Csakhogy az Alpokalja kivételével hazánk mai területén nincs a laikus szemmel "fenyőfának" tekintett fajok, azaz a luc-, a fekete- az ezüst- és a jegenyefenyő számára igazán optimális élőhely. Ettől függetlenül működött a dolog, ha fenyveseink nem is csattantak ki az egészségtől, azért viszonylag jól elvoltak. Egészen a XXI. század elejéig, amikorra a klímaváltozás hatásai egyre erőteljesebbé váltak - írja a 24.hu. Ma már ott tartunk, hogy a hazai ültetett, elegyetlen (egy fafajú) fenyvesek jó része beteg vagy elpusztult, a közeli jövőben pedig nagy valószínűséggel alig marad egészséges fenyőerdő Magyarországon.

Itt a sokkoló igazság: az óriásfenyők ötöde odaveszett a kaliforniai erdőtüzekben

Rengeteg fa pusztult el az elmúlt két évben.

A fenyőfélék egyébként egy számos fajt magában foglaló rendet alkotnak rendszertanilag, számunkra a legismerősebbek az őshonos boróka, erdei fenyő és a tiszafa lehetnek. Az evolúció - számtalan más fajjal együtt - viszont versenyre kényszerítette őket. Ugyanis, a mérsékelt égövön a lombhullató zárvatermő fák egyértelműen sokkal sikeresebbnek bizonyultak, kiszorították az örökzöld tűlevelűeket. Azok a fenyőfajok maradtak fenn, amelyek jól bírtak valamely, vagy akár több környezeti szélsőséget, és olyan élőhelyeket is képesek voltak meghódítani, amit "ellenfeleik" nem. Mára már a luc- és a vörösfenyő remekül bírja a magasabb hegységek zord klímáját, a kemény fagyokat, "cserébe" sok vízre, évi legalább 850 milliméter csapadékra, vagy legalább bő vízellátottságú helyre van szükségük. Az erdei fenyő dacol a szibériai mínuszokkal, és még a magyar alföld száraz, homokos területein is megél.

A klímaváltozás lehet a végzetük?

Bár elsőre valószínűleg nem is gondolnánk, de a fenyőerdők élővilága igen változatos: rengeteg a gombafaj, a különféle moha- és páfrányfajok paradicsoma ez, helyenként kifejezetten gazdag az aljnövényzet. Olyan fajok, amelyek jól tűrik a lehulló fenyőtűtől savassá váló, gyenge minőségű talajt - ilyen például a fekete és a vörös áfonya. A klímaváltozás azonban komoly gondot okoz a fenyőknek, az egykorú, telepített fenyőerdők amúgy sem ellenállóak, a gyakoribbá és hosszabbá váló aszályok pedig még inkább gyengítették az erdők immunrendszerét. Ráadásul ez a változó klíma előnyös a lucfenyőt károsító szúbogár számára, a korábbi egy-kettő helyett ma már négy-öt generációja is kifejlődhet egy évben. A károk óriási mértékét az is jól alátámasztja, hogy például az 1990-es évektől az állomány összeomlott, a hazai lucfenyvesek túlnyomó többsége kipusztult. 

Drága hiánycikké válhat a fenyő épületfa: magyar megoldás segíthet a kiváltásában

Áramlik az import fenyő alapanyag az országba.

A fenyőszú kártétele egész Európában egyre aggályosabb, már a Kárpátokban is egyre magasabb régiókba kúszik, ami összeadódva az éghajlatváltozás következményeivel és számos más károsító tényezővel igencsak borús képet fest. Ami pedig a jövőt illeti, nagyon nem fest jól a helyzet: a nagy luc- és feketefenyvesek nagy valószínűséggel el fognak tűnni Magyarországról, de kisebb állományaik, magányos egyedeik megmaradhatnak hegyvidéken, kertekben, parkokban - állítja Dr. Aszalós Réka erdőökológus, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos munkatársa.

Ha már szóba hoztuk a kertet, érdemes megemlíteni, hogy bizony nem könnyű feladat fenyőt ültetni a kertbe, hiszen nehéz életben tartani a megtartani szánt, kitelepített karácsonyfákat, az egyre gyakoribb aszályos nyarak, nagy hőhullámok miatt. Fontos, hogy jó vízellátottságú helyet válasszunk, illetve kertekben és parkokban - különösen száraz időszakban - rendszeresen öntözzük őket. Figyeljünk arra is, hogy lehetőleg az épületektől biztonságos távolságba telepítsük, ugyanis elég "borulékonyak". A gyökerük nem hatol mélyre, ezért nem túl stabilak, ráadásul a nagyobb esőzések fel tudják áztatni a földet, a terebélyes fába pedig belekap a szél. Kis odafigyeléssel azonban, ha csak magányosan álló egyedek képében is, de a fenyő természetes állományok nélkül is "túlélhet" Magyarországon.