Magyarországon már javában dübörög a nyári főszezon az agráriumban. A helyzet azonban koránt sem mondható rózsásnak, ugyanis a hazai ágazat egészen elképesztő munkaerőhiánnyal küzd. Akkorával, hogy a Pénzcentrumnak nyilatkozó szakmai szervezet szerint a munkaerőhiány ma már csaknem akkora gondot okoz a zöldség-gyümölcs-termesztésben, mint az időjárási anomáliák. De hogy jutottunk idáig? És egyáltalán mekkora keresetre számíthat az, aki Magyarországon adná a fejét idénymunkára 2022-ben? A portál többek között ezekre a kérdésekre is kereste a választ a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (FruitVeB) segítségével.

Milyen kereseti lehetőségek vannak az idénymunkában 2022-ben?

Ahogy azt a Pénzcentrum megtudta, az északkeleti országrészben még csak 8 ezer forint körül van a napi bér, amit az idénymunkások kézhez kapnak általában. Ehhez képest az ország középső és nyugati részein napi 10-10 ezer forint alatt már senki sem megy napszámba. Sőt, a FruitVeB szerint ezekben a régiókban inkább a 12-15 forint a jellemző. Ha 22 napra vetítve számolja az ember a kereseteket, akkor

• az északkeleti országrészben 166 ezer forint bérezés érhető el nettóban,
• az ország középső és nyugati részein viszont már 260 ezer forintos nettóról lehet beszélni.

Idénymunka 2022 - dübörög a szezon

Amit érdemes tudni, hogy a gyümölcstermesztésben két nagy munkacsúcs, azaz élőmunka-igényes munkaművelet van: a metszés, ami késő ősztől kora tavaszig tart, és amit a gazdák jellemzően igyekeznek állandó vagy családi munkaerővel megoldani, illetve a betakarítás, ami gyümölcsfajtól függően 1-3 hónapos időszak, és ezért nem lehet, csak idénymunkásokkal megoldani.

- mondta el Pénzcentrumnak a FruitVeB.

A portál a szakmai szervezettől azt is megtudta, hogy a gyümölcstermesztésben a jelentős munkaerőigény a májustól októberig tartó időszakban jelentkezik, mivel jórészt május-júniusban zajlik a termésritkítás, illetve májustól októberig tart a szüretelés. A szabadföldi zöldségtermesztésben is döntően április-májusban zajlik a vetés, palántázás, majd szintén nyárra és őszre esik a betakarítás. Van olyan speciális eset, mint például a spárga, ahol már április közepe óta dübörög a betakarítás. A hajtatott zöldségtermesztésben viszont gyakorlatilag egész éven át folyamatos a munka.

Ezzel párhuzamosan azt is látni kell, hogy a zöldség-gyümölcs ágazatok többsége meglehetősen munkaerőigényes tevékenységet takar. Csak összehasonlításképpen, a teljesen gépesíthető művelésű fajok (beleértve a betakarítás gépesítését) munkaerőigénye 200-500 munkaóra/hektár, a csak kézzel betakaríthatóké viszont fajtól függően 500-4000 munkaóra/hektár között van (sőt a jelentősebb zöldmunkát igénylők esetében a 6000 munkaórát is elérheti), míg a hajtatott zöldségtermesztésben 10-25 ezer munkaóra/hektár a foglalkoztatás-igény. Ezt a munkamennyiséget ágazattól és termelési módtól függően 30-70%-ban szezonálisan foglalkoztatott, alkalmi munkaerő végzi, és csak a maradék rész oldható meg állandó állománnyal.

Csak hogy érezhetőek legyenek a különbségek, íme, egy példa: az egyik legnagyobb kézi munkaidő szükségletű gyümölcsfaj a (szabadföldi termesztésű) szamóca, ennek az összes kézi munkaidőszükséglete 3500-6300 óra/hektár, ehhez képest a bodzának csupán 300-550. De rendkívül kézi munkaidőigényes még a szeder, a málna vagy éppen a cseresznye betakarítása is. Míg a szilváé vagy a ribiszkéé kevéssé. Összességében a FruitVeB számításai alapján arra lehet következtetni, hogy a zöldség-gyümölcs ágazatban összesen mintegy 140 ezer főállású foglalkoztatottnak megfelelő mennyiségű munkaerő dolgozik. Számolva azzal, hogy sok a részmunkaidős vagy szezonális foglalkoztatott, ez a munkamennyiség mintegy 200-250 ezer ember részbeni vagy teljes foglalkoztatását jelenti.

- tudta meg a Pénzcentrum a FruitVeB-től.

Mivel lehet a legtöbbet keresni?

Ahogy azt a Pénzcentrum a szakmai szervezettől megtudta, jelentős keresetbeli különbségek nincsenek a munka jellegétől függően. Maximum a hűtőházban végzett, áruvá készítési feladatok, illetve a magas áruértékű termékek szedése lehet az, ami enyhén magasabb bérezést érdemel. Jó hír lehet viszont sokaknak, hogy igazán jelentős jövedelemre a betakarítás során, teljesítménybérezés esetén van lehetőség, ahol bizonyos szedők kiemelkedő teljesítményük miatt jutnak nagyobb jövedelemhez.

Idénymunka Magyarországon - óriási a baj

A Pénzcentrum információi szerint, bármennyire is meglepő, a munkaerőhiány ma már csaknem akkora gondot okoz a zöldség-gyümölcs-termesztésben, mint az időjárási anomáliák. Nemhogy szakképzett dolgozókat, de idénymunkásokat is alig találni az egész országban, de a probléma Európa-szerte fennáll. A vállalkozók jobb híján egymásra licitálnak a bérekben, miközben kénytelenek tudomásul venni, hogy a termés mennyiségét és minőségét is alapvetően befolyásolja, jut-e éppen elegendő munkáskéz az ültetvényekre. Ez pedig odáig fajult, hogy a kertészet jövőbeni fejlődésének és a kertészeti vállalkozások fejlesztési terveinek, elképzeléseinek legfőbb gátja ma már a munkaerő-hiány, még az időjárás és a tőkehiány is csak ezután következik.

A terméktanács számításai szerint közvetlenül és közvetve évi mintegy 50-80 milliárd forint kárt (termelésiérték-kiesést) okoz a zöldség-gyümölcs-termesztésben az elégtelen munkaerő-ellátottság, de a ráépülő feldolgozóiparral együtt a teljes szektor szintjén a kár már közelít a 100 milliárd forinthoz. Míg 15-20 évvel ezelőtt még bővelkedtek az olcsó munkaerőben, most alig akar valaki az agráriumban dolgozni és főleg kétkezi munkát végezni.

- jelentette ki helyzetértékelésében a FruitVeB.

És ha mindez nem lenne elég, a munkaerőhiány területi visszaesést is okozott elsősorban a kézimunka-igényes ágazatokban, vagyis ma már kisebb területen termesztik az adott gyümölcsöt vagy zöldséget, mint korábban. A legnagyobb munkaerő-igénnyel rendelkező ágazatok, mint például a kajszi és az őszibarack, az alma, a málna, a szeder, a kézi betakarítású szabadföldi és a hajtatott zöldségek jelentős, 30-40%-ot közelítő vagy meghaladó területi visszaesést szenvedtek el az elmúlt évtizedben. Stagnálásra vagy esetleg enyhe növekedésre csak a viszonylag kevés munkaerőt igénylő ágazatok voltak képesek, mint például a bodza, a dió, a meggy, a szilva és a totálisan gépesített szabadföldi zöldségek.

Hogyan történt mindez a magyar idénymunkásokkal?

A helyzetértékelés után a szakmai szervezet vállalkozott arra is, hogy kérdésünkre válaszolva elmondja, hogyan jutott idáig a magyar agrárium. Kezdésként azonban fontos megjegyezni, a nemzetgazdaság minden szektorában egyaránt tapasztalt, súlyos méreteket öltő munkaerő-válság egy olyan komplex gazdasági és társadalmi probléma, amelyet nem lehet egyetlen okra visszavezetni. A FruitVeB megítélése szerint azonban főbb okok - a teljes igénye nélkül - az alábbiak:

• A magyar társadalom elöregedőben van, a 20-30 évvel ezelőtti állapotokhoz képest növekedett az idősek száma, és csökkent a gazdaságilag aktív korú lakosság aránya, így eleve kisebb a merítési bázis, mint az 1990-es években.
• Az elmúlt 7-8 évben mintegy 400-500 ezer, gazdaságilag aktív magyar állampolgár hagyta el Magyarországot és keresett Nyugat-Európában munkát (pontos statisztika hiányában a létszám csak becslésnek tekinthető). Ennek egyik fő oka, hogy a hazai bérszínvonal nem tud versenyképes lenni a nyugat-európai bérszínvonallal.
• Arányaiban sokkal több diák kerül be a felsőoktatásba, mint egy-két évtizeddel ezelőtt, akik felsőfokú diplomát szerezve - jelentős részben - már nem akarnak a termelésben elhelyezkedni vagy fizikai, illetve fizikai jellegű munkát végezni (műszakvezető, telepvezető, kertvezető, stb.), jóllehet képzettségük nagyon sok esetben nem haladja meg egy 20-30 évvel ezelőtti szakközépiskolai, technikus végzettségű szakember szintjén. Az 1980-90-es években pedig ezek a középfokú végzettségű szakemberek voltak azok, akik a nagy szakértelmet igénylő kertészeti munkákat végezték vagy fizikai szinten irányították. Ennél fogva a "túlduzzasztott" felsőoktatás - más tényezőkkel együtt - a még fizikai munkára is hajlandó, de már megfelelően kvalifikált középfokú végzettségű réteget "elvonja" a munkaerőpiacról.
• Mindezen hosszú távon fennálló problémákon túlmenően jelentős akkut problémát okoz az, hogy a 2011 óta egyre inkább felduzzasztott közmunka program most már évente mintegy 200-250 ezer főt von el a reálgazdaságtól: a havi állományi átlaglétszámok alapján 2013-ban 134 ezer fő, 2014-ben 178 ezer fő, 2015-ben 207 ezer fő vett részt közfoglalkoztatásban. Megjegyzendő: mindezt úgy, hogy érdemi értéket nem állít elő, és 2011. óta közel 1 200 ezer milliárd Ft-ba került a nemzetgazdaságnak.

A terméktanács szerint a fentiekben részletezett főbb problémák idézik elő azt, hogy a 20-30 évvel ezelőtti állapotokhoz képest mintegy 300-500 ezer fő munkavállaló hiányzik a magyarországi munkaerő-piacról. Ez pedig húsbamaróan érinti a hazai agráriumot is, ami, ahogy azt korábban bemutattuk, akár további 100 ezer munkást is képes lenne még felszívni.

Vannak külföldi munkások a magyar földeken?

Adja magát a kérdés, ha ekkora munkaerőhiány mutatkozik a magyar földeken, akkor vajon ennek egy részét tudják külföldi munkaerővel pótolni a magyar gazdák? A gyors és rövid válasz az, hogy nem. A terméktanács közlése szerint Magyarországra egyelőre nem jellemző, hogy külföldről jönnének tömegesen dolgozni az agráriumba, az ukrán, román munkaerő inkább Nyugat-Európába megy, ahogyan a magyar is. Valamekkora mértékben persze jelen vannak Románia erdélyi részén élő magyar vendégmunkások, de nem akkora tömegben, mint a tőlünk nyugatabbra fekvő országokban.

- közölte a Pénzcentrummal a FruitVeB.

A szakmai szervezet szerint természetesen a másik megoldás lehetne, hogy olyan, a nyugat-európai szinthez közelítő munkabéreket fizetnek a vállalkozások a munkavállalóknak, amellyel a hazai kertészetekbe csábítható lenne a külföldön dolgozó magyar vagy kelet-európai munkaerő. Sőt, mint mondják, a munkaerő árának jelentős növekedése már 5-8 éves távlatban sem elkerülhető tényező. A hazai kertészeti vállalkozások azonban jelenleg képtelenek kigazdálkodni ezeket a bérterheket. Ehhez a termelési színvonal - és ezzel a realizálható nyereség - nagyon jelentős emelése kellene, amihez azonban együttesen jelentős állami és termelői akarat szükséges.