy Csányi Sándor a nyerő, és megszerzi mindkét Bige-gyárat. Ez azt jelentené, hogy  a hazai műtrágyagyártás és az országos inputanyag-forgalmazói hálózat egyetlen kézbe kerülne.

Mivel gondolatjátékról van szó, az sem kizárható verzió, hogy Bige László végső kétségbeesésében egy harmadik szereplőnek adja át a gyárait: például a lengyel Azotynak. Mért is ne? Ez a döntés nem hozná merőben más pozícióba az új tuljadonost a magyar piacon, és talán éppen ezért lehet szimpatikus megoldás. Fenti fejtegetésünk persze pusztán elméleti, és nem jelenti azt, hogy bármelyik megoldást preferálnánk. A legjobb mégiscsak az lenne, ha minél több, erős magyar szereplő lenne a hazai paicon.