A szerencsére talán csökkenő, de még mindig jelentős százalékban külföldi importból származó, drágán megvásárolt gyümölcsöt otthon megkóstolva jön sokszor a következő csapás: a húsa kemény, szívós vagy épp száraz és szivacsos, illata alig van, az íze jellegtelen, csupán enyhén édes. Finoman szólva, meglehetősen csekély gasztronómiai élményt nyújt, nem beszélve arról, hogy az íz- és illatanyagok szintje a legtöbbször összefügg a beltartalmi értékekkel. Kétségtelen, hogy így nehéz arra biztatni a gyerekeket, hogy több gyümölcsöt és zöldséget fogyasszanak - írja a Klímapolitikai Intézet.

Az otthon termesztett zöldségeknél és növényeknél aligha létezik egészségesebb és finomabb dolog, ám aki manapság kertészkedésre, gyümölcsfa ültetésre adja a fejét, bizony érhetik különféle csalódások - ezt pedig Tündérkertek Mozgalom vezetőjét, Kovács Gyula is megerősítette: 

Ott kezdődik, hogy fogalma sincs, melyik lehetett vagy nem találja a kertészetek csemetéi közt a nagyszülők udvarában bőséges termést hozó, gyerekként egész napi élelmet biztosító, rendkívül ízletes fajtákat. Találomra kiválasztva néhány fát és gondosan, nagy reményekkel elültetve aztán következik a kálvária: a fák gyengén fejlődnek, betegeskednek, leveleik, virágaik fonnyadnak és ha évek múlva meg is jelenik több terméskezdemény, azok érés előtt szinte maradéktalanul lehullanak, kóstolóba is alig marad néhány szem gyümölcs. 

EZ IS ÉRDEKELHET

Beütött az igazi madárkatasztrófa a földeken: a magyar gazdák is foghatják a fejüket

Brutálisan lecsökkent a mezőgazdasági madarak száma.

Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy mi lehet vajon a probléma?

A szomorú helyzetért több tényező együttese tehető felelőssé: az egyik az utóbbi években hazánkba behurcolt vagy megtelepedett új kártevőfajok és betegségek jelenléte, ezt pedig súlyosbítja a klímaváltozás, illetve a szélsőségeket gyakran tartogató időjárás, ami gyengíti a fák ellenállóképességét. Van azonban egy másik tényező is, amiről talán kevesebb szó esik, mégis igen nagy jelentőséggel bír, mind a gyümölcsfák egészsége, mind kultúrtörténeti szempontból. Ez nem más, mint az utóbbi évtizedekben a termesztett gyümölcsfajták változatosságának drasztikus csökkenése, különösen a Kárpát-medence tájainak éghajlati és talajviszonyaihoz edződött őshonos és tájfajták kiszorulása, sok esetben végleges eltűnése a termesztésből és a kiskertekből is.

A rendkívül kedvezőtlen folyamat nem kizárólag a gyümölcsfajtákat érinti, bár azokat hatványozottan: becslések szerint a huszadik században a termesztett növényfajták mintegy 75%-a eltűnt a palettáról. Ez a szám a hazai tájegységek hagyományos gyümölcsfajtáinak számát tekintve biztosan még sokkal drámaibb, óvatos becslések szerint is elérheti a 90 %-ot. A sok évszázados szelekció rendkívül ellenálló fajtákat eredményezett, amelyek nem igényelnek sem növényvédő vegyszereket, sem öntözést, sem metszést, a fák mégsem betegek, szépen teremnek - persze a gyümölcsök esetenként kisebb méretűek, viszont annál ízletesebbek. A huszadik század második felétől kezdődően azonban a hagyományos falusi élet és a pomológiai szakértelem eltűnése, a gyümölcsfajták változatosságának gyors hanyatlása következett. A sokféle genetikai változat megőrzése a klímaváltozás miatt is fontos, hiszen így ki lehet válogatni és tovább lehet keresztezni olyan fajtákat, amelyek ellenállók a kórokozókkal, meleggel vagy szárazsággal szemben. Mindezek miatt házikertekbe történő fokozott (vissza)telepítésük, vidéki közösségekben való terjesztésük rendkívül fontos és indokolt lenne. 

Miért fogyasztunk ennyire kevés gyümölcsfajtát?

Ma már az európai almatermés túlnyomó többsége azon fajtákból áll, amelyeket gépesítve lehet termelni és nagy tételben szedni. Fontos szempont az is, hogy a fajta állandó, megbízható terméshozamot garantáljon évről évre, illetve a gyümölcsök jól bírják a szállítást - ez pedig a többi gyümölcsnél sincs másképp. Még a meggy vagy a szőlő esetében is elsődleges például, hogy gépi úton lehessen betakarítani. Nagyüzemi termelésben, ahol a termésmennyiség, a szállíthatóság és a gépesíthetőség a legfontosabb, továbbá a növényvédelem is egyszerűen, vegyszeres úton kivitelezhető, nem szempont többé a változatos ízvilág, a sokrétű felhasználhatóság, a kiterjedt választék és főképp az, hogy a fák növényvédő szerek nélkül is ellenállóak és hosszú életűek legyenek. Továbbá a faiskoláknak is meg van kötve a keze, hiszen kizárólag a nemzeti fajtajegyzékben jelen lévő, államilag elismert gyümölcsfajták és tájfajták oltványait hozhatják kereskedelmi forgalomba. Ráadásul a 2500 m2-nél nagyobb területen létesítendő gyümölcsös bejelentésköteles, és nem telepíthetők a fajtajegyzéken kívüli régi tájfajták. A baj tehát valójában az, hogy mérhetetlenül lecsökkent a hozzáférhető fajtaválaszték, elvesztek a helyi adottságokhoz alkalmazkodott gyümölcsfák, és a hozzájuk kapcsolódó tudás.