A 13. Európai Precíziós Gazdálkodási Konferencia négy napján 26 ország 116 szakértője tart előadást, a mintegy 300 fős közönséget elsősorban a precíziós gazdálkodás és az agrár-digitalizáció hazai és nemzetközi tudományos és gyakorlati szakemberei, diákok, valamint a szakmai partner szervezetek képviselői alkotják majd. Ahogy azt a rendezvény júniusi beharangozóján Bolyki Bence, a konferenciát szervező Magyarországi Precíziós Gazdálkodási Egyesület (MPGE) alelnöke kiemelte, a rendezvény egyike lesz a koronavírus-járvány csillapodását követő első nemzetközi konferenciáknak Budapesten, amelyet a helyzethez igazodva hibrid módon, párhuzamosan online és személyes jelenléttel rendeznek meg.

A megnyitó beszédek közül ki kell emelni Geert Kits Nieuwenkamp, magyarországi Holland Nagykövetség agrár attaséjának gondolatait, aki szerint két éve még senki nem gondolta volna, hogy egyszer online konferenciát rendezhetünk a mezőgazdaság jelenéről és jövőjéről. A holland agrár attasé a jövőt a Rubik-kocka metaforájával és példájával írta le, amely szerint rengeteg ügyködés, próbálkozás és bajlódás után egyszer minden a helyére kattan, és megfelelően kezd működni. Geert Kits Nieuwenkamp szerint a precíziós mezőgazdaság is pontosan így működik, és elsőre talán nem megy minden zökkenőmentesen, de ha elég kitartó az ember, meg fogja találni a jó megoldást bármilyen felmerülő problémára. A szakember szerint a gazdáknak szükségük van a precíziós gazdálkodásra, és a kormányzat, az ipar és a tudásközpontok hármasának mindent meg kell tennie, hogy ezt a rendelkezésükre tudja bocsátani.

A rendezvény első meghívott előadója Raj Khosla professzor volt, a Kansasi Állami Egyetem precíziós mezőgazdasággal foglalkozó oktatója. A szakember egy kis történeti áttekintéssel kezdte a beszámolóját, egészen 1983-ig ugorva vissza az időben, amikor Ronald Reagan amerikai elnök engedélyezte a Global Positioning System (Globális Helymeghatározó Rendszer - GPS) polgári felhasználását is. A lehetőség nagyon sokak fantáziáját megmozgatta, köztük olyan tudósokét is, akik azon kezdtek gondolkodni, mit lehetne kezdeni a GPS-szel a mezőgazdaságban? A professzor szerint a precíziós gazdálkodás következő mérföldköve 2000-ben volt, amikor a technológia fejlettsége és pontossága lehetővé tette, hogy a gazdák precíziós módszereket alkalmazzanak működésük során. Ennek következtében rengeteg adatot is gyűjtöttek, és itt van a nagy kérdés, mutatott rá Raj Khosla: hogyan lehet ezt az adatmennyiséget a Föld lakosságának élelmezése során felhasználni? Egy elmélet szerint jelenleg annyi élelmiszert termelünk, ami elég lenne 9 milliárd ember táplálására, amennyiben ki tudnánk küszöbölni a termésveszteséget és az élelmiszerpazarlást. A professzor szerint az emberiség azt már tudja, hogyan művelje meg a földet, azt viszont még nem tudja, hogyan használja fel a mezőgazdaságban a munkálatok során összegyűjtött rengeteg adatot. Az ember még nem tudja, milyen biometriára és statisztikai számításokra lenne szükség ahhoz, hogy ezeket az adatokat teljes egészében hasznosítani tudja, ahogy azt se, hogy hogyan lehet ezekkel fenntarthatóvá tenni a termelést. Raj Khosla szerint a jövőben a hálózatok és szenzorok által gyűjtött adatokon kívül az egyéb faktorokból származó adatok feldolgozását a mesterséges intelligenciák fogják elvégezni, gépi tanulással. Ez viszont egyszerűvé, precízzé, megbízhatóvá és automatizálttá fogja tenni a folyamatokat. Ezzel az imputanyagok felhasználása akár 50%-kal is csökkenthető lesz, miközben a termelés és a termés minősége javulni fog, fenntarthatóbbá fog válni.

A precíziós mezőgazdaság gyakorlati alkalmazásáról tartott előadást a holland gazdálkodó, Jacob van der Borne. A szakember elöljáróban elárulta, hogy Belgiumban és Hollandiában rendelkezik földterületekkel, ahol a talaj jellemzően homokos. A földjeit 180 táblára osztotta fel, amelyek átlagosan 3 hektárosak, ezeken termeszt burgonyát és cukorrépát. Jacob van der Borne úgy határozta meg a precíziós gazdálkodást, aminek során a gazda jó időben, jó helyen teszi azt, amit kell. A holland gazdálkodó szerint a precíziós gazdálkodás valójában a növénytermesztéssel egyidős koncepció, példaként hozva fel a nagyapját, aki a határidőnaplójába mindig feljegyezte, a földjein melyik nap hol és milyen munkálatokat végzett, így ha valami problémája volt, vissza tudta keresni, hol és mit ronthatott el. Jacob van der Borne szerint a precíziós gazdálkodás a növénytermesztés 14 fázisból áll, az egyes fázisok pedig szigorúan kötődnek az évszakokhoz. A téli időszakhoz tartozik például a termőterületek feltérképezése, az előző évi tevékenység során gyűjtött adatok elemzése és értékelése. Így például az üzemanyag-fogyasztási adatokból rá lehet jönni, hol vannak a földeken a nehezebb terepek. A feltérképezést követi a talaj szkennelése, a termőtalaj egészségi állapotának felmérése, majd pedig a következő vetési időszak gépi útvonalainak megtervezése a talajtömörödés minimalizálását és az üzemanyag-felhasználás optimalizálását szem előtt tartva. Az előadásra rendelkezésre álló idő rövidsége miatt Jacob van der Borne még a tavaszi időszakhoz kapcsolódó fázisokat tudta kifejteni, amely az organikus trágyázást, az előző évi adatok alapján végzett talajművelési munkálatokat és a precíziós ültetést foglalta magába.