Az üzletekben gusztusos csomagolású haltermékek garmadáját kínálják, melyekről optimális esetben minden fontos információt leolvashatunk, ám olykor találkozhatunk meghatározhatatlan besorolású áruval is. A MATE szakemberei szerint fagyasztott hal esetében nehezebb tévedni, de érdemes figyelni, hogy a halhús lehetőleg fehér vagy rózsaszín legyen, semmiképp se barnás, illetve ne legyen rajta sok jég. Amennyiben jégen tárolt - tehát már bizonyos mértékig feldolgozott - halat vásárol az ember, annak frissességéről úgy lehet meggyőződni, ha megnézi a kopoltyúját és a szemét. Ha a kopoltyú mélyvörös vagy piros, akkor a hal még friss, ha azonban már megszürkült, akkor ajánlatosabb elállni a vásárlástól. Szintén a hosszabb tárolásra utal, ha a szem homályos vagy olyan, mintha hályog borítaná. Száraz vagy ragacsos halat sem tanácsos megvenni, lévén, hogy a friss hal bőre csúszós és nedves. Az élő hal esetében elsősorban esztétikai kérdés a hal vásárlása, tehát a sérülésektől, torzulásoktól mentes halat érdemes választani.

Fontos információ, hogy honnan kerül a boltokba a termék - legyen szó fagyasztott vagy élő halról. Az Egyetem kutatói azt javasolják, hogy inkább tenyésztésből (akvakultúrából) származó halat vásároljanak az emberek a természetes vizekből halászottal szemben. Ahogy fogalmaztak, ennek nemcsak az az oka, hogy ezzel a természetes vizek (elsősorban tengerek, óceánok) halállományát kíméli az ember, hanem az is, hogy az ilyen halak élőhelyén található szennyezőanyagok általában nem ismertek. A bizonytalan eredetű halak jelentős egészségügyi kockázatot képviselhetnek. A szakemberek általában a halászatból (tehát nem tenyésztésből) származó olcsó, fagyasztott tucatáru fogyasztását nem javasolják, mert azok eredete nem mindig kellőképpen ellenőrzött. Itt is figyelembe kell venni ugyanakkor, hogy a drágább, friss, tengeri halászatból származó, még nem fagyasztott hal prémium termék, ami a legtöbb esetben kiváló minőségű.

Az őshonos halak kontra importból származó termékek kérdésében a Halgazdálkodási Tanszék munkatársainak válasza egyszerre megnyugtató és int óvatosságra. Elmondásuk szerint a hazai halastavi, illetve intenzív tenyésztésből kikerült hal esetében a terméklánc gyakorlatilag az egyed létrejöttétől (az ikra megtermékenyülésétől) kezdve ismert. Tudható, melyik gazdaság tenyésztette, milyen kereskedelmi útvonalon jutott el az árusítóhelyre. Ennek megfelelően a MATE szakemberei ezt tartják a legbiztonságosabbnak. Szintén nem problémás a külföldi, akár tengeri, akár édesvízi akvakultúrából származó hal, hiszen az áruházláncok kizárólag ellenőrzött terméket szerezhetnek be, bár ebben az esetben a hosszú szállítás miatt már csak nagyon jó szervezés mellett kerülhetőek el a problémák. Magyarországon természetes vízi, kereskedelmi célú halászat nem létezik, így ilyen hal nem kerül a fogyasztókhoz, legfeljebb, ha maguk fogják meg (mint például a horgászok). Igazán kockázatosnak csak a külföldi (akár tengeri, akár édesvízi) fogásból származó halak egy kisebb része tekinthető.

Irány tehát a piac vagy a bolt! De hol vásároljon az ember halat? Erre vonatkozóan itt az iránymutatás: a friss hazai tenyésztésből származó halat bizalommal meg lehet vásárolni a halboltokban és áruházláncok halas pultjainál, de akár közvetlenül a halgazdaságtól is, ha erre van lehetőség. Ez utóbbit különösen a kevés hazai pisztrángos gazdaság esetében javasolják a szakemberek, mert a termelés alacsony volumene miatt az áruházláncok pultjaira ezek a termékek nem jutnak el.