Nagy István és Áder János is ott lesz az idei Agrárszektor konferencián!
Az idén először 3 napos konferencián előad többek között Bige László, Gyuricza Csaba, Éder Tamás, Feldman Zsolt, Jakab István, Harsányi Zsolt, Makai Szabolcs, Szabó Levente, Kulik Zoltán, Hollósi Dávid és még sokan mások...
Ne maradjon le az év egyik legjelentősebb agrárszakmai eseményéről!
A múlt heti siófoki Portfolio Agrárszektor 2019 konferencia egyik panelbeszélgetése olyan témákat járt körül, amelyeket egyébként sok tévhit is övez. Az egyik az, hogy a többi V4-es ország jobban támogatja az élelmiszergazdaságát, a másik az, hogy a feldolgozóiparnál csapódik le a termékláncban keletkező jövedelem nagy része. Szó volt a külföldi tőke szerepéről, a nemzetközi versenyről és az egyes szektorok érdekérvényesítő képességéről is. A beszélgetést Éder Tamás, Magyar Húsiparosok Szövetségének elnöke moderálta, előrebocsájtva, hogy a beszélgetés célja az, hogy a termelők jobban értsék az élelmiszeripar helyzetét. A lengyel oldalt Potori Norbert képviselte, aki a NAIK Agrárgazdasági Kutató Intézet Agrárgazdasági Kutatások Igazgatóságának vezetőjeként sokat foglalkozott a lengyel élelmiszeriparral. A magyar oldalt Kapronczai István, az OTP Bank agrárszakértője mutatta be, míg északi szomszédunk helyzetét a szlovák élelmiszeripari kamara igazgatója, Jana Venhartová ismertette.
Kapronczai István rögtön az elején leszögezte: az élelmiszer-alapanyagok feldolgozása nemcsak egy értéknövelési lehetőség, hanem kereskedelmi kényszer is. Mint mondta,
-érzékeltette. Jana Venhartová ezzel kapcsolatban nagy hibának nevezte, hogy hazájában a politikusok érzékenyebbek a termelők, mint a feldolgozók problémáira. Ennek eredménye, hogy ma már csak 40 százalék a szlovák termékek aránya a polcokon, míg 2011-ben ez még 50 százalék volt. (Éder Tamás megjegyzi: Magyarországon 65-75 százalékos a hazai termékek aránya a kereskedelemben.) Szlovákia a gyenge élelmiszeripara miatt ki van téve a harmadik országokból érkező importnak, különösen Ukrajnától tartanak. Az ukrán csirke olcsóbban lép be az országba, mint ahogy azt Szlovákiában megtermelni tudják. Aggódnak amiatt is, hogy a Brexit után egy sor élelmiszer, amely nem léphet be Angliába, majd Kelet-Európára szabadul. Félnek az unió tervezett szabadkereskedelmi egyezményeitől is, mivel az élelmiszeriparuk nem elég versenyképes ehhez a konkurenciaharchoz.
Potori Norbert ennek szöges ellentéteként a lengyel élelmiszeripar sikerének okairól beszélt. Ma a lengyel élelmiszergazdaság kibocsátása az uniós termelés 9 százalékát teszi ki, ezzel a hatodik legnagyobb a közösségen belül. A kibocsátás 26 százalékát adja a húsipar, 12 százalékát a tejipar. A fejlődés gátját képezi, hogy még mindig 1,4 millió mezőgazdasági vállalkozást tartanak nyilván, bár erőteljes a koncentrációs folyamat. A feldolgozás egyes ágai szintén szegmentáltak, különösen a húsfeldolgozás. A tejfeldolgozásban azonban a legnagyobb piaci szereplő részesedése 20 százalékos arányt képvisel. A sikerük titka az uniós csatlakozás előtti felkészülésben keresendő.
A külföldi tőke zöldmezős beruházásokat is végrehajtott, és ez a folyamat még ma is zajlik. A legvonzóbb iparáguk az élelmiszeripar, ami annak is köszönhető, hogy ezer kilométeren belül 200 millió fogyasztó érhető el a kereskedelem számára. Erős a marketingjük, leginkább a baromfipiacon, amivel mi keveset foglalkozunk - sorolta Potori a lengyelek erősségeit.
Kapronczai István arról tájékoztatott, hogy Magyarországon viszont egyre kevésbé vonzó ágazat az élelmiszeripar. A rendszerváltáskor 20-30 százalék volt a külföldi tőke aránya az élelmiszeriparban, ami 2000-re már a jegyzett tőke 63 százalékát tette ki. Ma bő 50 százalék az aránya. Ez nem baj, inkább az a proléma, hogy a kivonuló külföldi tőke helyét nem foglalta el a magyar. Az ágazat összes jegyzett tőkéje ezért 2000 óta csökken. Változnak a fogyasztói szokások is, aminek nagyobb hatása van az élelmiszeriparra, mint a népesség növekedésének. A változó szokásokra csak fejlesztésekkel lehet válaszolni, ehhez azonban tőkére van szükség. A magyar befektetők számára nem túl vonzó a feldolgozás, aminek az az oka, hogy
2002-ben, az EU-csatlakozás előtt az összes támogatás 15 százaléka célozta az élelmiszeripart, 2016-ban viszont már csak 1 százaléka. Ebből csak kiseszköz-beszerzésekre futja, nincsenek nagy volumenű beruházások. Ne feledjük, a támogatások egy ágazat hitelképességét is befolyásolják. Ha kevesebb a támogatás, kevesebb a hitel is - mutatott rá Kapronczai a tőkeprobléma másik aspektusára.
A szlovák szakember számokon keresztül érzékeltette, hogy ennél sokkal rosszabb helyzetbe is kerülhet egy ország elhibázott támogatáspolitikával.
Az egész szektor nem elég attraktív a befektetésekhez. Szlovákiában is 50 százalék a külföldi tőke aránya az élelmiszeriparban, ezek a vállalkozások annyival fejlettebb technológiával és bérezési lehetőségekkel rendelkeznek, ami borítékolja a szlovák tőkearány folyamatos visszaszorulását az ágazatban.
Potori Norbert megjegyezte: Lengyelországban ágazatonként nagyon eltérő a külföldi tőke aránya. A növényolaj-gyártásban pédául 90 százalékos, a cukorgyártásban 80 százalékos, a takarmányiparban 50 százalékos (a legnagyobb aránynövekedés itt volt a csatlakozás után) és 20-25 százalékos a húsfeldolgozásban, a zöldség-gyümölcs ágazatban, illetve a tejiparban.
Éder Tamás egy másik kényes kérdést is felvetett: vajon hogyan alakul a jövedelem-elosztás a termékpálya mentén? Kapronczai megjegyzi, az sem mindegy, mekkora összegen kell osztozkodni. 2010-től 2018-ig 30 milliárdról 160 milliárd forintra emelkedett a magyar élelmiszeripar kibocsájtása. A feldolgozás az évek során vesztett az osztozkodásban, ennek oka a fentebb említett beszorítottsága a két erős szereplő közé.
- jegyezte meg a szakember. Jana Venhartová nem tudta megmondani, hogy mekkora jövedelem keletkezik a termékpálya egyes lépcsőfokain, mivel ilyen információ nem áll a kormányzat rendelkezésére. "Attól várok változást, hogy hamarosan már az unió is jelentést vár arról, hogy bizonyos termékeket milyen ráfordítással termelünk meg. Azt reméljük, hogy ez információval fog szolgálni a termékláncban keletkező jövedelmekről is" - mondta. Éder Tamás hozzátette
Potori Norbert egy uniós tanulmány révén pontos adatokkal tudott szolgálni arról, hogy Lengyelországban a sertés termékpálya esetén a 2015-17 között keletkezett jövedelem 45 százalékából a termelők részesedtek, 40 százalékot vitt el a kereskedelem, és csak 15 százaléka jutott - az egyébként fejlett - feldolgozásnak. Utalt rá, hogy a franciáknál a feldolgozóipar 25 százalékos arányban birtokolja a termékláncban keletkező jövedelmet, a hollandoknál viszont a kereskedők nagyon erősek: az összes jövedelem 80 százaléka náluk csapódik le. Tehát nagyon eltérő lehet az egyes országokban az egyes szegmensek érdekérvényesítő képessége.
Ezzel kapcsolatban szóba került a termelők horizontális és vertikális szervezettsége is. Lengyelországban a leginkább integrált ágazat a tejipar, a termelés 80 százaléka így zajlik, horizonntális termelői csoportosulások azonban sem ebben, sem más ágazatokban nincsenek. Magyarországon a baromfihús előállítása zajlik a legintegráltabb keretek között, a második a zöldség-gyümölcs ágazat 20 százalékos szervezettséggel - ismertte a magyar helyzetet Kapronczai István. Szlovákiában nem működik az integráció, sem horizontálisan, sem vertikálisan, ezért a kereskedelem felé áramlik a jövedelem legnagyobb része.
A Portfolio Agrárszektor 2019 konferenciáról eddig megjelent cikkeink:
- Elárulták: ezek voltak az utóbbi évek legnagyobb tévedései az agráriumban
- Megszólaltak a szakemberek: nagyot bukhat az a magyar gazda, aki nem él ezzel a lehetőséggel
- Óriási birtokrendezés jön: a földtörvényre is hatással lesz
- A régi földértékelési módszerek teljesen elavultak: itt vannak az újak
