Mindenekelőtt a legfontosabb a talajelőkészítés, és a megfelelő vetőmag kiválasztása. Fontos, hogy a gyökérágy nedves, rögmentes legyen, és ne legyenek művelőtalpra utaló jelek, se kiskertben, se a nagyobb termőterületeken. A jó mag- vagy vetőágy laza, gyommentes, egyenletes mélységű és aprómorzsás. Az ősszel vethető hidegtűrő zöldségfajok magjai általában már a vetés évében meggyökeresednek, fejlődésnek indulnak, majd a téli fagyok alatt hibernálódnak, viszont az első felmelegedésnél fejlődésnek indulnak.

Fontos, hogy a tél alá vetés nem tévesztendő össze az őszi vetéssel. Az utóbbi esetben ugyanis korábban, még az őszi szezon közepén - szeptember végén, októberben vetjük el a magot, így a növény még a tél beállta előtt kikel és megerősödik, így vészeli át a zord időszakot, kora tavasszal pedig már szedhető.

A kertészeti kultúrák őszi/tél alá vetése

Az őszi vetésnél figyelembe kell venni a felmagzás miatti termésveszteséget, hiszen sok zöldségnövényünk idő előtt magszárba szökken, vagyis túl hamar virágzik, és idő alatt hoz termést, ami pedig ront a termés minőségén. Minél fejlettebb a dughagyma, amit ültetünk, annál inkább fennáll a veszélye a felmagzásnak. Ez magfogás szempontjából hasznos, amennyiben az a célunk, de étkezési szempontból nem kívánatos, hiszen romlik a hagyma minősége. A hagyma felmagzását segíti a hideghatás, azaz a vernalizáció, vagy jarovizáció, amikor meghatározott időtartamú alacsony hőmérséklet kiváltja a generatív szervek kifejlődését, a magszár képződést. A hagyma mellett a káposztafélék, gyökérzöldségek (pl. zeller, répa) szintén hajlamosak erre. Ha tudjuk, melyik növény milyen körülmények között hajlamos magszárba szökkenni, akkor ezt el tudjuk kerülni. A téli vetéseknek ebben pedig nagy szerepük lehet.

Tél alá vetésre leginkább alkalmasak a rövid tenyészidejű, korai zöldség fajok/fajták: sárgarépa (Napoli, Karotela, Rondo), petrezselyem (Korai cukor), borsó (Debreceni és Újmajori korai, Rajnai törpe), spenót (Matador, Vital, Atlanta), sóska (Pallagi nagylevelű), mák, metélőhagyma és fokhagyma. Az őszi fokhagymát és a korai zöldhagymát legkésőbb október elejéig érdemes ledugni, kihajtva, meggyökeresedve szépen áttelel, legalább két héttel szedhető fel, mint a tavaszi vetés. A fejes saláta remekül bírja a telet, akár a korábbi felmagzott saláta magját is lehet vetni kiskertben. Óvakodjunk a mélyültetéstől, emellett ne aggódjunk, ha a magasan ültetett palánták az első öntözés ellenére ellankadnak, másnap újra felélénkülnek.

Őszi vetésű szántóföldi növények felmerülő növényvédelmi problémái

Az őszi vetésű növények számára a gyökérágy és a vetőágy készítése követi a tarlóápolási munkákat, majd maga a vetés. Legfontosabb ősszel vetendő növényeink az őszi káposztarepce, az őszi árpa és az őszi búza. A megválasztandó talajművelési technológia függvénye a földrajzi adottságoknak a talaj tulajdonságainak és nem utolsó sorban a termelő választásának. A kiskerti zöldségekkel szemben, az őszi vetésű szántóföldi növényeink sokkal kitettebbek a téli viszontagságos időjárásnak, vagy az esetleges vadkároknak. Szerencsére az optimális vetési idő megválasztásával, vagy a megfelelő technológiával mérsékelhető a károk mértéke.

A leginkább előforduló probléma lehet a hónyomás, másnéven a kipállás

Leginkább az őszi kalászosokban fordul elő, amikor a vetés túl buján megy a télbe, vastag, nehéz hótakaró borítja, vagy esetleg jégréteg képződik. Sajnos a hóolvadás után sárga a vetés, a növények könnyen kihúzhatóak, felmelegedés után pedig barnul az állomány. Amikor a területeink fedve vannak ezzel a nehéz hótakaróval, akkor a növények elhasználják a hóban tárolt levegőt, és megfulladnak. A jégréteg megtörésével, vagy granulált nitrogén műtrágya kijuttatásával enyhíthető a kár.

Hópenész

Szintén az őszi kalászosokat és takarmánykeverékeket károsítja, hasonlóképpen, mint a kipállás esetben. Lényeges különbség viszont, hogy a hópenész esetében a fuzárium fajok jelentős szerepet játszanak, így magasabb mértékű a károkozás is. Ez a kár csak abban az esetben merülhet fel, ha a termelő elmulasztotta a vetőmag csávázását. A kár mérséklése hasonló a kipálláséval, de a teljes terület mentése sajnos itt sem jellemző.

Felfagyás

Többnyire a kötött, sok agyagfrakciót tartalmazó, nagy duzzadóképességű talajokon jelentkezik, tél végén vagy kora tavasszal. A felfagyás oka a hőmérséklet ingadozása által kiváltott, talajokban lévő függőleges irányú mozgás. Ilyenkor az éjszakai fagyok hatására megfagy a talajban lévő víz, 9-10%-kal nagyobb lesz annak térfogata, ezért megemelkedik a talajszint. Nappal a magasabb hőmérséklet miatt a föld felső rétege kienged majd zsugorodik, majd ez a folyamatos talajmozgás eltépi a gyenge gyökérzetet, a növény sárga, majd rozsdabarna színű lesz, a növény pedig könnyen kihúzható lesz a földből.

Kifagyás

Jellemző probléma az őszi vetésű kultúráknál a kifagyás, ami ellen a tudatos vetés az egyetlen módszer. Ha optimális időben, nem fagyzugos területre vetünk jó fajta állományt, akkor megelőzhető a kifagyás veszélye, sőt még akár a -15 és -20 celsius fokos hidegeket is átvészelik.

Belvíz, pangó vizek

A víz borította talajokban a gyökérzóna már nem tartalmaz levegőt, mert teljesen kiszorult. Emellett ha napokig magasabb hőmérséklet, akkor a növény számára teljesen ellehetetleníti a túlélést, és elpusztul. Téli időszakban tehát ez a kártétel ritkább, viszont annál fenyegetőbb a kora tavaszi olvadások miatt. Sajnos a pangó vizek kialakulásában nagy szerepet játszanak az évekig tartó keskeny talajművelések (felső 10-15 cm tárcsázása), vagy a sekély szántás miatt kialakuló eke-, vagy tárcsatalp betegség. A rosszul talajművelési technológiák által romlik a talaj vízbefogadó- és vízelvezető képessége.