Sokaknak ismeretlen lehet a forró vagy meleg komposztálás, így jogosan merülhet fel a kérdés, hogy valójában mi is ez pontosan? Ahogyan a nevéből is lehet következtetni, a fő tényező a hőmérséklet - írja a ruralsprout.com.A lényeg, hogy 60-68 Celsius-fok közötti hőmérsékletet kell biztosítani a halmunknak - erre pedig több módszer is alkalmazható. Így nemcsak a kertünknek, hanem nekünk, embereknek - na meg persze a növényeinknek. 

Komposztálás-kisokos nemcsak kezdőknek: ezeket rontják el a legtöbben

Ezekre figyelj oda, és garantált lesz a siker.

A forró komposztálás előnyei

Számtalan anyagot használhatunk a hagyományos komposztáláshoz, a forró módszer esetében sokkal gyorsabbak a folyamatok és a végtermék is jobb minőségű lesz. A forró körülmények hatására a biológiailag lebomló anyagokat gyorsabban és hatékonybaban lehet komposztálni, akár néhány hét alatt kiváló minőségű komposztot kaphatunk. Amit a megszokott, hagyományos technika során a kupachoz adunk, azok az anyagok mind alkalmazhatóak a forró módszerhez is - a szénben gazdag "barna" és a nitrogénben gazdag "zöld" anyagok is. 

Mi kerülhet a meleg komposztba?

• Hús és tejtermék - a rágcsálókra és a kártevőkre kiemelten kell figyelni!
• Gyapjú, pamut, len, kender - ezek a hagyományos komposztban túl sok idő alatt bomlanának le,
• Nem mérgező gyomok,
• Ételmaradék - gyümölcs, zöldséghéj, csutka stb. 

A forró technika a kertben és bent, az otthonunkban is elvégezhető. Két fő módszer létezik: az egyik az, ha a kupacot a szabadban elhelyezett területre tesszük - ez gondos, alapos kezelést igényel, hogy a kívánt hőmérsékletet elérjük. A másik, ha speciálisan erre készült edényeket és tartókat használunk. 

50 dolog, amiről nem is gondolnád, hogy belerakhatod a komposztba: itt a lista

Elképesztő, mi mindent tehetünk a komposztálóba.

A megfelelő terület kiválasztása

Fontos, hogy napos és lehetőleg védett helyet válasszunk. Minél kevésbé tud lehűlni a halmunk külseje a környezeti viszonyok miatt, annál könnyebb lesz a belső teret is melegen tartani. Ha pedig bent komposztálunk, akkor az erre alkalmas edényt is mindenképpen egy olyan helyre tegyük, ahol napfény vagy meleg éri, tehát semmiképp se a kamrába helyezzük el. 

Számít a méret

Ha a forró komposztálás mellett döntünk, sokat számít a méret is. A halmunknak ideális esetben 120 centiméter szélesnek és 150 centi magasnak kell lennie. Ez azért is nagyon fontos, mert a túl kis méretű kupac nem melegszik fel eléggé belülről. Bár elsőre azt gondolhatnánk, hogy egy kisebb halom sokkal gyorsabban felmelegszik, de ez nem így van, komoly kihívást jelenthet, így, ha lehet, kerüljük a kis területen való forró komposztálást!

Néhány tipp a megfelelő tároló kiválasztásához

• Válasszunk lehetőleg fekete vagy valamilyen sötét színű tárolót, hiszen ezek több hőt tudnak felvenni.
• Döntsünk a vastagabb falú edények mellett vagy vásároljunk/készítsünk szigetelt falú komposztáló ládát.
• Figyeljünk arra, hogy megfelelő levegőztetést tudjunk biztosítani, hogy a komposzt ne legyen anaerob, azaz oxigénmentes környezetben.
• Ügyeljünk arra is, hogy a felesleges folyadékot el tudjuk vezetni, tehát gondoskodnunk kell csapról vagy valamiyen ürítőről is. Tipp: a komposztálóból származó folyadék nagyszerűen felhasználható a kertben.
• Legyen elég gyűjtőedényünk, amibe a konyhai maradékot és a kerti felhasználható hulladékot tudjuk gyűjteni. Idővel plusz anyagokat adhatunk hozzá a komposztunkhoz, de azt tartsuk szem előtt, hogy a legjobb az, ha már a kezdetekkor megfelelő mennyiségű anyag áll a rendelkezésünkre.

A hőmérséklet és a forró komposztálás kapcsolata

Nem meglepő, hogy az egész folyamatban a kulcs az nem más, mint a kívánt hőmérséklet, tehát a 60-68 Celsius-fok elérése. Számos olyan tényező van, amikkel valóban növelni tudjuk a hőt és el tudjuk érni az említett fokot. Ha a szabadban, tartály nélkül komposztálunk, akkor is célszerű a halmunkat egy vastag szalma vagy más széndús szigetelőréteggel letakarni a hő megtartása érdekében. Akár pokróccal is letakarhatjuk. Ez nemcsak a hő megőrzését segíti, hanem csökkenti a tápanyagveszteséget is. Ha valamilyen tartályunk van, akkor is minden esetben le kell fedni - akkor is, ha egyébként nincsen fedele az edénynek. Az viszont fontos, hogy elegendő levegőt tudjunk biztosítani a komposztunknak. 

Forró komposztálás esetében célszerű figyelni a kupac belső hőjét is, hogy megbizonyosodjunk a szükséges hőmérséklet fenntartásáról. Éppen ezért, jó befektetés lehet egy infravörös hőmérő vagy más hőmérő, ami ezt a célt szolgálja. Ez különösen akkor fontos, ha a komposztba olyan agyagok is bekerültek, amik kórokozókat is terjeszthetnek, ha nem érjük el a kívánt hőt - mint például a tejtermékek esetében.

Ilyen kísérlet még nem volt: ezzel a világ élvonalába kerülhet a magyar agráregyetem

Egyedülálló részletességgel vizsgálják a biopolimerek bomlását a MATE kutatói.

Az ideális szén-nitrogén arány

A jó forró komposztálás titka nemcsak a hőmérsékleten múlik, hanem más anyagok keverékének a megfelelőségén is. A széndús és nitrogénben gazdag anyagoknak is kiemelt szerepe van a művelet során. A hagyományos komposztálás esetében ezeket többnyire egyenlő arányban kell hozzáadni a halomhoz, a forró eljárás során azonban nem. Jobb, ha kétszer annyi széndús anyagot adunk a kupachoz, mint nitrogénben gazdag anyagot. Ezért jóval több "barnát" kell hozzáadni, mint "zöldet". Nem kell túl pontosnak lennünk vagy aggódnunk emiatt, lényeg, hogy amennyire tudunk, figyeljünk az arányokra és jóval több "barna" anyagot használjunk fel. Ha megvannak a felhasználni kívánt anyagok, akkor nincs is más dolgunk, csak jól összekeverni őket, illetve, ha kell, akkor a lehető legapróbb darabokra vágni vagy aprítani egyes "összetevőket". A felaprított papírok, kártyák, fás anyagok ideálisak lehetnek, már csak a széntartalmuk miatt is - arra figyeljünk nagyon, hogy ezek ne legyenek se kezeltek, se színesek! A konyhai maradékok, a felaprított levelek és a levágott fű pedig nagyszerűen szolgál "zöld" anyagként.

Komposzt aktivátorok

Az egyik legjobb módja annak, hogy a halmunk lendületet kapjon és minél gyorsabban felmelegedjen az az, ha természetes komposzt aktivátorokat használunk. Ezek olyan anyagok, amik különösen hatékonyan tudják elindítani a komposztálási folyamatot. Ilyenek például a trágyák, ammónia, már meglevő komposzt vagy a nitrogénben gazdag növényi anyagok is. Ha lehet, kerüljük a boltokban kapható aktivátorokat és mindig döntsünk a természetesen anyagok mellett - ne csak a komposztálás esetében! 

Ne hagyd, hogy a kukában végezze a levágott fű: mutatjuk, mihez kezdj vele

Sokkal hasznosabb a fűnyesedék, mint gondolnád.

Forgassuk a halmunkat

A forró komposztálás esetében megosztóak a vélemények arról, hogy szükséges-e átforgatni a kupacunkat vagy nem, ám, ha a kertünkben a szabad ég alatt csináljuk, akkor a válasz egyértelműen az, hogy igen. Ha azonban valamilyen tartályunk van, akkor már nem ennyire egyértelmű a dolog. Ha levegőztetjük a keveréket, akkor biztosítani tudjuk az aerob bomlás fenntartását. Győződjünk meg arról, hogy az anyagok nagyjából egyenletes sebességgel bomlanak le, és arról is, hogy a belső, külső részek egyaránt elegendő levegőhöz jutnak-e - néhány naponta tehát forgassuk át. Ha valamilyen edényben van a komposzt, akkor ez nem szükséges, hiszen az összes anyag belül, a "forró zónában" van. 

Emelkedhet a hőmérséklet a forgatás során

Biztosítsuk, hogy a tartály vagy a halom elég nedves legyen, majd néhány hét után már használhatjuk is a kertünkben. Valamivel több munkát és energiát igényel, mint a hagyományos komposztálás, azonban, ha van elég időnk, amit rá tudunk fordítani és megfelelő anyagokat használunk, akkor garantált lesz a végeredmény. Ezzel pedig nemcsak magunknak, hanem a bolygónak is jót teszünk, nem beszélve arról, hogy az ételpazarlást is jelentősen csökkenteni tudjuk és a tápanyagokat visszajuttatjuk a kertünkbe, illetve a talajba.